Urán-trioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
urán-trioxid
UO3 gamma lattice.png
IUPAC-név urán-trioxid
urán(VI)-oxid
Más nevek uranil-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1344-58-7
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet UO3
Moláris tömeg 286,29 g/mol
Megjelenés sárga vagy narancssárga por
Sűrűség 5,5–8,7 g/cm3
Olvadáspont ~200–650 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) részben oldódik
Kristályszerkezet
Tércsoport I41/amd (γ-UO3)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−1230 kJ·mol−1[1]
Standard moláris
entrópia
So298
99 J·mol−1·K−1[1]
Veszélyek
MSDS External MSDS
EU osztályozás erősen mérgező (T+)
a környezetre veszélyes (N)
EU Index 092-002-00-3
R mondatok R26/28, R33, R51/53
S mondatok (S1/2), S20/21, S45, S61
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Rokon urán oxidok urán-dioxid
triurán-oktoxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az urán-trioxid az urán és oxigén vegyülete, egyik oxidja. Képlete UO3. Uránércekben fordul elő az urán-dioxid mellett. Urán-dioxid előállítására használják, ami fűtőelem. Az urán-trioxidot hidrogénnel redukálják, UO2 és víz keletkezik: UO3+H2=UO2+H2O.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X