Ujváry Lajos

Ujváry Lajos (Kaposvár, 1925. február 26. – Budapest, 2006. március 22.) festőművész, képzőművészeti tanár.

Élete

A Fejér megyei Örspusztán járt elemi iskolába. Tízévesen került a veszprémi piarista gimnáziumba és annak internátusába, a Dávidiumba, ahol tanárainak egyike, Lékai László, a későbbi esztergomi érsek volt. Két Veszprémben töltött év után a Dombóvári Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Főgimnáziumban folytatta tanulmányait, itt érettségizett 1944-ben. Első mestere Marczell György gimnáziumi rajztanár volt. Meghatározó volt számára dr. Péczeli László munkássága is, aki nemcsak az irodalom, hanem a zene szeretetére is nevelte.

Húsz évvel később, sikeres erdélyi és moldvai gyűjtőútjainak magnószalagra rögzített anyagát is Péczely László és leánya Kodály Zoltánné biztatására adta át az MTA néprajzkutató Csoportjának.

1944-ben felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de a háború miatt tanulmányait már nem tudta megkezdeni. 1945. január 1-jén kétszáz hőgyészi falubelijével együtt az oroszok munkatáborba hurcolták. 1946. október 5-én érkezett haza és megkezdte Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait Szőnyi István növendékeként. 1949-ben eltávolították a főiskoláról, de Szőnyi István és Bernáth Aurél ajánlására visszavették. Ezekben az években Rákosi Mátyás testvére, Bíró Károly a Képzőművészeti Főiskola akkori főtitkára így jellemzi a fiatal művészt. "...marxizmus-leninizmussal szemben passzivitást mutatott, a népi demokrácia kérdései nem érdekelték, szakmailag is polgári beállítottságú."

Z. Gács György, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium igazgatója azonban úgy döntött, hogy helyettes tanárként alkalmazza. Az idő őt, és azokat a barátokat igazolta, akik megérezték benne a tehetséget, a géniuszt.

1951-ben diplomázott Poór Bertalan és Szőnyi István növendékeként. Diákkorában a magyar irodalom legjobbjaival levelezett, ekkor ismerte meg Szabó Lőrincet, Kassák Lajost, Remenyik Zsigmondot, Tersánszky Józsi Jenőt és Tamási Áront. Szinte valamennyiükről készített portrét, melyeket 1960-ban a Csók Galériában mutatott be, ahol Kodály Zoltán, Szabó Pál, László Gyula is megtisztelték a fiatal művészt a jelenlétükkel. 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára.

Dombóvár képviselő-testülete 2005. augusztus 19-én ünnepi ülés keretében díszpolgárrá választotta és a közgyűlési terem az Ujváry-terem elnevezést kapta.

Emléktáblája egykori lakhelyén

Díjai

• Munkácsy Mihály-díj – 2005.

Festészete

A paraszti életforma régi rekvizitumainak és újabb jelenségeinek ábrázolója, különösen sokat foglalkoztatja az erdélyi székely falvak élete. Egyszerű, tömör formaadás, mélyen izzó, lírai színvilág jellemzi képeit. Az erdélyi Gyimesek és Duna-kanyari tájak tájfestőjeként tartják számon.

Egyéni kiállításai

• 1953 Fényes Adolf terem,
• 1960 Csók Galéria,
• 1962 Szekszárd,
• 1980 Bonyhád és Tevel,
• 1981-ben Pécsett és Tamásiban volt önálló tárlata.

Az első gyűjteményes dombóvári kiállítása 1977-ben volt, melyet egykori gimnáziumi tanára, dr. Péczely László nyitott meg. 1980-ban és 1988-ban ismét jelentkezett Dombóváron önálló tárlattal. Egyes munkái eljutottak a Szovjetunióba, Franciaországba, Bulgáriába, Egyiptomba, Finnországba, Kínába, Angliába, Japánba, az Egyesült Államokba stb.

Források

• Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról, Dombóvári Városszépítő Egyesület, 2000 (Helytörténeti sorozat, 1218-196X ; 4.)
• Duna pArt Galéria honlapja