Trabant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trabant
Trabantfelirat.gif
Gyártási adatok
Gyártó VEB Automobilwerk Zwickau, VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau, Sachsenring Automobilwerke GmbH
Gyártás éve 1957–1991
Modellvariánsok limousine (lépcsőhátú), universal (kombi), kübel (katonai), tramp (kabrió), coupé(csak P70-ből)
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz limousine: 3555 mm, universal: 3560 mm
Szélesség 1505 mm
Magasság 1440 mm
Tömeg limousine: 615 kg, universal: 650 kg
Tengelytáv 2020 mm
Teljesítmény
Motor

601: P65/66 2 ütemű 2 hengeres,

1.1: BM820 4 ütemű 4 hengeres (VW liszensz)
Váltó

601: G50 S mechanikus 4 fokozatú szinkronizált,

1.1: WAF 7.4 S 4 M mechanikus 4 fokozatú szinkronizált
Teljesítmény

601: 19 kW (26 LE),

1.1: 29 kW (40 LE)
Max. nyomaték

601: 54 Nm,

1.1: 74 Nm
Max. sebesség

601: 100 km/h,

1.1: 125 km/h
Trabant 601

A Trabant keletnémet gépkocsitípus, melyet a német VEB Sachsenring gyártott. Az első Trabant 1957. november 7-én gurult le a futószalagról, a legelterjedtebb autó volt Kelet-Németországban, és a többi szocialista országba is exportáltak belőle.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Trabant volt az első jármű a Német Demokratikus Köztársaságból, ami a keleti közlekedés szimbólumává vált. Régebbi kiadású autós szakkönyvek még Törpeautónak nevezték, hiszen - egyes tévhitek szerint - eredetileg nem is kocsinak készült, hanem fedett motornak.

A DKW volt a neve annak a német autógyárnak, amelyik kifejlesztette az F8-at, ami később minden keletnémet családi autónak őstípusává vált. A Zwickauba települt AWZ – Automobilwerk Zwickau – gyár folytatta az F8 gyártását, aminek továbbfejlesztéséből született meg a szovjetek fennhatósága alatt a második világháború után az F9. 1953-ban az F9 gyártása Eisenachba költözött, ahol az EMW, később pedig a Wartburg készült. Zwickauban az F8-ból a P70-es modellt fejlesztették ki, aminek elnevezésében a P (personenkraftwagen) a személyautó jelleget, a 70 pedig a 700 cm³-hez közelítő 690 cm³-es motort jelölte. Ez volt az első német autó, amelyik műanyagborítású (duroplaszt) karosszériával készült. 1955-ben mutatták be, vízhűtéses kétütemű motorja a régi kéthengeres F8-aséval szinte megegyezett, 22 lóerőt teljesített. A kocsi 820 kg-ot nyomott, 90 km/h végsebességre volt képes, és nem kevesebb, mint egy perc alatt gyorsult fel 90 km/h sebességre. Ezek a menetteljesítmények már abban az időben is nagyon elavultnak számítottak, az anyaghiánnyal küzdő NDK-ban viszont egyelőre nem látszott más lehetőség arra, hogy olcsón előállítható személyautóhoz juttathassák az embereket.

A Limousine kivitel mellett („Zwickau” típus) kapható volt még kombi és coupé változatban is. Az öt évig tartó gyártás során több mint 36 000 autót gyártottak le. 1957-től volt kapható a P70-es utódja: a P50-es, majd a P601. A Sachsenring-emblémát a Trabant 1958. május 1-jétől viselte, de a P70-es típus leállításáig azokat is ezzel látták el, az addigi AWZ-logo helyet. Nagyon közkedvelt kocsi volt, alacsony ára és könnyű javíthatósága miatt vonzódtak hozzá az emberek.

Az első szérián (P50, 1957-1959) még nem volt oldalcsík, egyszínű volt a fényezés, a dísztárcsák pedig virágsziromszerűek. Az AWZ, majd Sachsenring-logós orrjelvény magában hordja a motorháztető felnyitását segítő fület, később bemélyedést. Motorja 500 cm³-es, amely 18 lóerőt ad le. 1964-ig 132 000 db-ot adtak el belőle, amikor a P601 átvette a helyét. 1958-ban az autó oldalán lévő díszléc átalakult, ezentúl ívesen lekanyarodott az autó hátulja felé haladva, és a kocsi fényezése is kétszínű lett. A kormányküllők is íveltté váltak, és az üléstámlát billenthetővé alakították. 1959-től forgalomba került az új a típusjelzés, ezentúl Trabant 500 névvel.

A második sorozat (P50/1, 1959-1961) kétszínű fényezést kapott, amit ívelt díszléc osztott ketté.

A harmadik változatnál (P50/2, 1961-1962) az egy darab oldaldíszléc egyenes, de itt már változtak az ülések, a belső kárpitok és a műszerfal.

1960-ban jelent meg az első kombi, 1962-ben pedig a már ismert karosszériát mutatták be 600-as motorral, 100 km/h végsebességgel. Ekkor már egyenes küllős kormánykerék, kettős egyenes díszléc jellemezte az autót. A fehér autókon szürke, piros, kék, okker vagy zöld volt a díszcsík. A hátsó lámpa alsó részét Magyarországon belülről bíbor burkolattal látták el. A kétüteműek utolsó típusa a P601-es volt, amit 1963-tól készítettek.

Ez a jármű még a mai napig rója Magyarország útjait. Műszerfala kezdetben vajszínű, majd szürke volt, 1965 és 1968 között szögletes kilométerórával szerelték, a műszerfal 1966 áprilisától változott feketére. Ezeknél a kocsiknál 1969-ig nem volt szellőző a C oszlopon, a tank 24l-es volt. Az első embléma a hűtőrácson helyezkedik el, de még nem a jól ismert, egyszerű „körbe zárt villám”, hanem van két oldalra ágazó karja is (szárnyas embléma). Az index és a hátsó prizma pedig fémkeretes. A rendszámvilágítás öt 3W-os izzóval üzemelt, a tükrök pedig ívelt formájúak voltak. 1966-ben már van Trabant 601 Deluxe típus is, amin a külső fémalkatrészek nagyja krómbevonatú, kisebb extrák is találhatóak benne, például rádió, kényelmesebb ülések, eltérő színű belső kárpit. A tető fényezése is esetenként eltérő a karosszéria többi részétől.

Ugyanebben az évben megjelent az automata kuplungos Trabant Hycomat kivitel is, amit csak megrendelésre gyártottak, de meglehetősen nagy példányszámban kelt el, főleg (de nem kizárólag) mozgássérültek részére. 1967-től a gyár kifejlesztette a nyitott változatot, amit először a honvédség és a határőrségrészére gyártott, majd később a civilek számára is hozzáférhetővé tett. A Kübelt a katonaságnak, határőrségnek, a Trampot pedig a civil vásárlóknak szánták. A következő nevezetes évszám 1974, ekkor gördült ki a gyárkapun az egymilliomodik Trabant. 1977-ben Amerikában az év európai autója. Számos apróbb változtatás gazdagította a kocsit ezekben az években. Ilyen volt a kormányzár, az intrevallumkapcsolós ablaktörlő vagy a kibővített színválaszték. 1980-tól már a Deluxe kivitelhez elektromos ablakmosó, ködlámpa, tolatólámpa és kétszólamú kürt is tartozott. Ez 1983-ban kibővült még fejtámlákkal és hátsóablak-fűtéssel is. Ez utóbbi 1987-től minden modellen szériafelszerelés. 1985-től a fényszórókban halogénizzók világítanak, és megjelent a tetőablakos változat is. A felsorolt „extrák” ma már szinte bárki számára nélkülözhetetlen kiegészítőket jelentenek egy autóban, de amint láthatjuk, a „kicsi csoda” esetében ez nem volt mindig így.

Az 1989-es tesztelés és nullszéria után 1990 májusában megindul az 1.1-es Trabant gyártása. Addigra azonban a megváltozott, immáron német politikai és társadalmi helyzet miatt az autó jövője bizonytalanná vált. A kocsi főbb jellemzői: 1043 cm³-es VW Polo licenc motor 41 LE-vel, egytorkú Weber karburátorral, a váltó négyfokozatú (+hátramenet), saját fejlesztés. A vízhűtéses motor miatt jobb lett a kocsi hűtése és fűtése. A motor mérete miatt a benzintankot a csomagtartó alá (kívül) helyezték el (28L). A kocsi elejét számos ponton megerősítették Az első futómű is változott. Változott az első fék, tárcsafékes lett és a kerekek kivitele is. A megújult műszerfalon a km óra mellett egy kombinált műszer tájékoztat a hűtőközeg hőmérsékletéről és a benzinszint-állásról. Megtalálható még olajnyomás- és fékellenőrző, továbbá a vészvillogó visszajelzője is. Billenőkapcsolók sora található a műszerfalon: vészvillogó, hátsóablakfűtés, hátsó ködlámpa, kétfokozatú ventilátor, Universal kivitelnél a hátsó ablakmosó/törlő, némely kivitelnél az első ködlámpa kapcsolója. Újak a hűtés és fűtés kezelő szervei is. Az ülések fejtámlásak, az utasokat automata övek védik, a kormány négyküllős (mind a 601S deLuxe-ből való). Az új padlóváltó miatt az első szőnyeg ki van vágva. Érdekesség. hogy a váltó nem középen van; az „anyósülés” felé van egy kissé eltolva. Újdonság a két, kormánynál lévő ún. bajuszkapcsoló: a bal oldali az irányjelző, reflektor/fény- kürt; a jobb oldali az ablaktörlő intervallumkapcsolója. Ezek az újdonságok mind az 1.1 S, mind az 1.1 1989-ben megtalálhatóak voltak. Teljesen újak a belül fém merevítéses, új formájú és nagyobb műanyag lökhárítók (elöl/hátul), a már szintén említett új hátsólámpák (integrált ködzáró és tolatófénnyel). A felszereltségből nálunk, Magyarországon hiányzott a hátsó biztonsági öv (a rögzítési pontok megvannak!), az első ködlámpák és azok kapcsolója. Említésre méltó még az Universal – nálunk is – szériafelszereltségét képező kalaptartó, amely nagy mérete miatt nem túl praktikus elem, ezért gyakran kidobták az autóból, így manapság nagyon ritka.

Mindeközben történtek meg nem valósult próbálkozások is Trabant-gyártás történetében. A hatvanas évek végén a sorozatgyártás küszöbére érkezett a Trabant 601 utódja a 603, ami igencsak forradalmi konstrukció volt. Megtartotta elődje előremutató jellegzetességeit, az elsőkerékhajtást és a műgyanta és gyapothulladékból komposztált duroplaszt karosszériát. De a formavilág és a hajtáslánc egyre csak korszerűsödött. A kétütemű kéthengeres helyére Wankel-motort álmodtak a bátor keletnémet mérnökök. 1968-ra az üzemi- és gyártáspróbák alapján némileg módosultak. Ekkorra a palettán már a Skoda 1000MB motorja, a Wankel-motor és a Wartburg 3 hengeres, kétütemű, vízhűtéses motorja szerepelt. A teljesen kész autót sorozatgyártástól már csak a gyártósor felállítása választotta el... Azonban a politika közbeszólt, így 1968-ban nem kapta meg a gyár az engedélyt e csodamasina gyártásához.

Hogy mégis mi okozta a tervek kudarcát:

-1968-ra a a Wankel-motor licence lejárt, és az NSU gyár megváltozott marketingpolitikája miatt nem kívánta a szerződést meghosszabbítani.

-A csehszlovákiai megszállás miatt a politikai és gazdasági kapcsolatok megromlottak, így a Skoda gyár motorjára nem számíthattak.

-Az AWZ saját kapacitása, illetve az eisenachi Wartburg gyár motorgyártó kapacitása nem fedezte volna az új típus motorigényét.

Bár már szériaérett volt az autó, mégsem készült a 603-asból egyetlen darab sem.

A Trabant még mindig életünk része, valaki örül ennek, vannak, akik ki nem állhatják a kis pöfékelőket. Több mint 3 millió Trabantot adtak el összesen. Ezt az értéket összehasonlítva a Mini Morris 5,3 milliós eredményével, azt mondhatjuk, hogy a Trabant sikeres kisautó volt.

Trabant modellek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P70 (19551959)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legelső sorozatban gyártott modell,az IFA F8 alapjaira építve. Összesen 36 786 db készült belőle. Motorja 2 ütemű, vízhűtéses, 690 cm³-es. Alvázas autó, az alvázra favázra szerelt duroplast karosszériát szereltek, az utastérben a padlózat is fából készült. Többféle kivitelben volt kapható: limousine, kombi, coupé – ezekből csak kevés készült.

P50 (19571962)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első Trabant-típus, bár a legelső szériák még az AWZ P50-es jelzést és emblémát viselték. Az ezek után következő széria már Trabant-típusú volt és az a bizonyos S betű lett a jele is. Ezeken a sorozatokon még nem volt díszléc oldalt, az ablaktörlő pedig jobbra állt. Ezek után került gyártásra a már ismeretes ívelt díszléces modell. Az első darabokat az NDK-ban 8360 márkáért árulták. Összesen 131 434 db készült belőlük.

500 (19601963)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A már jól bevált forma csak egyetlen egyenes díszléccel. Megjelennek az első kombiverziók is, valamint az úgynevezett camping modell, amely elhúzható tetővel bírt. Motorikusan történt némi továbbfejlesztés.

600 (19631964)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 600-as széria új, 100 cm³-rel nagyobb motort kapott. Külsőleg csupán annyi változás történt, hogy dupla díszléc került az oldalára.

601 (19641990)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez lett a legismertebb és legtovább gyártott széria. Összesen: 2 774 821 db készült belőle. Az első sorozatot még díszléccel álmodták meg a tervezők, ám ez nem valósult meg. Ezek után rengeteg apróbb változtatáson esett át az autó. Külsőleg a kerek lökhárítókat szögletesek váltották fel, a vékonyoszlopot vastag oszlopra cserélik ám a kombikon marad a vékony, a homloklemez másik díszrácsot kap, műanyag kilincsek, fekete gumilapok, többlyukas felni. Szerkezetileg: kétkörös fékrendszer, új első futómű, 6 V-os elektromos rendszer, elektromos gyújtás és egyéb extrák. 1989-re szinte minden megváltozott benne. A 601-esből készült az úgynevezett Tramp is, amely kabrió volt, és eredetileg a határőrség számára gyártották.

1.1 (19891991)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kor igényeihez igazodva megalkottak egy négyütemű szériát. Műszakilag teljes átalakításon ment keresztül, kivétel a hátsó felfüggesztés. Motorját kicserélték egy kisebb típusú Volkswagen Polo motorjára, mely egy 1043 cm³-es 4 ütemű gép. Botváltós lett, előlre tárcsafék, új osztókörű felni, új műanyag lökhárítók, hátsólámpa, műszerfal kerültek. Ebből is gyártották a Tramp-et, amelyet már az átlagpolgár is megvehetett. Újdonságnak számított viszont a Pick-Up, amiből összesen 2 darabot gyártottak. A négyüteműekből összesen 38 122 db-ot gyártottak le. Négyütemű lett a 3 000 000. Trabant is.

Főbb technikai adatok Trabant 601 S modellre vonatkozóan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karosszéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négyüléses 2 ajtóval, önhordó lemezkarosszéria kompozit műanyagburkolattal, az alváz 2 mm-es lemezből készült.

  • Hossz: 3,55 m
  • Szélesség: 1,5 m
  • Tengelytáv: 2,02 m
  • Magasság: 1,44 m


Motor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Trabant gépkocsik az 1100-as modell kivételével kétüteműek voltak. Motorjuk léghűtéses (P70 vízhűtéses volt), keverék-olajzású kéthengeres-kétütemű forgótárcsás beömlésvezérléssel.

  • Hengerűrtartalom: 594,5 cm³
  • Elméleti kompresszióviszony: 7,6
  • Teljesítménye (4200 fordulat/perc): 26 LE/19 kW
  • Nyomatéka (3000 fordulat/perc): 54 Nm
  • Üzemanyag: 86-os oktánszámú benzin és kétütemű motorolaj 50:1 arányú keveréke.
  • Gyújtórendszer: 1986-ig megszakítós akkumulátoros gyújtás, 1986 után Hall-elemes vezérlésű tirisztoros gyújtás.

Mivel a motor kétütemű, nincsenek szelepek, vezérműtengely, vezérműszíj. Az üzemanyag ellátás ejtőtartályos rendszerű.

Erőátvitel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fronthajtás, szinkronizált, 4+1 sebességes váltómű, a 4. fokozatban szabadonfutóval (nem kikapcsolható).

A Trabant 1.1 műszaki adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karosszéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négyüléses 2 ajtóval, önhordó lemezkarosszéria kompozit műanyagburkolattal, az alváz 2 mm-es lemezből készült.

  • Hossz: 3310 mm
  • Szélesség: 1515 mm
  • Tengelytáv: 2020 mm
  • Magasság: 1440 m (universal esetén 1470 mm)

Motor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kivitel: álló elrendezésű, soros, négyhengeres, négyütemű OTTO motor
  • Hengerűrtartalom: 1043 cm³
  • Elméleti kompresszióviszony: 9,5
  • Teljesítménye (5300 fordulat/perc): 40 LE
  • Nyomatéka (2700 fordulat/perc): 74 Nm
  • Üzemanyag: 92-es oktánszámú benzin.
  • Gyújtórendszer: Hall-elemes vezérlésű elektromos gyújtás.
  • Szelepműködtetés: OHC, hidraulikus csészés szelepemelők

Erőátvitel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fronthajtás, szinkronizált, 4+1 sebességes váltómű.

A gyár utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Trabant-művek valamikori cégét, a sachsenringi hengerművet sikerült eladni a felszámolási eljárás beindítása után három évvel a lipcsei HGM csoportnak. A csődeljárási megbízott, Bruno Kübler Zwickauban közölte, hogy a valamikori Trabant-présmű továbbélése biztosított. A befektető 170 dolgozót vesz át a cég 200 alkalmazottjából. A vételárat nem hozták nyilvánosságra.
A Trabant művekből 1991. április végéig összesen 3,1 millió Trabant került ki.

1995-ben piacra kerül az utolsó 444 darab Trabant Universal. Egy visszamondott török rendelésből maradó autókat tömnek meg extrákkal, és limitált szériaként, szabályzott katalizátorral adják el.

2003 májusában a Trabantot gyártó VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau jogutódja, a csődeljárás alatt álló Sachsenring Fahrzeugtechnik GmbH tervezői a Trabant alapjain készültek új autót építeni a harmadik világ piacaira.[1]

2007 szeptemberében a német Herpa játékgyártó cég bejelentette, hogy egy Trabanthoz hasonló külsejű járművet tervez gyártani BMW alapokon.[2] A prototípust a 2009-es frankfurti autószalonon mutatták be.[3]

2010-ben egy tiszta villanymotoros koncepciót (tanulmányautót) mutattak be Trabant néven.Lehetséges, hogy újra lesz Trabant márka.[4]


Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trabant témájú médiaállományokat.