Tollundi férfi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tollundi férfi arca

A tollundi férfi a legszebb természetesen konzerválódott mocsári múmialelet; feje és arca úgy hat mintha csak aludna.[1] A 40 év körüli férfit, aki a korai vaskorban (Kr.e. 4. század) Skandináviában élt,[2] kivégezték. Akasztott holtteste maradványaira, 1950-ben a dániai Jyllandban, a Bjældskovdal tőzegmocsárban találtak rá.[3]

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megtalálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950. május 6-án[4] Viggo és Emil Højgaard tollundi lakosok tőzegkitermelés közben Silkeborg-tól 12 kilométerre nyugatra a Bjældskovdal lápban találták meg a holttestet.[1] A rendőrség szakemberei tanácstalanok voltak, ezért a múmia vizsgálatát és korának meghatározását Peter Glob régészprofesszorra bízták.[1][5] A kezdeti vizsgálatok után Glob megállapította, hogy a holttest egy több mint kétezer éve feláldozott férfié.[1][3]

Test[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tollundi férfi teteme a láp szélétől 50 méterre, és 2 méter mélyen a tőzegbe ágyazódva, féloldalt, hason feküdt a mocsárban. A holttest, a nyaka köré tekert szíjat és báránybőrsapkát kivéve teljesen meztelen volt, minden bizonnyal azért, mert növényi eredetű szálakból – mint például lenből, kenderből, vagy csalánból – készített ruházatát a láp savas közege teljesen elbontotta. Testét – kiemelten a fejét – a mocsár olyan tökéletesen konzerválta, hogy arcvonásai, ráncai, de még a serkenő szakállának rövid szálai is tökéletesen láthatóak.[1]

Vizsgálatok és eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi ismeretek alapján, a férfi múmiáját őrző mocsár a korai vaskorban alakult ki; ezért a tetem is hozzávetőlegesen 2000 éves.[1] A Tollundi férfi hajának 14C-es vizsgálata alapján a tudósok megállapították, hogy a test Kr.e. 400 óta fekszik a lápban. A legújabb szénizotópos vizsgálat pedig Kr.e. 292-82 közé[6] teszi a halál időpontját, amely állítással megdől, hogy a tetem a prerómai vaskor idejéből való.

A röntgenvizsgálat kimutatta, hogy a férfi feje sértetlen, szíve, tüdeje és mája jó állapotban konzerválódott. A felvételek alapján azt is megállapították, hogy halálakor 20 évesnél mindenképp idősebb volt, mert a bölcsességfogai már kinőttek; korát 40 év körülire becsülték. 161 centiméter magas, alacsony testalkatú, ápolt férfi volt.

A halál oka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-ben elvégzett első boncolás eredményeként az orvosok megállapították, hogy az illetőt inkább felakasztották, mint megfojtották.[7] A kötél szorítása miatt a nyakán keletkezett barázda magasan, közvetlenül az áll alatt fut körbe, viszont a nyak hátsó részén, ahol a hurok elhelyezkedett, nincs nyoma csomónak. A 2002-ben, törvényszéki szakértők által végzett ismételt vizsgálatok megerősítették a kezdeti feltételezést.[8] Annak ellenére, hogy a nyaki csigolya sértetlen volt (ami az akasztott áldozatok esetében is gyakori) a röntgen kimutatta, hogy a szintén sérülésmentes nyelv felfúvódott – ez egyértelműen akasztásos halálra utal.[9]

Utolsó étkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyomor- és a béltartalom elemzése[1] kimutatta, hogy a Tollundi férfi utolsó étkezése során vadon termett gyümölcsökből és magvakból készített kását evett: árpa, lenmag, magvas gomborka (Camelina sativa), keserűfű, muhar, és kamilla maradványait különítették el. A férfi emésztőrendszerében hús nyomait nem találták, és az étel emésztettsége alapján halála előtt 12-24 órával evett utoljára. Bár a kor étkezési szokásait tekintve, a hasonló növényekből készített főzetek, levesek nem számítanak különlegesnek, két érdekességet[1] mégis megállapítottak a kutatók:

  • A kása nagyon sokféle műveléssel termesztett, illetve vadon termő magvat tartalmazott; ezek között ritka, nehezen begyűjthető gabonafélék is elfordultak, és olyanok is amelyeket szándékosan csak kivételes alkalmak során használtak.
  • A kása alapanyagát olyan növények alkották, amelyek a vidéken kizárólag tavasz idején teremnek.

A pollenanalízis alapján a férfi a tél legvégén, illetve a tavasz elején lelte halálát.

Tollundi férfi ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tollundi férfi a Silkeborg-Múzeumban

A Tollundi férfi maradványait a dániai Silkeborg Múzeum kiállításán láthatja a nagyközönség. A kiállított múmiának csupán a feje eredeti,[1] mert a szerves anyagok megóvására, 1950-ben alkalmazott konzerválási módszerek elégtelensége miatt, a testet nem tartósították. A lápi tetemek miután a szöveteket megőrző közegből kikerülnek, nagyon gyorsan kiszáradnak és a szövetek elporladnak. 1987-ben a Silkeborg Múzeum munkatársai a csontváz alapján szilikonból rekonstruálták a testet, és ez eredeti fejet a test-másolathoz illesztették.

A férfi két lábfeje és a jobb hüvelykujja a tőzegben kiválóan konzerválódott, ezeket az eredeti testrészeket elkülönítve, formalinban tárolják. Ennek alapján a 1976-ban a Dán Rendőrség elkészítette a Tollundi férfi hüvelykjének lenyomatát, amely a világ egyik legrégebbi ujjlenyomata.[1]

Jyllandi lápi tetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jyllandi Bjældskovdal lápból két további vaskori múmiát emeltek ki: 1938-ban a Tollundi férfi megtalálási helyétől mindössze 90 méterre az Ellingi asszony tetemére, illetve két évvel később, 1952-ben a Grauballei férfi maradványaira találtak rá. A tudományos vizsgálatok mindkét esetben erőszakos halál, illetve feltételezett rituális gyilkosság nyomait találták.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j Silkeborg Public Library, Silkeborg Museum: The Tollund Man. Silkeborg Public Library, 2004. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  2. Susan K. Lewis — PBS: Tollund Man. Public Broadcasting System — NOVA, 2006. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  3. ^ a b Glob, P.. The Bog People: Iron-Age Man Preserved. New York: New York Review of Books, 304. o (2004). ISBN 1590170903 
  4. http://www.tollundman.dk/et-lig-dukker-op.asp
  5. (NYRB): P. V. Glob (1911-1985). New York Review of Books (NYRB). (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  6. J. van der Plicht, W.A.B. van der Sanen, A.T. Aerts, H.J. Streurman. „Dating bog bodies by means of 14C-AMS” (PDF). Journal of Archaeological Science (31), 471-491. o. ISSN 0305-4403.  
  7. Silkeborg Museum, The Tollund Man's Appearance, Silkeborg Museum and Amtscentret for Undervisning, Silkeborg Public Library, 2004
  8. Silkeborg Museum, Latest Research, Silkeborg Museum and Amtscentret for Undervisning, Silkeborg Public Library, 2004
  9. Silkeborg Museum, Was the Tollund Man Hanged?, Silkeborg Museum and Amtscentret for Undervisning, Silkeborg Public Library, 2004
  • Renate Germer. Múmiák a világ minden tájáról. Budapest: Tessloff és Babilon Kiadó, 38. o (2006). ISBN 963-9446-86-6 
  • Howard Reid: Halhatatlanok nyomában – Múmiák, halál és túlvilági élet, (fordító: Tamás Gábor) , Gold Book Kft. Kiadó, Debrecen, 1999. ISBN 963 9437 59 X
  • Christian Fischer. Der Tollund-Mann und die Elling-Frau. Silkeborg: Silkeborg Museum (1980)  (németül)
  • Wijnand van der Sanden. Mumien aus dem Moor - Die vor- und frühgeschichtlichen Moorleichen aus Nordwesteuropa. Amsterdam: Drents Museum / Batavian Lion International (1996). ISBN 90-6707-416-0  (németül)
  • Peter Vilhelm Glob. Die Schläfer im Moor. München: Winkler (1966)  (németül)
  • Tacitus. Germania. Ditzingen: Reclam (1972). ISBN 3-15-009391-0  (németül)
  • Peter Pieper, Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer. Moorleichen. Berlin / New York: de Gruyter (2001). ISBN 3-11-017164-3  (németül)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tollundi férfi témájú médiaállományokat.