Tuol Szleng

A Tuol Szleng a kambodzsai vörös khmerek központi börtöne volt Phnompenben. Az intézményben több mint tízezer embert kínoztak meg 1975 és 1979 között, és mindössze heten élték túl bebörtönzésüket. A Tuol Szleng ma múzeumként üzemel.

Előzmények

A szélsőbaloldali vörös khmerek 1975. április 17-én bevonultak az ország fővárosába, Phnompenbe. Céljuk a tökéletes kommunizmus megteremtése volt. Az új államot, amely a Demokratikus Kampucsea nevet kapta, osztályok és magántulajdon nélküli társadalomként képzelték el. Az új rend egyfajta agrárkommunizmus megteremtését tűzte ki célul, amelyben az emberek szinte kizárólag földművelésből élnek. Egyik alaptézisük a khmer felsőbbrendűség volt, Pol Pot, az államot irányító kambodzsai kommunista párt főtitkára gyakorta ismételgette, hogy ha a khmerek képesek voltak felépíteni Angkort, a hatalmas templomvárost, akkor bármit meg tudnak tenni. Új időszámítást vezettek be, amelynek nulladik éve lett 1975. A vörös khmerek eltörölték a pénzt, a szabad piacot, a polgári iskolákat, a magántulajdont, betiltották a külföldi öltözködési szokásokat és a vallást. Az iskolákat, templomokat, kormányzati épületeket és üzleteket bezáratták vagy állatfarmokká, börtönökké alakították. Mint minden kommunista elit, így a vörös khmerek is igen gyanakvóak voltak: mindenhol, mindenkiben ellenséget feltételeztek, akit el kellett pusztítani. A letartóztatott embereket addig kínozták, amíg "vallomást" nem tettek, amelyben elismerték, hogy idegen hatalmaknak, a CIA-nak vagy a KGB-nek kémkedtek. A megkínzottak általában másokat is megneveztek segítőjükként, annak érdekében, hogy véget érjen a szenvedésük. A vörös khmerek őket is elhurcolták. Gyakran a foglyok valamennyi családtagját begyűjtötték, megkínozták és megölték. Irtóhadjáratot folytattak a nem khmer származásúak, az értelmiségiek, a szerzetesek és a művészek ellen.

A börtön

A Tuol Szleng, hivatalos nevén S-21, az ország nagyjából kétszáz egységből álló börtönhálózatába tartozott, amelyet a vörös khmerek belbiztonsági szolgálata, a Szantebal irányított. A szolgálat és a börtön parancsnoka Kaing Guek Eav volt. A Tuol Sleng volt a legnagyobb a hasonló célú intézmények között. A börtönt a népnyelv úgy nevezte, hogy a hely, ahova az emberek bemennek, de soha nem jönnek ki. Az őrök és a kihallgatók általában 15 és 19 év közötti fiatal kommunisták voltak, általában paraszti háttérrel.

A börtönt egy középiskolából, a Tuol Szvaj Prejből alakították ki. Tuol szleng magyarul azt jelenti, hogy a mérgező fák hegye. A középiskola öt kétemeletes épületből állt, ezek tantermeiben helyezték el a kihallgatóhelyiségeket és a kétszer egyméteres cellákat. A folyosókat szögesdrót háló borította, nehogy a rabok levessék magukat az emeletről vagy megszökjenek. A maroknyi túlélő beszámolóiból és a különböző hivatalos jelentésekből kiderül, hogy a foglyokat kínzással - korbácsolással, körmük kitépésével, elektromos árammal, felizzított fémtárgyakkal - bírták rá a beismerő vallomásokra. Ezeket a vallomásokat leíratták az áldozatokkal. Az őrök a kisgyerekeket elválasztották szüleiktől. Azt mondták nekik, hogy a gyermekközpontba viszik őket, de ehelyett meggyilkolták a gyerekeket.

Az udvaron ma is látható egy fagerendákból készített keret, amelyen egykor a diákok kötélre másztak. A vörös khmerek a hátrakötött kezüknél fogva húzták fel erre az embereket. Sokan a kínzások alatt haltak meg, őket tömegsírokba temették a börtön területén. A börtönben nagyon szigorú szabályok voltak, a foglyoknak teljes csöndben kellett lenniük, csak akkor szólalhattak meg, ha kérdezték őket, és csak akkor mozdulhattak meg cellájukban, ha arra engedélyt kaptak.

Azokat a rabokat, akik beismerő vallomást tettek, a közeli Csoeung Ek táborban meggyilkolták. Általában este 8 és 9 között terelték teherautókra azokat, akiknek már befejeződött a kihallgatása. A cellájukból elővezetett embereknek azt mondták, hogy egy másik börtönbe kerülnek. A teherautók előtt egy küldönc érkezett a megsemmisítő táborba, és közölte az aznapi fogolyszámot. A rabokat az őrök meggyilkolták, majd gödrökbe temették. 1977-ben naponta átlagosan száz emberrel végeztek. Azon a napon - 1979. január 7-én -, amikor a vietnami csapatok elfoglalták a várost, a Tuol Szleng őrei elmenekültek, de előbb még 14 embert meggyilkoltak.

Az áldozatok számáról eltérő adatok vannak, a különböző források 12-17 ezer közöttire teszik a meggyilkoltak számát. Az áldozatok között külföldiek - amerikaiak, ausztrálok és franciák - is voltak. A börtönben sok korábbi vörös khmer vezető is megfordult, akit árulónak bélyegeztek elvtársaik. A Tuol Szlengben kínozták halálra Vorn Vetet, a rendszer miniszterelnök-helyettesét is.

Dokumentumok

A vörös khmerek akárcsak a nácik, nagyon pontos nyilvántartást vezettek foglyaikról: valamennyiüket lefotózták. Néha nemcsak kínzás előtt, hanem utána is. A vietnamiak rengeteg dokumentumot találtak a börtönben, köztük legalább hatezer fotónegatívot. A kambodzsai népirtás dokumentumainak egyik legfontosabb "feldolgozója" az amerikai Yale Egyetem.

Múzeum

Az egykori börtön épületeiben ma múzeum működik. Bejárhatók a régi cellák, kihallgatóhelyiségek. Több teremben a népirtás tárgyi emlékei találhatók: a bebörtönzöttek fotói, eszközök, amelyekkel kínozták őket, kézzel írt beismerő vallomások.

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•