Turkesztáni szil
|
|
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Termesztett változat a Morton arborétumból |
||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Ulmus pumila L. |
||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
A turkesztáni szil a szilfafélék (Ulmaceae) családjának szil (Ulmus) nemzetségébe tartozó növényfaj. Turkesztánban, Kelet-Szibériában, Mongóliában, a Tibetben (Xizang), Észak-Kínában, az indiai Észak-Kasmírban és Koreában őshonos.[1] A turkesztáni szilt Ázsiában, Észak-Amerikában és kisebb mértékben Európában (főleg Dél-Európában) termesztik is.
Bonszai [szerkesztés]
A turkesztáni szil kiválóan alkalmas bonszaiként történő nevelésre. Levelei aprók, gyors növekedésű, a szilfavészre kevésbé fogékony, mutatós fácska. Érdemes foglalkozni vele.
Csodasövény [szerkesztés]
Sövénynek nemesített változatát (Ulmus pumila celer) manapság „csodasövény” néven emlegetik, mivel képes két év alatt teljesen zárt, kerítésmagasságú tömör növényfalat képezni. Rendkívül igénytelen a talajra, tehát a homokos talajon éppoly jól fejlődik, mint a lazított agyagos, kötött talajtípusokon. A magoncok, illetve csekély fejlettségű (20 cm-nél kisebb)palánták növekedése, természetesen jóval lassabb, még napos, bő vízellátottságú, legalább közepes minőségű talajokon is 5-8 év kell a teljes záródáshoz ~2m magasságig, zárt talajtakaró növényzet között.

