Ugra (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ugra szócikkből átirányítva)
Ugra (Ungra)
Biserica fortificata Ungra.jpg
Az ugrai erődtemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Brassó
Rang községközpont
Beosztott falvak Longodár
Polgármester Traian Stanciu (PSD), 2012
Körzethívószám 0x68[1]
SIRUTA-kód 42165
Népesség
Népesség 1189 fő (2011. okt 31.)[2]
Magyar lakosság 41
Község népessége 1949 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Terület 67,38 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ugra (Románia)
Ugra
Ugra
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′ 58″, k. h. 25° 15′ 49″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 58″, k. h. 25° 15′ 49″
Ugra weboldala

Ugra (vagy Szászugra, románul Ungra, németül Galt) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történeti Királyföld keleti szélén, Fogarastól 40 km-re északkeletre, az Olt jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1211-ben, Noilgiant néven, majd 1222-ben Noilat, 1366-ban Ugra, 1400-ban Galt, 1488-ban Gald, 1532-ben Galde néven említették. Mellette a rómaiak castrumot építettek, amely 1211-ig fennmaradt. Szász alapítású település, 1376 és 1493 között a Szentpáli család birtoka volt. 15291531-ben lakossága nagy részét a török kiirtotta. Ezután részben székelyekkel, részben szászokkal telepítették újra. Az egyformán evangélikus hitre tért két etnikum közösen vezette a falut. 1658-ban a tatárok teljes népességét kipusztították, ezután ismét vegyes, szász–magyar népességgel települt újjá. A szászok a környező falvakból, a magyarok Halmágyról, Székelyzsomborból és Kóborból érkeztek. Minden harmadik vasárnap magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak és rendszeres volt a szászok és magyarok közti komaság. 1701-ben a templomi ülőhelyek feljegyzéséből kiderül, hogy 62 szász és 34 magyar nő élt a településen. A 18. században a magyarok nyelvükben elszászosodtak, de nyomuk megőrződött a magyar eredetű családnevekben, jövevényszavakban és határnevekben.

Kőhalomszékhez, 1876 után Nagy-Küküllő vármegye Kőhalmi járásához tartozott. 1945 után 18 házát a Kőhalmi állomáshoz csatolták.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 1095 lakosából 543 volt német, 336 román és 216 cigány nemzetiségű; 551 ortodox és 541 evangélikus vallású.
  • 1900-ben 1407 lakosából 680 volt román, 550 német, 142 magyar, 23 cigány és 12 szlovák anyanyelvű; 662 ortodox, 538 evangélikus, 79 római katolikus, 43 unitárius, 37 református, 34 görög katolikus és 14 zsidó vallású.
  • 2002-ben 1267 lakosából 707 volt cigány, 487 román, 41 magyar és 31 német nemzetiségű; 1208 ortodox, 25 evangélikus és 18 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus erődtemploma eredetileg román stílusú bazilikának épült a 13. században, a római castrum köveinek felhasználásával. Az eredeti templomból fennmaradtak a kórus, a diadalív, a nyugati kapuzat, az egykori torony alatti tér, valamint egy ikerablak nyomai a főhajóban. 1500-ban mellékhajóit lebontották és erődítésekkel vették körül. 1658-ban a tatárok megostromolták, bevették és a falai közé menekült lakosokat felkoncolták. Szalmatetejét 1702-ben zsindelyre cserélték. 1843-ban elbontották valószínűleg középkori eredetű, az 1802-es és 1829-es földrengésben megsérült tornyát és helyette a tepmlomerődön kívül haranglábat építettek. Védőrendszere a kerítőfalon kívül egy kaputoronyból, egy ötszögű bástyából és egy délnyugati toronyból áll.[4]
  • Ortodox temploma a 18. században épült.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Bucur Șchiopu kommunista politikus, mezőgazdasági miniszter.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Binder Pál: Közös múltunk. Bukarest, 1982
  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]