Torziós mérleg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eötvös-emlékoszkop a Ság hegyen.

A torziós mérleg más néven torziós inga rugalmas szál elcsavarodásán alapuló mérőműszer, melyet ‎‎1784-ben Charles Augustin de Coulomb egy dolgozatában tett ‎közzé. A torziós mérleg egy igen finom torziós szálra ‎függesztett rúdból áll, amelynek végein (súlyzószerűen) két ‎tömeg helyezkedik el. Az erre ható forgatónyomaték hatására a ‎rúd elfordul, a szál elcsavarodik, és az elcsavarodás ‎mértékéből lehet kiszámítani a forgatónyomatékot, illetve a ‎ható erőket. A rúd elfordulását nagyon érzékenyen lehet ‎detektálni úgy, hogy a rúdra egy tükröt erősítenek, amely a ‎ráeső fénysugarat az elfordulástól függően más szögben veri ‎vissza. A torziós mérleg általában igen kis erőkülönbségek ‎mérésére szolgál. Előnye, hogy ki lehet küszöbölni a ‎csapágyazást és a velejáró súrlódást, ha például az elektromos ‎mérőműszer forgótekercsét torziós szálra függesztjük. Ezáltal ‎javul a mérőműszer pontossága és érzékenysége is. 1797-98-‎ban Henry Cavendish ennek segítségével mérte meg a gravitációs állandót. Cavendish mérlege vízszintes rúdjának ‎végeire gömböket helyezett, a gömbök tömegvonzása csavarta ‎el a szálat.

Eötvös Loránd a tömegvonzás tanulmányozására ‎ennek egy módosított változatát használta, az Eötvös-ingát. Az Eötvös-inga a Cavendish-ingától annyiban különbözik, hogy az egyik tömeget egy szálon lelógatva a Föld nehézségi erejének térbeli komponensei váltak mérhetővé. Eötvös először torziós ingáját terepi mérésre 1891-ben a Ságon használta, melynek ‎emlékét egy emlékmű őrzi. Eötvös műszerét fokozatosan fejlesztette; kis keresztmetszetű szálak ‎használatával (ún. "balatoni inga" 1898-ból), majd a kettős ingával (ún. "kettős nagy eszköz", 1902-ből) lényegesen megnövelte a ‎torziós mérleg érzékenységét, ezzel a mérések pontosságát. ‎Ingája évtizedeken át a kőolaj- és földgázkutatás egyik ‎alapeszköze volt. Eötvös a torziós mérleggel mutatta ki igen ‎nagy pontossággal a tehetetlen és a súlyos tömeg anyagi ‎minőségtől független arányosságát. Ez az eredmény az ‎általános relativitáselmélet egyik alapfeltevése.‎