Tver

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tver (Тверь)
Тверь-коллаж1.jpg
Tver címere
Tver címere
Tver zászlaja
Tver zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Tveri terület
Rang város
Irányítószám 17xxxx
Körzethívószám 4822
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Tver  (Oroszország)
Tver
Tver
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 51′ 28″, k. h. 35° 55′ 19″Koordináták: é. sz. 56° 51′ 28″, k. h. 35° 55′ 19″
Tver  (Tveri terület)
Tver
Tver
Pozíció a Tveri terület térképén
Tver weboldala


Tver (oroszul Тверь) város Oroszország európai részének központjában, a Volga partján, Moszkvától 167 km-re északnyugatra. Területe több mint 147 km².[1] A Tveri terület székhelye, gazdasági és kulturális központja. Folyami kikötő.

1931–1990 között neve Kalinyin. (Mihail Ivanovics Kalinyin 1946-ig a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, forma szerint államfő volt).

Lakossága: 403 606 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése, éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Volga Tvernél

A Volga felső folyása mentén mindkét parton, két mellékfolyó: a jobb oldali Tymaka (73 km) és a bal oldali Tverca (188 km) torkolatánál fekszik. A Volga itt nyugat-keleti irányban folyik és két részre osztja a várost. A történelmi városmag a jobb parton terül el, a bal parti részt általában Volgántúlnak (Zavolzsje) nevezik.

A városnak négy kerülete van. A bal parti rész egyetlen kerület, a jobb parti rész egy nyugati, egy kisebb központi és egy keleti kerületre tagolódik. Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet -9,6 °C, a júliusi 18,2 °C. A csapadék évi mennyisége 593 mm.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Levéltári adatok szerint a Volga jobb partján, a Tymaka torkolatánál már a 9–10. században létezett település. Tver első erődítményét feltehetően 1130–1140 körül építették. Tatyiscsev 18. századi orosz történetíró azt írta, hogy Tvert 1181-ben alapították. Írott források először az 1127–1135-ös és az 1160-as éveknél említik, orosz évkönyvekben először 1208–1209-ben szerepel.

A 12. század második felében Tver apró erődítmény volt a Szuzdali Fejedelemség határán, a 13. század első harmadában pedig a Perejaszlavi Fejedelemséghez tartozott. 1238-ban Batu kán mongol-tatár csapatai elpusztították. Egy hipotézis szerint Tver eredetileg a Volga bal partján, a Tverca torkolatánál létezett és csak 1238-as feldúlása után költözött a jobb parti Tymaka torkolata mellé. 1247-ben a település a Tveri Fejedelemség székhelye lett, központja a tveri kreml volt.

A 16. századtól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 15. század közepén a kremlben kőből fejedelmi palota és több templom épült. A moszkvai államhoz csatolt (1485) Tver a 16. században is fontos kereskedelmi és kézműves központ maradt, és kőből újabb épületeket emeltek. 1569-ben azonban IV. Iván Novgorod ellen vonuló fegyveresei végigrabolták a várost. A 17. század eleji „zavaros időszak” harcai során a lengyel-litván seregek egy időre elfoglalták, és a korábban virágzó település szinte teljesen elnéptelenedett.

A moszkvai állam számára a Novgorodba vezető útvonalon fekvő Tver fontos volt, így a védműveket hamarosan rendbehozták, és a század közepére a város magára talált. A kremlben újabb építkezések kezdődtek, a falakon kívüli kisebb kereskedői és kézműves telepek is növekedésnek indultak.

1708-ban, a kormányzóságok megalakításakor Tver az Ingermanlandi (1710-től Szentpétervári-) kormányzósághoz, 1727-ben a Novgorodi kormányzósághoz került. Szentpétervár fővárossá válása és a Volga–Balti-tenger mesterséges vízi út megépítése a 19. század közepéig tartó gazdasági felendülést hozott, Tver az átmenő kereskedelem fontos központjává vált. 1775-ben a Tveri helytartóság (1796-tól Tveri kormányzóság) székhelye lett.

II. Katalin palotája
A hajdani magisztrátus épülete

1763-ban a legnagyobb részben faházakból álló várost hatalmas tűzvész pusztította. A következő években központilag elkészített terv alapján építették újjá. (Ez volt az első vidéki város, ahol építészek előre megtervezték az utcaszerkezetet; később ezt a gyakorlatot sok más orosz városban folytatták). Itt lényegében megismételték Szentpétervár legyezőszerű alaprajzát, melynek gerincét egyetlen pontban találkozó három sugárút alkotta. A történelmi városközpont ezt az utcaszerkezetet máig megőrizte. A 18. század utolsó harmadában emelték többek között a magisztrátus épületét és II. Katalin cárnő utazásai során használt, barokk elemekkel ötvözött klasszicista stílusú palotáját (utóbb egy ideig főkormányzói rezidencia volt). Egy 1773-as tűzvész a település Volgán túli részét sújtotta, később azt is központi terv szerint építették ki. A 19. században is folytatódtak az építkezések, számos kormányzósági hivatal, oktatási és kulturális intézmény, így 1860-ban nyilvános könyvtár, 1866-ban múzeum alakult.

A Moszkva–Szentpétervár vasútvonal megnyitása (1851-ben?) a város gazdasági jelentőségét leértékelte, de elősegítette az ipar, főként a textilipar megtelepedését. 1853-ban gőzhajózási társaság, 1859-ben papírkészítő manufaktúra alakult, utóbbi hamarosan a gazdag Morozov kereskedőház tulajdonába ment át. A 19. század végén francia érdekeltségű vagongyárat alapítottak, a városban több bőr- és fafeldolgozó üzem, 1879-től nagy gőzmalom is működött. 1900-ban elkészült a Volgán átívelő első állandó híd. A századfordulón megjelentek az első telefonok, az első utcai lámpák, megnyílt az első mozi.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet időszakban, 1929-ben a Tveri kormányzóság megszünt, a város a Moszkvai terület egyik járásának székhelye lett. 1931. november 20-án[3] Kalinyin nevét vette fel, 1935-ben az újonnan alakult Kalinyini terület székhelye lett. A II. világháború idején két hónapra (október 14. – december 16.) a német csapatok kezére jutott, a harcokban nagyon komoly károkat szenvedett.

A háború utáni években újjáépült. Más szovjet nagyvárosokhoz hasonlóan az 1950-es években erőteljes ipartelepítés kezdődött. A városközpontban „szovjet klasszicista" stílusú több központi épületet emeltek, 1953-ban elkészült az új Volga-híd. Közben folytatódott a régi, főként egyházi épületek, templomok az 1930-as években elkezdett lerombolása.

1961-ben folyami kikötö létesült a Felső-Volga mélyvízi részén, a Moszkva–Szentpétervár főúton átadták a várost elkerülő autóutat és annak hídját, a következő évben elérte Kalinyint (a mai Tvert) a földgázvezeték. A város lélekszáma dinamikusan növekedett: 1959-ben 261 ezer fő; 1970-ben 345 ezer fő; 1979-ben 412 ezer fő. A lakásállomány és a beépített terület is bővült, különálló lakótelepek (ún. mikrorajonok) épültek, előrehaladt a közművesítés.

Az 1990-es évek kezdetén Tverben huszonnyolc iparágban körülbelül nyolcvan iparvállalat működött. 1990. július 17-én[4] a város visszakapta régi nevét, és a Kalinyini terület neve Tveri területre változott.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város iparára a feldolgozóipar magas aránya jellemző. 2011-ben az ipar szerkezetének kereken 80 %-át a feldolgozóipar, 20 %-át a villany-, gáz- és vízszolgáltatás, illetve -elosztás adta. Elsősorban gépipara jelentékeny, a korábban nagy súllyal szereplő textilipar jelentősége erősen visszaesett. 2011-ben a városban 120 közepes- és nagyvállalat működött. [5]

  • Tver legrégibb és napjainkban is egyik legjelentősebb iparvállalata a vagongyár, az 1898-ban franciák által alapított üzem utódja. A gyárban minőségi vasúti személykocsikat állítanak elő, a 21. század elején újabb jelentős korszerűsítést hajtottak végre.
  • A járműiparhoz is kapcsolódik a pótkocsik, félpótkocsik, trailerek fejlesztésével, termelésével foglalkozó gépgyár (Tversztrojmas), valamint a kerekes és lánctalpas kotrógépeket előállító Ekszmas gyár.
  • Egy másik gépipari nagyvállalatánál (Centroszvarmas) különböző típusú hegesztett szerkezetek készülnek számos iparágban és a vasút közlekedésben való felhasználásra.
  • A világhírű svéd csapágygyár, az SKF 2010-ben kezdte meg Tverben kúpgörgős csapágyak gyártását vasúti járművek számára.[6]
  • A vegyipar régi nagyvállalata a tveri műszálgyár, mely azonban 1995-ben négy önálló részvénytársaságra bomlott. A műszálgyártás szűkebb keretek között továbbra is folytatódik. Viszonylag új vegyipari üzemek:
    • 1995-ben kezdte meg az akkor alapított Kamit-cég a gumiabroncsgyártásban felhasznált ipari szövet, poliészter kord termelését.
    • 2001 óta van jelen a városban a Szibur-holding leányvállalata (Szibur-PETF), ahol az ásványvizes, üdítős PET palackok alapanyagát, polietilén-tereftalát granulátumot állítanak elő.
    • A tveri festékgyár autókarosszéria javításnál használatos különféle bevonóanyagok, festékek, valamint más ipari festékek gyártására specializálódott.
  • A város hagyományosan a nyomdaipar egyik országos központja. Évtizedek óta az itteni nyomdászati kombinátban készül többek között a gyermekirodalmi könyvek és a tankönyvek jelentékeny része.
Zöldmezős beruházásként” épült és 2009-ben kezdte meg működését a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt, nyugati minőségű színes kiadványokat, könyveket, albumokat kibocsátó a nyomda (Pareto-Print).
  • 2010-ben újabb üzem, az elektromos vezetéket és gyengeáramú kábeleket gyártó Tverenergokabel kezdte meg a termelést.
  • Itt működik Oroszország egyik legrégebbi és legjobbként elismert malomipari vállalata (Melkombinat).
  • A textilipart korábban országosan sújtó válság következményeként több helyi textilgyár, köztük a nagymultú pamutszövőkombinát végleg bezárt.[7]

Kultúra, felsőoktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tveri Állami Egyetem épülete

A városnak öt önálló felsőoktatási intézménye van:

  • Tveri Állami Egyetem (a korábbi tanítóképző főiskolából alapították 1971-ben)
  • Tveri Műszaki Egyetem (1958-ig főiskola)
  • Tveri Állami Orvostudományi Akadémia
  • Tveri Mezőgazdasági Akadémia (1972-ig főiskola)
  • Rakéta- és Légvédelmi Katonai Akadémia (1956 óta G. K. Zsukov marsall nevét viseli).

Ezenkívül más egyetemek fiókintézményei és több tudományos kutatóintézet is működik a városban. Az informatikai Centrprogrammszisztyem kutatóintézet például automata ellenőrző-, oktató- és információs rendszerek, információbiztonsági berendezések fejlesztésével foglalkozik.

A múzeum (régen a reáliskola) épülete

A központi színházat több kisebb színház összevonásával az 1920-as években hozták létre. Mai épületét 1951-ben emelték a háborúban megsemmisült korábbi színházépület helyett.

A Tveri Állami Egyesített Múzeumot több múzeum összevonásával hozták létre 1977-ben. Központi és legrégebbi létesítménye a Tveri Helytörténeti Múzeum (1866-ban alapították), ezenkívül szervezetileg a Tveri terület kb. harminc múzeuma is az intézményhez tartozik. A helytörténeti múzeumot 1897-ben a Katalin-féle palotában helyezték el, 1995-ben az egykori reáliskola épületébe költöztették át.

1989-ben megkezdte rendszeres adását a helyi televízió.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tver városi portál
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
  3. Tver városi portál
  4. Tver városi portál
  5. Promislennoje proizvodsztvo (orosz nyelven). Tver városi portál. (Hozzáférés: 2013. szeptember 21.)
  6. Mihail Kuzminov: Újsághír az SKF üzem megnyitásáról (orosz nyelven). RZD-partner.ru. (Hozzáférés: 2010. július 8.)
  7. Képek a bezárt kombinátról.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]