Turul-emlékmű (Tiszaújlak)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turul-emlékmű (Tiszaújlak)
Turul-Tiszaujlak.jpg
A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékoszlopa
Hely Ukrajna Tiszaújlak - Tiszabökény
Közvetlenül a Tiszaújlak - Tiszabecs határátkelőhely mellett
Építési adatok
Építés éve 1903
Lebontás éve 1945 újjáépítve 1989
Lebontás oka A szovjethatalom utasítására
Tervező 1989 Keisz Gellért aknaszlatinai ötvös
Építész(ek) 1903-ban Kepes Sándor szinérváraljai kőgyáros
1989-ben Lezu Vladimir építész
Alapadatok
Elhelyezkedése
Turul-emlékmű (Tiszaújlak) (Ukrajna)
Turul-emlékmű (Tiszaújlak)
Turul-emlékmű (Tiszaújlak)
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 05′ 34″, k. h. 22° 50′ 19″Koordináták: é. sz. 48° 05′ 34″, k. h. 22° 50′ 19″
Az egykori, 1903-ban a Tiszabecs-Tiszaújlaki révnél felállított turulmadárral ékesített Rákóczi emlékmű
A felirat az emlékművön a tiszai átkelésről szól
A tiszaújlaki sóház
Esze Tamás emléktábla az egykori sóház falán
Az 1903. szeptember 20-án felavatott Rákóczi emlékmű turulmadara, 1945-ig álló tiszaújlaki Turul emlékmű turulmadara, jelenleg az ungvári vár udvarán van felállítva

A Turul-emlékmű, Turulmadaras Rákóczi emlékmű,[1] vagy Turulos emlékmű Tiszaújlak és a szomszédos Tiszabökény határában egy mesterséges halom tetején áll, mely a kuruc csapatok 1703. július 14-én, a Tiszaújlak-Tiszabecsi révnél vívott első győztes csatájának állít emléket. Tiszaújlak nagyközség a Tisza partján a mai Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagyszőlősi járásban van, A Tisza jobb partján lévő község, érinti az ukrán-magyar határsávot és itt válik határfolyóvá a Tisza.

Földrajzi fekvés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiszaújlaki Tisza-hídtól mintegy 200 méternyire, Tisza bal partján, a nemzetközi határátkelő állomás közvetlen közelében egy mesterségesen emelt halom tetején áll a turulmadaras Rákóczi-emlékmű, amelyet a kuruc csapatok első győzelmes csatájának helyén emeltek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú lengyelországi tartózkodás után 1703. június 16-án a Vereczkei hágón keresztül lépett Rákóczi Magyarország földjére és aznap a beregi Szentpéteri és Zavadka (ma Rákócziszállás) között pihente ki az átkelés fáradalmait.[2]

A kurucok 1703. júniusában Dolhánál vereséget szenvedtek, de a megvert sereg nem oszlott fel, hanem Bereg vármegye erdőibe menekült, majd kis idő múlva ismét összegyülekezett, hogy bevárja a Lengyelországból érkező fejedelmet. Rákóczi 1703. június 26-án érkezett a határtól mintegy órajárásnyira fekvő lengyel Klineczre (Kliniec) faluba, majd ide rendelte a Északkeleti-Kárpátok túlsó oldalán tanyázó és reá várakozó kurucok csapatit, melyek dél felé haladva meg is érkeztek.[3]

A katonák többsége azonban csak botokkal és kaszákkal volt felfegyverkezve, mindössze kétszázan rendelkeztek puskákkal. A csapat lelkesedése azonban határtalan volt, ami nagy részben vezérüknek Esze Tamásnak volt köszönhető. A felkelők II. Rákóczi Ferenc közvetlen irányításával Munkács felé fordultak. Munkácson 1703. június 27-én adta ki Rákóczi felkelésre szólító felhívását a magyar néphez.

A Latorca-parti városban mintegy 3000 gyalogosra és 500 lovasra gyarapodott a fejedelem serege, az ellenfél azonban még mindig túlerőben volt, ezért a kuruc sereg Munkács alól kénytelen volt Beregszentmiklós, majd Zavadka felé visszavonulni. Itt találkozott Rákóczi a később hozzá mindvégig hű gróf Bercsényi Miklóssal, aki mintegy 600 fővel egészítette ki a fejedelem seregét. A kurucok között egyre nőtt a lelkesedés, sok új felkelő csatlakozott hozzájuk, közöttük sok ruszin nemzetiségű harcos.

Gróf Lövenburg császári tábornok és gróf Csáky István Bereg megyei főispán mindent elkövettek annak érdekében, hogy ütőképes sereget állítsanak ki a felkelők ellen.

Rákóczi jelentősen felduzzadt kuruc serege Munkács megkerülésével Beregszász felé indult, hogy onnan tovább haladva megszerezze a stratégiailag rendkívül fontos tiszai átkelőt, a Tiszaújlak és Tiszabecs közötti révet.

Serege 1703. július 9-én érkezett meg Beregszászba. A felkelők szétverték a császári helyőrséget és a Tiszához szorították vissza azt. Így már szinte az egész Bereg vármegye a kurucok ellenőrzése alá került. Rákóczi tábora 8 000 főre gyarapodott, átkelt a Tiszán, elfoglalta Vásárosnaményt. Gróf Csáky István főispán levélben legalább egy századnyi gyalogost kért gróf Lövenburg császári tábornoktól, aki azonban július 13-án kelt válaszában tudatta, hogy addig, amíg Rákóczi seregének erejéről nincsenek pontos értesülései, katonákat nem küldhet. Ezzel tulajdonképpen magára hagyta a főispánt.

A felkelők, visszatérve a Tisza jobb partjára, megtámadták a tiszaújlaki sóházat, és Esze Tamás vezetésével megfutamították az osztrák helyőrséget 1703. május 24-e reggelén szegénylegényekből verbuvált két gyalogoscsapattal és 40 lovassal. A sóház ma is áll (a helyi ukrán iskolának adott otthont az új átadásáig), falán emléktáblát helyeztek el Esze Tamás márványba vésett képmásával.

Rákóczi csapatai a Tisza egyik kanyarulatánál sorakoztak fel, ahol nemcsak a túlsó parton álló német és labanc gyalogság tüzétől voltak védve, de biztosan és nagy pontossággal tüzelhettek is az ellenségre. A kuruc lovasság zárt sorokban megrohanta az osztrákokat, rövid idő alatt szétverte a császáriak seregét. A megfutamodott csapatok egy része a Tisza felé menekült és a folyóban lelte halálát, más része pedig elesett vagy fogságba esett. A csatában elesett Kende Mihály alezredes is, aki sebesülten lovával a Tiszának hajtott és belefúlt a folyóba. A felkelők 1703. július 14-én hatalmukba kerítették a tiszaújlaki-tiszabecsi révet. Ez az ütközet ("Tiszabecsi átkelés") volt a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatája amelyben vállvetve hősiesen harcoltak a magyar és ruszin felkelők.[4]

Az első turulmadaras Rákóczi emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győztes csata helyszínén 1903-ban emlékoszlopot állítottak szeptember 20-án. [5] A költségeket Szatmár és Ugocsa vármegyén kívül, közadakozásból fedezték. Magát a munkát Kepes Sándor szinérváraljai kőgyárosra bízták.[6] Az emlékmű 18 méter magas oszlop volt, felette kiterjesztett szárnyú turulmadárt helyeztek el, amely csőrében kuruckardot tartott.

Az ungvári vár udvarán felállított szobor feje

Az alapozáshoz ősi hagyomány szerint, az egész ország minden vármegyéjéből egy-egy szekér földet hordtak össze a halomhoz. A bronzszobor témáját valószínűleg a helyi legenda is ihlette, ami a csőrében kardot hozó Turulról és Rákóczi megmeneküléséről szól. [7]

Az emlékmű felállítása a korabeli iratok szerint több mint 10000 aranykoronába került és 227 négyszögöl ingatlanterület tartozott hozzá. Trianon után a Podkarpatszká Rusz időszaka alatt az emlékművet elhanyagolták és gazdátlanná vált. [8] Évtizedekig fontos emlékhely volt ez a gyönyörű emlékoszlop a környék lakossága számára. 1945. tavaszán az akkoriban újra elharapódzó szoborrombolások [9] sorsa utolérte a tiszaújlaki turult is. Az akkori helyi vezetők, mintegy elkötelezettségüket akarván bizonyítani a szovjethatalom iránt, földig rombolták az emlékművet, és az anyagát az elesett szovjet katonák emlékművének építésére használták fel. Magát a Turul madarat Ungvárra szállították és a mai napig az ungvári várban lehet megtekinteni.

A második turulmadaras Rákóczi emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987-ben Bíró Andor, a péterfalvai kolhoz akkori elnöke, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa hosszú ideig egyetlen magyar képviselője, aki Váradi–Sternberg János ungvári történészprofesszor útmutatásai szerint kezdeményezte az emlékmű eredeti helyén és formájában történő felújítását és felállítását. Sokáig húzódott az ügy. Már megvolt a területi tanács engedélye az eredeti emlékmű visszaállítására, de ez még kevésnek bizonyult. Engedély kellett Kijevből is. A hatalom nem akart Turulmadaras emlékművet, csak egy kuruc lovas szobrot. Mivel a már aláírt engedélyt sehogyan sem tudták megváltoztatni. 1989. július 16-án kerülhetett sor az emlékmű ünnepélyes újra avatására, amely Keisz Gellért és Lezu Vladimir építész alkotása. Az oszlop kovácsoltvas ráccsal körbekerített alapzatához márvány párkánnyal szegélyezett lépcsőfeljárat vezet. A fölvezető lépcsők mellett tábla mutatja azt a pontot, ameddig az 1998-as áradás elöntötte az emlékművet, húsz lépcső volt víz alatt.

Jelene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kárpátaljai magyarság a kárpátaljai ruszinok képviselőinek részvételével 1989. óta minden évben július második vasárnapján, itt ünnepli Rákóczi fejedelem első győztes csatájának emléknapját, a Tiszabecsi átkelést, melynek irodalmi feldolgozása Jókai Mór nevéhez fűződik, aki "Szeretve mind a vérpadig" című művében dolgozta fel az eseményt. Az ünnepség a tiszaújlaki egykori sóház falánál kezdődik, melyen emléktáblát avattak Esze Tamás tiszteletére. Innen a Tisza hídján át az emlékműhöz vonul az ünneplő közönség. A 2011-s júliusi Turul-ünnepség napján, egy platán fácskát ültettek el az emlékműnél, amelyet Rodostóból hozott egy magyar kerékpáros sportoló. [10]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Botlik J., Dupka Gy., 1993. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Intemix Kiadó, Ungvár – Budapest
  • Horváth Z., Gy., - Kovács S., 2002. Kárpátalja kincsei. Masszi Kiadó és a Romanika Kiadó, Budapest
  • Váradi-Sternberg János: Századok öröksége. Tanulmányok az orosz-magyar és ukrán-magyar kapcsolatokról. Bp.-Uzsgorod 1981, Gondolat-Kárpáti K. 71 p.
  • Király Benedek Lőrinc: A hős turulmadár (Mesék kicsiknek és nagyoknak), Intermix Kiadó, 1993., ISBN 9638129735

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tiszaújlaki turulmadaras Rákóczi emlékmű
  2. Dr. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc - A szabadságharc kezdete
  3. Drohobicon voltam, egy napi járásra a magyar szélektől, midőn tudomásomra jutott, hogy Károlyi Dolhánál szétverte a vezérek és őrök nélkül mámorba, álomba merült pórságot! Ily szerencsétlen kezdete volt a magyar háborúnak, melyet, mint hiszem és vallom, a fiatal tűz s a hazaszeretet, az eszélyesség minden szabályának ellenére, indíttattak meg velem. Ekkor még módomban volt visszavonulni, s nagy okom lett volna hozzá. De akarván a nép bizodalmára érdemessé válni, nem hagytam fel szándékommal s Kálnási Istvánt herceg Wisnioveczkihez és Potoczki kievi főispánhoz küldtem az esdett segéd (azaz segítség) szorgalmazására. Elhatároztam tehát magamban, hogy folytatom útamat s hogy a magyar határszélnél, honnan könnyű leszen szítanom a pórság tűzét, fogom a lengyel segédhadat bevárni. Másnap Skolára (Skole), a harmadnap Klineczre (Kliniec) érkeztem a Beszkéd alján, mely a lengyel földet Magyarországtól választja. Történt ez, ha jól emlékszem, 1703. június 16-án. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme
  4. Csatáry György: Ugocsa Vármegye II. Rákóczi Ferenc Államában
  5. Vasárnapi Újság: A tiszabecsi ütközet emlékei, 39. szám 1903. (50. évfolyam.)
  6. Homoki Dianna: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc kultuszának forrásaihoz
  7. A bökényi határ és Tiszabecs alatt vívta Rákóczi egyik nagy csatáját Pálffyval. Véres csata lehetett, mert azon a napon sokan meghaltak. Senkinek nem volt őrangyala, csak Rákóczi Ferencnek, akinek a feje fölött ott keringett őrködve a turulmadár. Egyszer a labancok kiverték a kezéből a kardját. Nagyon veszélyes helyzetbe került. Ekkor az égből váratlanul lecsapott Rákóczi turulmadara. Karmaival kivájta az ellenfél szemét. A turulmadár szájában volt egy kard. Rákóczi kikapta a csőréből a kardot, és ezzel tudta csak visszaszorítani támadóit. A turulmadárnak emléket is állítottak a Tisza jobb partján.Rákóczi turulmadara
  8. Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez
  9. Magyar katolikus lexikon > S > szoborrombolás
  10. Rodostóból hozták a facsemetét
  11. Homoki Dianna: Adalékok a Rákóczi-szabadságharC....

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]