Tranzitivitás (nyelvtan)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tranzitivitás egy nyelvtani kategória, amely az ige azon tulajdonságát fejezi ki, hogy a vele képzett mondatban vonzata-e a tárgy, azaz szükséges-e a tárgyi bővítmény ahhoz, hogy a mondat értelmes legyen.

Az ige típusai tranzitivitás szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ige alapvetően két féle lehet: intranzitív (tárgyatlan) vagy tranzitív (tárgyas). Az intranzitív igének nincs tárgyi vonzata, a vele képzett mondat tárgy nélkül értelmes. Ilyen például a leesik ige:

  • Az alma leesik a fáról. – Ha nincs tárgy, a mondat értelmes.
  • *Az alma leesik a fáról valamit. – Ha van tárgy, a mondat értelmetlen.

A tranzitív igének van tárgyi vonzata, a vele képzett mondat csak tárggyal értelmes, illetve teljes. Ilyen például a meglát ige:

  • *A sas meglát. – Ha nincs tárgy, a mondat önmagában értelmetlen (de szövegkörnyezettől függően lehet hiányos, azonban értelmes mondat. Például: Az ember nem lát meg egy kilométer magasból egy nyulat. A sas meglát.).
  • A sas meglát egy nyulat. – Ha van tárgy, a mondat értelmes.

A valóságban a két alapeset mellett gyakori az olyan ige, amely mind intranzitívként, mind tranzitívként viselkedhet, ez az ambitranzitív ige. Ilyen például a mos ige, amellyel a tárgyas és a tárgyatlan mondat is értelmes:

  • Az asszony mos.
  • Az asszony ruhát mos.

A gyakorlatban az igéket (így az ambitranzitív igéket is) sokszor aszerint nevezik intranzitívnak vagy tranzitívnak, hogy egy adott mondatban miként szerepelnek.

Az ambitranzitív és a tisztán intranzitív vagy tranzitív igék aránya nyelvenként változó.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]