Tonuzoba
Tonuzoba vagy Tonuzaba (oguz „disznó-aba”) besenyő törzsfő volt, aki Taksony fejedelem idején költözött az országba népe egy részével. Utódai magyar úri nemzetségeket alapítottak, őt tekintik a Tomaj, Szalók, Bő és Örkény nemzetség ősének, de a Maglód és Tátony nemzetséggel is kapcsolatba szokták hozni.[1] Nevében az aba vagy apa türk méltóságnév.
Egyes források kapcsolatba hozzák Vazullal, aki Szent István unokatestvére volt.[1] Anonymus szerint Taksony „Kunországból” nősült, ahol ekkor a besenyők laktak, valószínűleg ezzel a házassággal lehet kapcsolatban Tonuzoba Magyarországra költözése, a házasság a szövetséget pecsételte meg. Tonuzoba Hevesben kapott birtokot Taksony tiszai szállása mellett, ahogy az a fejedelmi sógorsággal máskor is megtörtént. Népének zömét a nyugati határon a mosoni kapunál telepítette le ekkor valószínűleg Taksony, hogy védje az országot a 955-ös augsburgi vereség utáni időszakban.[2]
Tonuzoba a besenyő törzsszövetség második méltóságát viselte.[1] Valószínűleg a talmács törzs feje volt, mert ennek a besenyő törzsnek a neve jelent meg ekkoriban a nyugati és a déli határvidéken is (Stájerországban Tillmitsch, Morvaországban Tlumačov, az Olt-szorosban Nagytalmács).[3]
Géza fejedelem kezdett bele Magyarországon az erőszakos térítésbe 970 után, ezért már az ő idejében történt, hogy Tonuzobát választás elé állították.[4]
A krónikák szerint megrögzött pogány volt, aki nem akarta felvenni a keresztséget, inkább – élve vagy halva – eltemetkezett az Abádi-révnél (Abádszalók).[1]
Utódait viszont nem érintette büntetése, ami a türk-mongol ítélkezés sajátja, szemben a korabeli szlávval, ahol gyakori volt teljes nemzetségek kiirtása (pl. cseh Szlavnikok és Vrsovecek), ezért Tonuzoba végül sok magyar úri nemzetség őse lehetett.[4]
Tonuzoba fia Anonymus szerint Urkund (Örkény) volt, aki megkeresztelkedett apjával ellentétben, az ő fia lehetett Tomaj, akitől egyik nemzetsége a nevét kapta István idején.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9
- ↑ Györffy György. 4 / Kalandozás és életforma-változás., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ Györffy György. 7 / Géza külpolitikája., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ a b c Györffy György. 8 / Géza belső rendje., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
Források[szerkesztés]
- szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) (magyar nyelven). Budapest: Akadémiai Kiadó (1994). ISBN 963-05-6722-9
- Györffy György. István király és műve (magyar nyelven). Budapest: Gondolat Könyvkiadó (1983). ISBN 963-281-221-2
