Tompa folyamkagyló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tompa folyamkagyló
Unio crassus.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Kagylók (Bivalvia)
Rend: Folyamikagylók (Unionoida)
Család: Folyamikagyló-félék (Unionidae)
Nem: Unio
Faj: U. crassus
Tudományos név
Unio crassus
Philipsson, 1788
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tompa folyamkagyló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tompa folyamkagyló témájú kategóriát.

A tompa folyamkagyló (Unio crassus) a kagylók (Bivalvia) osztályának a folyamikagylók (Unionoida) rendjébe, ezen belül a folyamikagyló-félék (Unionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tompa folyamkagyló korábban gyakori volt Európában, de a vízszennyeződés következtében erősen megfogyatkozott.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tompa folyamkagyló teknője elliptikus vagy tojás alakú, hosszúsága 5 - 9 centiméter, szélessége 3 - 4,5 centiméter. A teknő mindkét végén csaknem egyformán lekerekített. A búb alig emelkedik ki, gyakran erősen lepusztult felületű. A teknő héja vastag, feketésbarna vagy fekete. Belső felületét csillogó gyöngyházréteg borítja.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tompa folyamkagyló tiszta, többnyire keskeny, homokos medrű folyók, patakok lakója.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tompa folyamkagyló, élősködő lárvák, úgynevezett glochidiák útján szaporodik. Ezek petékből fejlődnek a kagyló kopoltyúlemezei között, és a kivezető nyíláson keresztül lökődnek ki a vízbe. Ekkor már két teknőkezdeménnyel rendelkeznek, rajtuk egy-egy hosszú horog van. Ezek segítségével szilárdan a halak bőréhez, főleg azok kopoltyúihoz rögzülnek, és egy ideig a hal testszövetével táplálkoznak. Később leválnak, és önálló életre képes, apró kagylókká alakulnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]