URH (együttes)

Az URH egy magyar underground új hullámos együttes, mely 1980-ban alakult (eredetileg Orgazmus néven), majd 1981-ben már fel is oszlott maga után hagyva egy legendát, és elindítva egy új, feltörekvő, valamint felnövő művész/zenész generációt, melynek tagjai a mai napig meghatározóak a kortárs magyar (underground) kultúrában.

Történet

Az együttest Somoskői Lajos és Menyhárt Jenő alapította 1980-ban, majd Menyhárt kérésére csatlakozott hozzájuk egykori katonatársa Kiss László. Somoskői Molnár Gergely és a Spions együttes nagy tisztelője volt, s azt szerette volna, ha az ő együttese folytatná a fentebb megnevezettek munkásságát, ezért amikor hallotta, hogy van egy fiú, akinél Molnár ott hagyta a szövegeit mielőtt disszidált, kapva kapott az alkalmon és elhívta egy próbára. Így került a csapathoz Müller Péter Iván, aki nem csak Molnár, hanem a saját írásait is elvitte Somoskőinek, aki úgy gondolta, hogy érdemes foglalkozni velük, és mivel egyébként is énekest kerestek, megkérdezte Müllert, hogy nem vállalná-e el a feladatot. A fiú szíves örömest igent mondott. Hamar vezető pozícióba küzdötte magát a kis groupban színházi és televíziós kapcsolatai miatt többek közt (befolyását az is mutatja, hogy később az ő nyomására lesz kénytelen kiválni Somoskői.) A kirakós utolsó darabját is ő teszi a helyére, mikor beszervezi Salamon Andrást dobosnak.

Próbahelyük a Semmelweis Egyetem Kálvária téri (azelőtt Kulich Gyula tér) pszichiátriai ambulanciájában volt, egyes források szerint a Balaton együttes egyik tagja szerezte nekik, mások szerint a pszichológiát hallgató Somoskői kapcsolatai révén jutottak hozzá.

Ugyanitt léptek fel először 1980. szeptember 13-án, a koncert bevételét az intézetben kezelt narkomán fiatalok ellátásra ajánlották fel. A koncert plakátján az URH név még nem szerepelt (ez egyébként azt jelenti, hogy Ultra Rock Hírügynökség, a korban viszont egyes rossz nyelvek szerint az R a radikálist jelentette) csak a műsor címe (Orgazmus Kék Fényben) és a következő mondat: „Ha valóban a jövőből jöttél, tégy brutálissá, de szelíden, hogy ne fájjon”. Majd a tagok nevei következtek rövidítve, akár csak a fiatal bűnözőké.

Elindult a lavina, és már nem lehetett megállítani, a közönség tisztán érezte ezt. A rajongótábor koncertről koncertre nőtt. Végre lett állandó koncerthelyük is a Kassák Klubban, igaz, nem itt adták legnagyobb műsorukat (arra a Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi kollégiumának ebédlőjében került sor) de sok más előadás után itt tartották a búcsúkoncertjüket (1981. március 29-én).

Sokakat megrázott e „hirtelen halál”. De hallgatva az utódegyütteseket (az Európa Kiadót, a Kontroll Csoportot), azt hiszem, érthető, hogy miért nem lehetett tovább folytatni együtt. Egy együttes nem bírt el két olyan különböző elképzelésekkel rendelkező művészt, mint amilyen Müller és Menyhárt volt.

Zene

Az URH zenéje a punkból (egyszerű témák, gyors, letaglózó ritmusok), a rock and rollból és (bár kismértékben, de érezhetően) a jazz-ből táplálkozik.

Szövegeik kábítószerfogyasztásról és mámorról, szabadságról (Pokoli Aranykor), a rendszer (Vigyetek el, Van-e élet a földön) és a hazai zeneipar (Ki akarja nyírni a doktor) és közszereplők (Kék fény) bírálatáról szóltak javarészt, rendkívül sok iróniaval és humorral fűszerezve, ugyanakkor dalaik nagyon költőiek és elvontak is voltak, ezáltal rengeteg kétértelműséget is tartalmaztak.

A Spions után pedig ők a másodikok, akik az akkoriban hazánkban betiltott, csak szamizdatban terjesztett irodalomból átemelnek témákat és megzenésítenek (pl. Nagy testvér című számukat George Orwell:1984-e ihlette).

Tagok

• Menyhárt Jenő (gitár, ének, dalszövegírás)
• Müller Péter Iván (később Müller Péter Sziámi ének, dalszövegírás)
• Somoskői Lajos (ének, gitár)
• Kiss László (basszus, ének)
• Salamon András (dob)

Hivatkozások

• M.U.Z.I.K.