Tobak Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tobak Tibor
Született
1921. november 24.
 Magyarország, Budapest
Elhunyt
2001. január 8. (79 évesen)
 Magyarország, Budapest
Nemzetisége Magyarország magyar
Fegyvernem légierő
Szolgálati ideje 1940-1945
Rendfokozata ezredes
Egysége 101. Puma vadászrepülő osztály
Civilben villanyszerelő

Tobak Tibor ezredes (Budapest, 1921. november 24.Budapest, 2001. január 8.) vitéz, a Magyar Királyi Honvéd Légierő vadászpilótája, a „Pumák” krónikása.

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit Budapesten itt végezte. Szülei orvosnak szánták, még azt sem engedték meg neki, hogy vitorlázógéppel repüljön. Ennek ellenére 1939-ben érettségi után jelentkezett a Repülőakadémiára, de csak 1 évvel később vették fel, a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalaphoz. Itt kapta közismert becenevét: „Cica”. 1943. augusztus 20-án avatták hadnaggyá.

A légierő kötelékében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avatása után Mátyásföldre helyezték az 5/I. Vadászrepülő pótosztályhoz, legjobb barátjával, Cserny Miklóssal (Lapos) együtt. Itt eleinte CR.42-vel repült, mivel Messerschmittre csak az kerülhetett, akinek volt már legalább 20 repült órája Héján. E vadászrepülőgépre viszont akkor kaphatott kiképzést, miután 1944 áprilisában áthelyezték Kolozsvárra futtárrepülőnek és az ottani vadászrepülő század parancsnoka, Pottyondy László, jóindulatúan segített. Júniusban sikerült áthelyeztetnie magát Pápára Messerschmitt-tanfolyamra.

A Pumák között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944. július 27-én jelentkezett Veszprémben a 101. Puma vadászrepülő osztálynál. A 101/3. Drótkefe vadászszázadhoz osztották be.[1] Első bevetésére augusztus 7-én, azon a napon került sor, amikor egyik társa Molnár László hadnagy hősi repülőhalált halt. Az amerikaiak magyarországi bombázásainak időszakát sebesülés nélkül harcolta végig, légi győzelme nem volt. A szovjetek ellen 5 légi győzelmet aratott, amelyből négyet igazoltak.

Kétszer sebesült meg. Első alkalommal december 22-én egy Jak lövedékeitől sérült meg a kezén és a lábán, csak nagy nehezen tudott visszarepülni Veszprémbe. Hosszas kórházi kezelés után 1945. február végén került vissza a Pumákhoz. Március 10-től repülhetett újra bevetéseken. Április 16-án, 72., egyben utolsó bevetésén egy Mustang szétlőtte a gépét, ami kigyulladt. Tobak hadnagynak ejtőernyővel kellett elhagynia a gépet. Arca csúnyán megégett. Május elején megszöktették a kórházból, visszatért a Pumákhoz, azonban május 4-én a 101-esek felgyújtották megmaradt gépeiket és 5-én megadták magukat az amerikaiaknak.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945. szeptember-október folyamán tért haza. Természetesen őt sem várták tárt karokkal, nem kellett válogatnia az állásajánlatok közül. 1949-ben behívták az újjászervezett légierőhöz, Kecskeméten, majd Szolnokon oktatta a Magyar Néphadsereg pilótanövendékeit. 1951. április 4-én letartóztatták, és az egykori Puma pilóták koncepciós perében 10 év börtönre ítélték.

1956 nyarán szabadult, részleges rehabilitálása után új szakmát volt kénytelen tanulni, villanyszerelő lett. Az egykori katonatisztet szervezőkészsége az átlag fölé emelte, így hamarosan a 43. Állami Építőipari Vállalat csoportvezetőjeként dolgozott. 1981-ben nyugdíjazták. A rendszerváltás után rehabilitációja folytatódott, előbb alezredessé, majd ezredessé léptették elő.

A Magyar Veterán Repülők Egyesületének alapító elnöke. Ő volt a Pumák krónikása, könyvei, cikkei bemutatják a Magyar Királyi Honvéd Légierő és a Pumák bátor és sokszor veszteségteljes harcait.

2001. január 8-án váratlanul hunyt el. Mivel öregkorában a repülés mellett a horgászat is szenvedélyei közé tartozott, hamvait egy repülőgépről a Velencei-tóba szórták.

Légi győzelmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorszám Dátum Ellenséges repülőgép
1944
1. 1944. december 22. Il–2
2. 1944. december 22. Jak–9
1945
3. 1945. március 16. Il–2
4. 1945. március 21. Jak–9
Nem igazolt
1944. november 16. La–5

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tobak Tibor: Pumák, földön-égen: Egy vadászrepülő kalandjai. Lektor: Dr. M. Szabó Miklós. Budapest: Háttér Lap- és Könyvkiadó. 1989. = Repülőkönyvek, ISBN 9637403353  
  • Tobak Tibor: Pumák és a többiek: Mindig túlerővel szemben. Szerk.: Simóné Avarosy Éva. Budapest: Aero & Rádió Kft. 1990. = Kalandok a levegőben, ISBN 963028880x  
  • Tobak Tibor: Pumák és Boszorkányok. Lektor: Dr. M. Szabó Miklós, Rajzok: Punka György. Budapest: Zrínyi Kiadó. 1995. ISBN 9633272483  
  • Tibor Tobak: Les pumas rouges: Témoignage d'un as de la chasse hongroise, 1941–1945. Traduction: Lajos Marton, Préface: LCL András Szerdahelyi. (hely nélkül): Alerion. 1996. = Passé - Présente, ISBN 2910963055 (A Pumák, földön-égen francia kiadása.)  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Barátja, Cserny Miklós, akivel mindvégig együtt tanult, a 101/1. Zongora századhoz került.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Becze Csaba – Elfelejtett hősök – A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban, Peudlo Kiadó, 2006, ISBN 963 9673 064
  • Krascsenics Lajos – Egy Magyar Királyi Vadászrepülő Visszaemlékezései, TIPO-KOLOR Nyomda,
  • M. Szabó Miklós – A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban, Zrinyi Kiadó, 1987, ISBN 963-326-366-2
  • Nagyváradi S./M. Szabó M./Winkler L. – Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből, Műszaki Könyvkiadó, 1986, ISBN 963-10-6695-9
  • Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett I., Zrínyi Kiadó, 1992, ISBN 963-327-154-1
  • Pataki I./Rozsos L./Sárhidai Gy. – Légi Háború Magyarország Felett II., Zrínyi Kiadó, 1993, ISBN 963-327-163-0
  • Top Gun és Aranysas repülőmagazinok

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]