Tokácsli János szentesi kötélverő és Borsos Szabó Julianna gyermekeként született, tízgyermekes családba. Az elemi iskola elvégzése után nehéz anyagi helyzetük miatt nem folytathatta tanulmányait. Apja 1929-ben elhunyt, a félárvaságra jutott Tokácsli mezőgazdasági idénymunkásként dolgozott, majd elektrotechnikus inas lett.
Egészen fiatal korától rajzolt és festett. A szentesi közéletben nagy szerepet játszó, műgyűjtő fotográfus, Fridrich János 1935-ben bemutatta Koszta Józsefnek, az ekkor már nemzetközi sikereket elért neves festőművésznek. Koszta biztatta a festésre, majd tanítványává fogadta.
1939-ben behívták katonának, így 1941-ben fejezte be tanulmányait. Ez évben elnyerte a 600 pengős Meslinger-ösztöndíjat, így 1942. februárjában már bátran kérte meg Fridrich János legkisebb leányának, Fridrich Idának[1] a kezét 1942. február 22-én. A következő évben született egyetlen gyermekük, Boglárka.
1943-45. között újabb, immár háborús katonai szolgálatát töltötte. A háború után a frissen megalakuló Csongrád Megyei Képzőművészek Szabad Szakszervezetének szervezőtitkára lett.
1972-től a Kossuth tér 5. alatti bérház legfelső emeletének városi műteremlakásában élt és alkotott. 1975-ben megkapta a Koszta József Emlékérmet. 1997. február 21-én a szentesi képviselőtestület a város díszpolgárává fogadta.[2] 1999-ben Szegedre költözött, itt hunyt el 2000. június 7-én.[3]
2009. óta utolsó szentesi otthona, a Kossuth tér 5. szám alatti épület falán emléktábla[4] és Lantos Györgyi szobrászművész plakettje őrzi emlékét.
2010-ben a szentesi Városi Galéria a születésének 95., halálának 10. évfordulója alkalmából tartott emlékkiállítás[5] kapcsán felvette a Tokácsli Galéria[6] nevet.
Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz József. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2001. Tokácsli Lajos lásd 694-695. p. ISBN 963-8477-46-6
