Upászaka és upásziká

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Upászaka szócikkből átirányítva)

Upászaka (férfi) vagy upásziká (nő) "kísérőt" jelent szanszkrit és páli nyelven.[1] A kifejezés a buddhizmusban azokra vonatkozik, akik nem szerzetesek (bhikkhu), apácák (bhikkhuni) vagy szerzetesnövendékek (Srámanera) egy buddhista rendben, mégis bizonyos fogadalmakat tettek.[2] Ma olyan értelmezése is van a kifejezésnek, hogy az illető elkötelezte magát.[3]

Fogadalmak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az upászakák öt dologra tesznek fogadalmat, amely az "öt szabály" (páli: pancsaszíla):

  1. Érző lény életét nem oltom ki;
  2. Nem veszem el, amit nem adnak;
  3. Tartózkodok a helytelen szexuális magaviselettől;
  4. Tartózkodok a helytelen beszédtől;
  5. Tartózkodok a bódító hatású szerektől.

A théravada hagyományban az Upószatha napokon az elkötelezett gyakorlók további fogadalmakat is tehetnek - a "nyolc szabály" (páli: uposzathan szamádijati).[4]

Beavatási szertartások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Théravada hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos théraváda közösségekben a nem-buddhista azáltal válik buddhista világi tanítvánnyá, hogy egy szerzetes után vagy önállóan egy sztúpa vagy Buddha kép előtt állva elismétli a három drágaság és az öt szabály ősi formuláit.[5][6][7][8][9][10] Buddhista szülők újszülött csecsemőiket a hagyomány szerint első sétájukkor viszik el egy templomba teliholdkor vagy fesztivál alkalmával - és ekkor kerülnek bemutatásra a három drágaság előtt (Buddha, szangha, dharma).

Mahájána/vadzsrajána hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai Csán és a japán Zen hagyományokban menedékvételi szertartásokat rendeznek, amelyek során a szabályokat a gyakorlók átveszik.

A kínai hagyomány szertartásainak menete szerepel az Upaszaka szabályokról szóló szútra tizennegyedik fejezetében (優婆塞戒經受戒品第十四).[11]

A szabályok átvételére készülő tanítványok először a hat irányban fejezik ki tiszteletüket. Ezzel fejezik ki szüleik, tanáraik, feleségük vagy férjük, barátaik, vallási mestereik és alkalmazottaik (hagyományosan a szolgák) felé érzett tiszteletüket. A hat irány felé mutatott tiszteletadás jelenti a kölcsönösségi felelősség kifejezését mindegyik kapcsolatnál.[12] Ezután a szülői engedélyre van szükség. Ha engedélyt kap valaki, akkor értesíti a társát és az alkalmazottait. A hagyományok szerint ez után kellett értesíteni a király, amit ma már - érthető okokból - nem túl sokan gyakorolnak. A tanítvány a kötelező tiszteletadások után kérheti az egyházi személytől a szabályokat, amiket készül elfogadni. Ezután egy társalgás következik a tanítvány és az egyházi személy között - olyan kérdésekre kell válaszolni, hogy meg vannak-e a jelölt engedélyei illetve, hogy korábban követett-e el komoly fizikális vagy mentális bűnöket. Az egyházi személy elmagyarázza a szabályok betartásával járó előnyöket és hátrányokat és megkérdezi, hogy a jelölt hajlandó-e elfogadni és betartani a szabályokat és elkötelezett marad-e a három drágasággal szemben.

A fogadalom tételt követően az új tanítvány hat hónapig segítő megfigyelés alatt áll - azaz rendszeresen eljár a templomba. Ha hat hónap után sem szegte meg a szabályokat, akkor menedéket vehet a három drágaságban. Ezután formálisan elismétli az egyházi személy után a fogadalmakat és ezzel megtörtént a teljes fogadalomtétel.

Szertartásos öltözékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiában, hagyományosan az upászakák fehér ruhát viselnek, amely kifejezi a világi és egyházi személyek lemondási szintjeinek különbségét. Emiatt néhány klasszikus szöveg "fehér ruhás világi embereket" (avadáta-vasszana) említ.[13] A mai napig ez történik emiatt a théraváda templomokban, főleg, amikor egy nem-buddhista tér át buddhizmusra, vagy a nyolc szabály vizsgálatakor upószatha napon.[14]

A kínai hagyományban az upászakák és upászikák is fekete hosszú ujjú ruhát viselnek a szertartások és elvonulások idején, amely a három drágaság szimbuloma haiqing (海清). A fekete ruha fölött barna kaszaját viselnek (manyi (缦衣)), amely a szabályok betartását jelképezi. A szerzetesektől eltérően ők nem viselhetnek más alkalmakkor is ilyen ruhákat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harvey, Peter (1990). An introduction to Buddhism: Teachings, history and practices. Cambridge: Cambridge University. ISBN 0-521-31333-3.
  • Mendis, N.K.G. (2001). The Questions of King Milinda: An Abridgement of the Milindapañha. Kandy: Buddhist Publication Society. ISBN 955-24-0067-8
  • Nattier, Jan (2003). A Few Good Men: The Bodhisattva Path according to The Inquiry of Ugra (Ugraparpṛcchā). Honolulu: University of Hawai'i Press. ISBN 0-8248-2607-8.
  • Thomas William Rhys Davids és William Stede (eds.) (1921-5). The Pali Text Society’s Pali–English dictionary. Chipstead: Pali Text Society. online keresp: http://dsal.uchicago.edu/dictionaries/pali/. 2006-12-26.

Hivatkozások és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nattier (2003), p. 25
  2. Nattier (2003), p. 25, notes: "...[T]he term upāsaka (fem. upāsikā) ... is now increasingly recognized to be not a generic term for supporters of the Buddhist community who happen not to be monks or nuns, but a very precise category designating those lay adherents who have taken on specific vows. ...[T]hese dedicated lay Buddhists did not constitute a free-standing community, but were rather adjunct members of particular monastic organizations."
  3. Rhys Davids & Stede (1921-25), p. 150, entry for "Upāsaka," available at http://dsal.uchicago.edu/cgi-bin/philologic/getobject.pl?c.0:1:3992.pali; and, Encyclopædia Britannica (2007), entry for "upasaka," available at http://www.britannica.com/eb/article-9074383/upasaka. Also, see Nattier (2003), p. 25, quoted at length above, for recent scholarship on the Pali term's historical usage.
  4. Rhys Davids & Stede (1921-25), pp. 150-1, entry for "Uposatha," available at http://dsal.uchicago.edu/cgi-bin/philologic/getobject.pl?c.0:1:4011.pali; also see: Harvey (1990), p. 192; and Kariyawasam (1995), 3. fejezet, "Poja napok," - http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/kariyawasam/wheel402.html#ch3.
  5. Kariyawasam (1995), chapter 1, "Initiation and Worship," available at http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/kariyawasam/wheel402.html#ch1.
  6. Phra Khantipalo,Going for Refuge http://www.sinc.sunysb.edu/Clubs/buddhism/khantipalo/goingrefuge.html
  7. The Light of Buddha, U Sein Nyo Tun, Vol. III, No. 10, 1958 http://www.thisismyanmar.com/nibbana/snyotun3.htm
  8. From 'The Teachings of the Buddha', the Ministry of Religious Affairs, Yangon, 1997 http://www.thisismyanmar.com/nibbana/precept2.htm.
  9. Buddhist studies, secondary level, becoming a buddhist http://www.buddhanet.net/e-learning/buddhism/bs-s17.htm
  10. Blooming in the Desert: favorite teachings of the wildflower monk, Taungpulu Sayadaw-Anne Teich, http://books.google.com.br/books?id=-Yjb7ROLGmIC&pg=PA63&lpg=PA63&dq=sarana+gamana+before+a+bhikkhu&source=bl&ots=W3ydMWW85Y&sig=mt-9nUiQ_63v8ZASYmehr5ZywVU&hl=pt-BR&ei=Au8mS9iOHMGutge0-qHRCw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=6&ved=0CB8Q6AEwBQ#v=onepage&q=sarana%20gamana%20before%20a%20bhikkhu&f=false
  11. http://www.cbeta.org/result/normal/T24/1488_003.htm
  12. http://www.buddhanet.net/e-learning/buddhism/bs-s08.htm
  13. Nattier (2003), p. 25 n. 32. Relatedly, in the para-canonical[Milindapanha (Miln. VI, 4), King Milinda refers to "a layman — clad in white, enjoying sense pleasures, dwelling as master in a house crowded with wife and children..." (Mendis, p. 112).
  14. Regarding the wearing of white clothes on uposatha days, see, for instance, Kariyawasam (1995), chapter 3, "Poya Days," available at http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/kariyawasam/wheel402.html#ch3.