Tonika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tonika (francia tonique) a dúr–moll tonális zenében a hangnem alaphangja. Ez a hang az adott hangnem névadója, tehát a tonika C-dúrban c, a-mollban a stb. A tonika kifejezés eredetileg Jean-Philippe Rameau-tól származik, Hugo Riemann kezdte el a terminust a tonikára épülő hármashangzat, mint zenei funkció jelölésére használni.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 963-330-572-3