Trifórium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valódi triforium a berni neogótikus Szt. Péter és Pál templomban

A trifórium folyosó késő román, de mindenekelőtt gótikus bazilikákban a fal felső részén, amely csak a középső hajó felé nyitott. Közbenső emelet alakul ki az alsó szint árkádjai és a felső szint ablakai között. Vitatott, hogy a fogalom a latin nyelvből származik, tres (három) és foris (ajtó, nyílás) olyan értelemben, hogy háromrészű nyílás, mivel a szó első említése a középkori szerzetes Gervasius jegyzeteiben a Canterbury katedrális újjáépítése kapcsán 1185-ből[1] olyan folyosóra vonatkozik, amelynek nincsenek árkádos nyílásai, ill. ablakai.

A trifórium stíluselem, kialakulása azzal magyarázható, hogy mögötte van a mellékhajó teteje, ezért a felső szint ablakai nem érnek el az árkádívekig. A trifórium tagolja a síkot és így plasztikusabbá teszi a felületet, gyakorlati építészeti haszna azonban nincs.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anni Wagner: Von Ädikula bis Zwerggalerie. 1975 München. ISBN 3-521-04056-9

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trifórium témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ... supra quem murum via erat quae triforium appelatur Gervasius von Canterbury: Tractatus de combustione et reparatione Cantuariensis ecclesiae, (Szerk.) W. Stubbs, London 1879.