Toxikus ikrek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Toxikus ikrek egy koncerten.

A toxikus ikrek egy becenév, mellyel az Aerosmith rockegyüttes énekesét, Steven Tylert és szólógitárosát, Joe Perryt szokták nevezni. A kifejezést még az 1970-es években kapta a két zenész, miután hírhedtté váltak arról, hogy mindenféle kábítószert mértéktelenül fogyasztottak.[1] Kicsapongó életstílusuk és legendás drogbotrányaik majdnem véget vetettek az együttes karrierjének és a két zenész életének. A kábítószer-használat a koncertteljesítményeikre is kihatott, Tyler több alkalommal is összeesett a színpadon. Több sikertelen elvonókúra után 1986-ban sikerült teljes mértékben leszokniuk alkohol- és drogfüggőségükről. A „toxikus ikrek” becenevet a mai napig használják a két muzsikusra, annak ellenére, hogy már több mint 20 éve józan életet élnek.

Szoros barátságuk az 1970-es évek végén romlani kezdett a kábítószer-használat révén, majd Perry 1979-ben el is hagyta a zenekart. Tyler saját bevallása szerint az 1980-as évek elején volt élete mélypontján, főleg Perry kilépése után érzett fájdalmai miatt. A két zenész Tyler és Perry bajtársias viszonyát jól szemléltetik az olyan Aerosmith DVD-kiadványok, mint a The Making of Pump, a Big Ones You Can Look At, vagy a You Gotta Move. Mindketten a legismertebb Aerosmith-tagoknak számítanak, így a többi három zenészt, Tom Hamiltont, Joey Kramert és Brad Whitfordot a zenekaron belül tréfásan az „LI3” megnevezéssel illetik mint kevésbé érdekes személyeket. Az együttes legtöbb dalát a két fő dalszerző, Tyler és Perry jegyzi, akik már több mint 80 dalt írtak közösen. 2011 áprilisában Steven Tyler beismerte, hogy még 2008-ban is közösen drogozott Perryvel, többek között ezért nem haladtak a stúdiómunkálatokkal.[2] 2009-ben Tyler újra egy elvonókúrára jelentkezett be, miután egy színpadi sérülése miatt fájdalomcsillapítókat kellett szednie, amitől szervezete ráállt a gyógyszerre.[2] A két zenész botrányos életvitele olyan későbbi muzsikusokat ihletett meg, mint Slash, a Mötley Crüe tagjai vagy Kurt Cobain.[1]

Együttműködéseik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenei együttműködések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakran előfordult már, hogy a Toxikus ikrek speciális vendégként egy dal erejéig felbukkantak más előpadók koncertjein:

  • 1981-ben a Boston Gardenben adott Cheap Trick koncerten felbukkantak egy vendégszereplés erejéig.
  • 1986-ban együttműködtek a Run DMC rapduóval, akikkel a Walk This Way című slágerüket újra felvették. A rap-rock átirat segítette a rap műfaj mainstreambe kerülését, továbbá az Aerosmith karrierjének újbóli beindítását.
  • Szerepeltek Sam Kinison komédista Wild Thing című dalának videoklipjében.
  • Szerepeltek az 1989-ben Milton Keynesben adott Bon Jovi koncerten, ahol a Walk This Way dalukat adták elő a zenekarral.
  • Részt vettek az 1992-ben Párizsban adott Guns N' Roses koncerten, ahol a Mama Kin és a Train Kept A-Rollin dalokat adták elő a zenekarral.
  • 1995-ben a Led Zeppelin Rock and Roll Hall of Famebe való beiktatásakor előadták a zenekarral a Bring it on Homet.
  • 1996-ban egy New York-i Stone Temple Pilots koncerten bukkantak fel, ahol a Sweet Emotion című dalukat adták elő.
  • 1997-ben szerepeltek a Gap (clothing retailer) reklámjában.
  • Az 1999-es MTV Video Music Awardson Kid Rock és a Run DMC társaságában előadták a Walk This Wayt.
  • 2002-ben Eminem Sing for the Moment című dalában működtek közre, melyben a Dream On részletei is felcsendültek.
  • Az 1990-es években megalapították a „Boneyard Boys” csoportosulást, amiben részt vett rajtuk kívül Marti Frederiksen és Mark Hudson is többek között. A tagok segítenek nekik a dalszerzésben, és különböző kreatív folyamatokban.

Üzleti együttműködések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két zenész Norwellben (Massachusetts) nyitott egy Mount Blue nevű éttermet, melyet azóta már eladtak.

Személyes együttműködések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Get a Grip és a Nine Lives albumok között együtt vakációztak családjaikkal Floridában.
  • Szerepeltek Ted Nugent God, Guns, and Rock 'n' Roll című könyvében, ahol a zenész dicsérő szavakkal illette a duót.

Dalszerzői partnerség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A toxikus ikreket figyelemre méltó dalszerző párosként emlegetik, akik számtalan nagy sikerű dalt szereztek együtt. Ezek közül néhány:

  • Movin' Out (1973)
  • Same Old Song and Dance (1974)
  • Toys in the Attic (1975)
  • Walk This Way (1975)
  • No More No More (1975)
  • Back in the Saddle (1976)
  • Rats in the Cellar (1976)
  • Get the Lead Out (1976)
  • Lick and a Promise (1976)
  • Draw the Line (1977)
  • I Wanna Know Why (1977)
  • Get It Up (1977)
  • Sight for Sore Eyes (Jack Douglas és David Johansen részvételével) (1977)
  • No Surprise (1979)
  • Chiquita (1979)
  • Cheese Cake (1979)
  • Three Mile Smile (1979)
  • Bone to Bone (Coney Island Whitefish Boy) (1979)
  • My Fist Your Face (Tom Hamilton, Joey Kramer, és Brad Whitford részvételével) (1985)
  • Shame on You (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1985)
  • The Reason a Dog (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1985)
  • Shela (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1985)
  • Gypsy Boots (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1985)
  • She's on Fire (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1985)
  • The Hop (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1985)
  • Darkness (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1985)
  • Magic Touch (Jim Vallance részvételével) (1987)
  • Rag Doll (Vallance és Holly Knight részvételével) (1987)
  • Simoriah (Vallance részvételével) (1987)
  • Dude (Looks Like a Lady) (Desmond Child részvételével) (1987)
  • Hangman Jury (Vallance részvételével) (1987)
  • Girl Keeps Coming Apart (1987)
  • The Movie (Hamilton, Kramer, és Whitford részvételével) (1987)
  • Young Lust (1989)
  • F.I.N.E.* (1989)
  • Love in an Elevator (1989)
  • Monkey on My Back (1989)
  • My Girl (1989)
  • Don't Get Mad Get Even (1989)
  • What It Takes (Child részvételével) (1989)
  • Ain't Enough (1989)
  • Intro (Vallance részvételével) (1993)
  • Eat the Rich (Vallance részvételével) (1993)
  • Get a Grip (Vallance részvételével) (1993)
  • Fever (1993)
  • Livin' on the Edge (Mark Hudson részvételével) (1993)
  • Flesh (Child részvételével) (1993)
  • Shut Up and Dance (Jack Blades és Tommy Shaw részvételével) (1993)
  • Cryin' (Taylor Rhodes részvételével) (1993)
  • Gotta Love It (Hudson részvételével) (1993)
  • Crazy (Child részvételével) (1993)
  • Line Up (Lenny Kravitz részvételével) (1993)
  • Boogie Man (Vallance részvételével) (1993)
  • Don't Stop (Vallance részvételével) (1993)
  • Can't Stop Messin (Blades és Shaw részvételével) (1993)
  • Head First (Vallance részvételével) (1993)
  • Walk on Water (Blades és Shaw részvételével) (1994)
  • Blind Man (Rhodes részvételével) (1994)
  • Nine Lives (Marti Frederiksen részvételével) (1997)
  • Falling in Love (Is Hard on the Knees) (Glen Ballard részvételével) (1997)
  • Hole in My Soul (Childrészvételével) (1997)
  • Taste of India (Ballard részvételével) (1997)
  • Something's Gotta Give (Frederiksen részvételével) (1997)
  • Ain't That a Bitch (Child részvételével) (1997)
  • The Farm (Hudson és Steve Dudas részvételével) (1997)
  • Crash (Hudson és Dominik Miller részvételével) (1997)
  • Attitude Adjustment (Frederiksen részvételével) (1997)
  • Fallen Angels (Richard Supa részvételével) (1997)
  • What Kind of Love Are You On (Blades and Shaw részvételével) (1998)
  • Angel's Eye (Frederiksen és Rhodes részvételével) (2000)
  • Beyond Beautiful (Frederiksen és Hudson részvételével) (2001)
  • Trip Hoppin (Frederiksen és Hudson részvételével) (2001)
  • Sunshine (Frederiksen részvételével) (2001)
  • Under My Skin (Frederiksen és Hudson részvételével) (2001)
  • Luv Lies (Frederiksen és Hudson részvételével) (2001)
  • Outta Your Head (Frederiksen részvételével) (2001)
  • Drop Dead Gorgeous (Hudson részvételével ) (2001)
  • Light Inside (Frederiksen részvételével) (2001)
  • Avant Garden (Frederiksen és Hudson részvételével) (2001)
  • Face (Frederiksen részvételével) (2001)
  • Girls of Summer (Frederiksen részvételével) (2002)
  • Lay it Down (Frederiksen és DeGrate részvételével) (2002)
  • The Grind (Frederiksen részvételével) (2004)
  • Devil's Got a New Disguise (Diane Warren részvételével) (2006)
  • Sedona Sunrise (Vallance részvételével) (2006)

Hasonló zenei duók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Joe Perry és Steven Tyler egy 2010-es koncerten. A Toxikus ikrekként becézett zenészek önpusztító életmódja nagy nyilvánosságot kapott a korabeli sajtóban, csakúgy mint a leszokásukról szóló történetek.

A Toxikus ikrek duó ihlette a Glimmer Twins elnevezésű duót, melyet Mick Jagger és Keith Richards alkot a The Rolling Stonesból. Ezenkívül még olyan duó elnevezések jöttek létre az Aerosmith példájára, mint a Terror Twins (Terror ikrek), mely a Def Leppardból Phil Collen és Steve Clark gitárosokat foglalta magában. Továbbá a The Muddy Twins, melyet a Hanoi Rocks zenészei Michael Monroe és Andy McCoy alkottak, vagy a szintén Terror ikrekként emlegetett Nikki Sixx és Tommy Lee páros akik a Mötley Crüeben váltak ismertté.

Elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Guitar Hero II számítógépes játék Xbox 360 változatához készült egy Toxic Twins elnevezésű verzió a két zenész tiszteletére.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]