Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet

	Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet
Ország	Magyarország
Elhelyezkedése	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Terület	52,86 km²
Alapítás ideje	1986
	Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 48° 10′ 34″, k. h. 21° 24′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 34″, k. h. 21° 24′ 43″

A Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet területe 4 242 hektár, ebből fokozottan védett 665 hektár.. A Tájvédelmi körzet az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A tájvédelmi körzet a Bodrogközben, az Olaszliszka-Zalkod vonaltól Tokajig nyúló "zugban" található.

Tokaji Kopasz-hegy[szerkesztés]

A Kopasz-hegy Magyarország legnagyobb, legmagasabb (512 méteres) és egyúttal az egyik legfiatalabb (miocén kori) vulkáni tanúhegye, amelynek kvarcandezit és riolit alapkőzetét lösztalaj borítja. A több száz éve folyamatos szőlőtermesztés miatt a hegy eredeti növényvilága olyan részekre szorult vissza, ahol a szőlőművelés lehetetlen volt. Egészen a 18. században bekövetkezett filoxéravészig a flóra ezeken a menedékekben volt képes túlélni. A hegy déli és északi oldalainak növényzete a szokásosnál is nagyobb mértékben eltér egymástól.

A déli területek néhol már-már mediterrán és az északi oldal hegyvidéket idéző viszonyai mellett a hegyvidék alapvetően kontinentális jellegű. A szigorúan védett déli oldalon a sajmeggyel elegyes melegkedvelő molyhos tölgyesek és a sziklagyepek társulásai uralkodnak, míg a hegy szoknyáján értékes sztyepprétek húzódnak. Ezekben a társulásokban gazdag lágyszárú flóra él, amelyben tucatnál is több kosborfaj, nagyezerjófű, fekete és leánykökörcsin, tavaszi hérics, árvalányhaj, sárga len, homoki vértő virít. Még ebből az igen értékes flórából is kiemelkedik a gyapjas őszirózsa, ami a Kárpát-medencében csak itt található. A hegy északi oldalain bükkelegyes gyertyános–tölgyesek, és hársas törmelékerdők találhatók, az aljnövényzetben turbánliliom virít. Az erdei tisztásokon és kis kaszálókon kornistárnics és kosborok díszlenek. A Kopasz-hegy állatvilága is igen gazdag. A vízben szegény hegyen több hüllőfaj él, a homoki, zöld és fürge gyíkok mellett különösen értékes a rézsikló és keresztes vipera előfordulása. A madárvilág legértékesebb tagjai az itt még viszonylag gyakori kövirigó, a rendszeresen költő uhu és uráli bagoly, illetve a löszoldalakban fészkelő gyurgyalag. Az erdőkben borz, vadmacska, a menyétfélék közül nyuszt és nyest él.

Bodrogzug[szerkesztés]

Bővebben: Bodrogzug

Ma az országban ez az egyetlen olyan terület, amelyet rendszeresen elönt a víz. Természeti értékei, háborítatlansága mellett, részben ezért került fel 1989-ben, fokozott jelentőségű vízimadár élőhelyként a nemzetközi Ramsari területek listájára. A Tisza évenkénti többszöri áradása nyomán a folyó környéke egykor hatalmas tóvá alakult. Évente legalább kétszer (tél végén és nyár elején), de esetenként többször is víz alá kerülnek a Bodrogköz legmélyebben fekvő részei, így elsősorban a Tisza és a Bodrog találkozásánál elterülő több ezer hektáros Bodrogzug. A Bodrogzug területén mocsaras foltok, nedves, üde rétek, morotvatavak, lápos tocsogós területek váltják egymást. A fűz-nyár puhafaligetek és ártéri erdők mellett itt-ott még a jellegzetes, egykor hatalmas területeket uraló tölgy-kőris-szil ligeterdők maradványfoltjai is megtalálhatók. A mocsaras részeken nádasok, magassásos társulások élnek, a morotvák vizét gazdag hínártársulások jellemzik. A sekély, elmocsarasodó vizeken sulyom, békalencse és rucaöröm él, tündérrózsa, tündérfátyol és tavirózsa virágzik; a tocsogókban kornistárnics, többféle boglárka és Tisza-parti margitvirág, a nedves réteken szibériai nőszirom virágzik. A Bodrogzug vízjárta világában több békafaj és vízisikló, mocsári teknős, a sekély, gyorsan felmelegedő vizekben lápi póc és réti csík él. A gazdag állatvilág igazi látványosságai persze itt is a madarak: szürke- és vörös gém, bakcsó, bölömbika, kis- és nagy kócsag költ a területen, a nedves réteken haris, a szárazabb helyeken fürj. A kevésbé járt erdőkben fekete gólya is fészkel. A ragadozók közül a barna- és hamvas rétihéja, a réti fülesbagoly és ritkábban a barna kánya alakja tűnik fel az égen.

Növény- és állatvilág[szerkesztés]

Tokaj és környéke élővilága egyedi és rendkívüli. Itt keverednek ugyanis a különböző flóra- és faunaelemek a hegyvidék és az Alföld ütközőzónájában. Florisztikailag a magyar flóratartomány (Pannonicum) középhegységi flóravidékének önálló flórajárása (Tokajense). Különösen értékesek a hegy déli lejtőin lévő társulások (melegkedvelő tölgyes, sarjmeggyes molyhos tölgyes, törpemandulás, löszgyep, lejtősztyepprét, szilikát sziklagyep, hegyi kaszálórét). A hegyen 17-féle orchidea él. A különleges növényvilághoz különleges állatvilág kapcsolódik. A közel 300 faj több mint kétharmada védett vagy fokozottan védett.

Védett növények[szerkesztés]

Apró nőszirom (Iris pumila)
Bíboros kosbor (Orchis purpurea)
Boldogasszony papucsa(Cypripedium calceolus)
Csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima)
Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
Északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana)
Gérbics (Limodorum abortivum)
Gyapjas csűdfű (Astragalus dasyanthus)
Gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius)
Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)
Leánykökörcsin (Pulsatilia grandis)
Nőszirom
Tarka kosbor (Orchis tridentata)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Törpe mandula (Amygdalus nana)

Védett állatok[szerkesztés]

Uhu (Bubo bubo)
Havasi cincér (Rosalia alpina)
Kerecsen (Falco cherrug)
Parlagi sas (Aquila heliaca)

Kulturális értékek[szerkesztés]

Bővebben: Tokaj-hegyaljai borvidék

A Tokaj-hegyaljai szőlő-és borkultúra 1000 éves múltra tekint vissza. A borvidék dokumentált története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés mindig a "három sátorhegy" (Tokaji-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy) által meghatározott háromszögön belül zajlott. A Tokaj-hegyaljai borvidéket 1737-ben királyi rendelettel a világ első zárt borvidékévé nyilvánították, aminek következménye az, hogy a bortermelés ezen a vidéken közel 3 évszázada szigorúan szabályozott törvényi keretek között zajlik. A Tokaj-hegyaljai szőlőtermesztésben és pinceépítési szokásokban a keleti, kaukázusi és a nyugati, római szőlőművelési hagyományok ötvöződnek. A települések épített örökségén keresztül végig követhetőek a tokaji speciális borkészítés folyamatai, történelmi hagyományai. Ezek a történelmi hagyományok formálták a pincék és pincészetek formai megjelenését, amely eltér Magyarország más tájaitól.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Mátyás Ernő: A Tokaji hegység geológiája és ásványi nyersanyagai egy geológus életútja tükrében, Mád, 2005
Molnár László: Tokaj-Hegyalja és gazdasága, Kisfaludi Nyomda, Sárospatak, 1942
Kiss Gábor: Abaúj és Zemplén tájvédelmi körzetei, kiadta a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Eger, 2007