Unicode beviteli módszerek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sok rendszerben lehetséges közvetlenül bevinni Unicode karaktereket valamely módon. Így tetszőleges idegen nyelvi vagy speciális Unicode karakter elérhető.

Kiválasztás képernyőről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vizuális Unicode karakterválasztás (ISO 14755 szabvány, képernyő-kiválasztási beviteli módszer) számos rendszeren érhető el. Előfordul hogy korlátozva van egy konkrét betűtípus karakterkészletére (ha egyáltalán létezik az illető betűtípus).

Microsoft Windowsban az NT 4.0 verzió óta elérhető a karaktertábla unicode képes verziója, a nem vállalati változatok közül pedig az XP-ben debütált. Az innen elérhető karakterek az alap többnyelvű lapra korlátozódnak. A karakterek kereshetőek az Unicode nevük alapján, és a táblázatot lehet szűrni Unicode kódblokkok szerint.

Mac OS X-ben „karakterpaletta” néven található nagyon hasonló funkcionalitású program, amivel kereshetünk kapcsolódó karaktereket, vagy konkrét betűtípusokban.

A fentiekhez hasonló eszközök (mint például a gucharmap) elérhetőek a legtöbb linux disztribúcióban.

Hexa bevitel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ISO 14755 5.1-es cikkelye leír egy alap metódust ahol egy kezdő szekvenciát követ a hexadecimális kódpont, majd egy záró szekvencia. Van ahol ez csak az alap többnyelvű lapra korlátozódik (U+FFFF-ig).

Egy példa az ISO 14755-nek megfelelő rendszerre a GTK+, ahol a kezdőszekvencia a CTRL+SHIFT+U billentyűkombináció, a zárószekvencia pedig üres. A 2.10 előtti verziókban a CTRL és SHIFT billentyűket kellett nyomva tartani a hexa kód beírása alatt.

  • A Microsoft Windows RichEdit vezérlője (amit például a WordPad is használ) a következő módszert támogatja: először be kell írnunk a karakter hexadecimális kódját, majd utána megnyomni az ALT+X billentyűkombinációt. Például az f1 beírása és az ALT+X lenyomása után az ñ karaktert kapjuk. A hexadecimális kódot nem előzheti meg közvetlenül szám, vagy az a-f betűk bármelyike, mert azt a kód részének tekintené. Ez a beviteli módszer működik az új Office változatokban is.
  • A Vim szerkesztőben a CTRL+V u kombináció után adhatjuk meg a hexadecimális kódot, Emacsban pedig M-x ucs-insert a megfelelő parancs.
  • Mac OS X, valamint Mac OS 8.5 és újabb operációs rendszerekben az Unicode Hex Input billentyűkiosztást kell választani. Az option billentyű lenyomása mellett beírhatjuk a kívánt unicode karakter hexa kódját.[1]
  • Microsoft Windowsban, ha a HKEY_Current_User\Control Panel\Input Method\EnableHexNumpad registry kulcs értéke "1", akkor az ALT megnyomása mellett a numerikus billentyűzet + gombját lenyomva, majd beírva a hexa kódot megkapjuk a kívánt unicode karaktert.[2]
  • Linuxban a CTRL+SHIFT+U billentyűkombináció, majd a hexa kód begépelése adja a kívánt eredményt. Például a 0041 kód az „A” betű.

Decimális bevitel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány Microsoft Windows alkalmazásban decimális unicode kódpontok is megadhatóak (például 256 az U+0100 helyett) ALT kódokkal.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Unicode input című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]