Tréma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Umlaut szócikkből átirányítva)

A tréma a diakritikus jelek egyike. A magánhangzó fölé helyezett kettőspont, amely általában annak önálló értékű ejtését jelzi olyan helyzetekben, amikor egy mellette álló másik magánhangzóval együtt eltérő hangot alkotnának, illetve kettőshangzó tagjaként félhangzóként viselkedne. Például a latin aër ’levegő’ és poëta ’költő’ szavakban azt jelzi, hogy kiejtésük [ˈaːeːr] és [poˈeːta], nem pedig *[ɛːr] és *[ˈpeːta]; vagy a francia Noël szóban azt jelenti, hogy ejtése [noɛl], nem pedig *[nöl].

A spanyolban az u-ra teszik a güe, güi csoportokban, azt jelezvén, hogy az u kiejtett magánhangzó, pontosabban félhangzó (pl. lingüística [linˈgwistika] ’nyelvészet’), szemben a gue, gui írásmóddal, ahol az u-t nem ejtik (pl. guerra [ˈgɛrːa] ’háború’)

Jelenthet ezen kívül egyszerűen eltérő ejtést is, a különböző ékezetekhez hasonlóan, például a németben (ahol umlautnak, azaz ’hangváltozás’-nak nevezik), a finnben stb. az ä, vagy a magyarban az ö, ü; azonban ezekben az esetekben ajánlatosabb inkább ékezetnek hívni, főleg, ha az ilyen betűk külön szerepelnek az ábécében.

Speciális válfaja az úgynevezett Heavy metal umlaut, amelyet rock- és heavy metal zenekarok használnak az együttes nevében; ez azonban csupán dekorációs célokat szolgál, valódi fonológiai szerepe nincs.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]