Ultrák (sport)
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
Az ultrák a sportklubokat támogató szurkolói csoportok egy jellegzetes stílussal rendelkező válfaja, leginkább az európai és dél-amerikai futballcsapatok mérkőzésein találkozhatunk velük.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Ez a különleges szurkolói stílus legelőször Olaszországban, az 1960-as évek elején bukkant fel, amikor az egyesületek jelentősen leszállították a stadionok bizonyos szektoraiba szóló belépőjegyek árát. Maga az ultra szó latin eredetű, jelentése „ami túl van”. A korai '90-es évek óta, az ultras szubkultúra, megjelent a casual, valamint az Angliában kialakult huligán stílus, amik kultúrákhoz hasonlatossá fejlődött.
[szerkesztés] Jellegzetességek
A csoport általában egy szűkebb vezetői szerepkört birtokló mag körül épül ki, (ők irányítják az egész csoportot) míg a létszám a kisebb csoportokból szerveződik össze, melyek összetételét meghatározhatják baráti vagy lokális szálak, esetleg az azonos politikai nézet. Általában az idősebbek szavát a fiatalok feltétel nélkül elfogadják, fontos a hiarerchikus felépítés.
A csoportok rendelkeznek különböző méretű transzparensekkel, drapériákkal, zászlókkal melyeken a csoport neve és jelképe található. Némelyik csoport legyártatja és árusítja a saját termékeit, mint pl: sálat, sapkát, pulóvert vagy kabátot. Egy csoport létszáma a néhány főtől a több százig terjedhet és a stadionokban általában elválasztanak a részükre egy vagy akár több szektort is. Saját weblap illetve fanzine szintén fontos részét képezi a mozgalomnak. A mozgalom iratlan szabályai:
- Az ultrák a meccsek folyamán minden esetben állnak
- Lehetőség szerint, a távolságok és anyagi akadályok ellenére minden meccsen meg kell jelenni otthon és idegenben
- Szünet nélkül támogatni (énekelni, tapsolni) kell a csapatot, az eredmény alakulásától függetlenül
- Állandó törzshely a stadionon belül
"….az ultra meg nem alkuvó védelme egy életstílusnak ami veszélynek van kitéve a névre szóló jegyek miatt, a fizető tv miatt…az ultra ez, és sok más érzések,amik nem szavakba önthetők,megérthetetlen a hétköznapi ember számára,aki jobban szeret élni egy üveg mögött,minthogy széttörné azt és belépne a valóságba…egy tiszta szívünk van,amikor elhagyják összeszorul és fájdalmat okoz nekünk…amikor kihívják,dübörög,mint egy dob,de nem fél,visszatart minket,hogy el ne fussunk…ha egy barátunk hív minket,nem kérdezzük őt miért,hanem felsorakozunk csendesen az oldalán…megismersz minket,mert beszélünk egymás között,anélkül,hogy kinyitnánk a szánkat…"
[szerkesztés] Ultrák a meccsen
A nagy rangadókra általában látvánnyal, koreográfiával készülnek a csoportok. Ezek kivitelezése akár hetekig is eltarthat. A koreók mérete, kidolgozottsága a csoport anyagi helyzetétől illetve az előkészítő munkában résztvevők létszámától, tehetségétől, ötletességétől is függ. Ezek témája általában a klub vagy a csoport dicsőítése, esetleg az ellenfél kigúnyolása lehet (de a kettő kombinációja is gyakori), esetleg más aktualitás. Az élőképekhez gyakran görögtüzeket, füstbombákat és egyéb pirotechnikai eszközöket is felhasználnak, a kartonlapok, lufik, papírfecnik, pénztárgépszalagok vagy műanyagcsíkok mellett. Gyakori technika az egész szektort beterítő, általában műanyagfóliából készített óriás zászló, amelyre előzetesen festik rá az aktuális témát.
A látványelemeket a mérkőzést megelőzően – méretétől függően akár több órával a meccs előtt – szállítják a helyszínre, ahol elvégzik az esetleges utómunkálatokat. A bemutatóra a csapatok bevonulásakor kerül sor. Minden csoport rendelkezik egy saját szimbólummal, címerrel. Ez sokféle lehet, gyakoriak az erőt és hűséget jelképező bulldogok vagy egyéb harciasságot, nemességet tükröző állatok a címerben (oroszlán, sárkány, párduc) esetleg pajzs alakú címer évszámokkal, rövidítésekkel. Nem ritkán politikai jellegűek is lehetnek (Che Guevara arckép, sarló és kalapács, kelta kereszt) esetleg könnyedebbek mint sörös korsó, rajzfilm figura, vagy marihuána levél. Maga a szurkolás (kórus) fontos részét képezi a mérkőzés közben megoldandó feladatoknak. A nagyobb csoportokat megafonnal irányítja az előénekes, ezáltal lesz egységes a produkció. Fülbemászó slágerek átköltései adják a repertoár nagy részét (Pl: Guantanamera, Ének az esőben, Go West, stb…) Gyakori az utált ellentábor szidalmazása is – abban az esetben is, ha az nem egyezik meg a pillanatnyi ellenféllel – ami gyakran szintén dalban foglalva valósul meg. Megemlítendőek még a taps, fütty, ugrálás, hajlongás kombinációk is. A mérkőzések jellemző képe a kerítés mászás is, amely a gólöröm egy felhevültebb kifejezési formája.
[szerkesztés] Politika
Magyarországon nem nevezhetünk kifejezetten csoportokat úgy politikai jellegűnek, mint klasszikus értelemben az olaszországi ultrák közül a Laziót vagy Livornot. Magyarországon a többség, ha már politikai nézetet kell megosztani a nagyközönséggel, akkor inkább a jobboldal, de inkább a szélsőjobb felé tendálódik (Ferencváros, Újpest, Kispest, Debrecen, Diósgyőr, Nyíregyháza, Zalaegerszeg.)
Külföldön teljesen más a helyzet. Olaszországban megtalálhatóak a klasszikusan szélsőjobboldali táborok (Lazio, Verona, Ascoli, Inter), és a klasszikusan szélsőbaloldali táborok (Livorno, Atalanta, Pisa) is. Spanyolországban a Real Madrid ultrái erősen jobboldaliak, míg ott színezik a képet a katalán és baszk csapatok is, amelyek erős függetlenedési törekvéseikkel sokszor szemet szúrnak a többi spanyol csapatnak.
Nemzetközileg kijelenthető, amelyik tábor vagy csoport vállalja politikai hovatartozását, azt zászlókkal, graffitikkel, dalokkal stb. módon ki is fejezik. Nem ritka például a Lazio meccseken a keltakeresztes zászlók megjelenése vagy Livornóban a Lenint ábrázoló kétrudasok és sarló-kalapácsos, vörös csillagos zászlók és transzparensek, de az utóbbi években - főleg a 2006-os év erőteljes belpolitikai események következményeként - hazánkban is terjed a nemzeti szimbólumok, így az árpád-sávos zászló, a Nagy-Magyarország valamint a turulmadár használata.
[szerkesztés] Rivalizálás
A rivalizás különböző okokból adódhat, jellemzően lehet politikai szembenállás, vagy a legfőbb városi riválisok közötti, illetve egy szűkebb régión belül is gyakori, hogy a „szomszédvárak” ultrái gyűlölik egymást.
[szerkesztés] Magyarországon
A leghíresebb szembenállás egyértelműen a Fradi-Újpest, ennek van a legnagyobb hagyománya és ennek a két csapatnak a tábora a legnagyobb. Szintén jelentős még a fővárosban a Honvéd-Újpest és a Honvéd-Vasas is. Vidéken futballban Diósgyőr-Nyíregyháza, Debrecen-Békéscsaba, Debrecen-Nyíregyháza, Haladás-ZTE, Nagykanizsa-ZTE, ZTE-Győr, Fehérvár-Győr, Pécs-Komló, Pécs-Fehérvár, Pécs-Kaposvár, Siófok-Kaposvár, Tatabánya-Győr. Sok fővárosi-vidéki csapat sem szívleli egymást, de alakultak ki barátságok is jó példája ennek a Fehérvár, Debrecen, Diósgyőr hármas; valamint a Haladás-Újpest, Kaposvár-Kecskemét, Haladás-Kecskemét, Kispest-Haladás és a Ferencváros-Zalaegerszeg közti jó kapcsolat.
Futballon kívül jelentős még a kézilabda (itt szinte csak női vonalon), itt ki lehet emelni a Győr-Dunaújváros, Békéscsaba-Debrecen, Hódmezővásárhely-Békéscsaba, Ferencváros-Debrecen párosításokat. Férfi kosárlabdában említést érdemel a Körmend-Szombathely-ZTE, a Hódmezővásárhely-Szolnok és a Dombóvár-Kaposvár párosítás is.
[szerkesztés] Filmek
Ultra', Futball Faktor, Huligánok, a BBC dokumentumfilmjei, Discoveryn vetített Futball Huligánok dokumentumfilmjei /Sokszor az ultrákat összemossák a huligánokkal, pl a BBC – Foreign Fields (Idegen pályák) forgatott dokumentum filmjében a Lazio ultráit huligánként állítják be az argentin Boca huligánok mellett./ Vagy a Real Football Factories International Italy része teljesen hibás megfogalmazásban került a képernyők elé, mivel csoportok, ultrák, akik terítékre kerültek, semmi közük nincs a mai huligán megnevezéshez.
[szerkesztés] Kritikák
- Számos jel arra mutat, hogy a magukat ultráknak nevező szurkolói csoportokat az ellenfél gyűlölete, kirekesztése tartja össze.[forrás?] Magyarországon bizonyos szurkolók például antiszemita rigmusokat skandálnak, függetlenül attól, hogy van-e izraelita vallású játékos a pályán.[forrás?]
- A szurkolás túlhajtása akár katasztrófához vezethet. Pl. Heysel-tragédia.
