Tizenkét szék (könyv)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Tizenkét szék Ilf és Petrov 1928-ban megjelent szatirikus regénye. Főhőse, Osztap Bender, aki megjelenik a szerzőpáros Aranyborjú című művében is.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tizenkét szék kalandregény, melyben egy bútorgarnitúra egyik darabjába rejtett drágakövek után folyik a hajsza. Kincsvadászat, amelyet Ippolit Matvejevics indít megboldogult anyósa, Klavgyija Ivanovna székei után, amelyek valamelyike a családi brilliánsokat rejti. Vele párhuzamosan Fjodor atya is keresi a székeket. Ippolit Matvejevicsnek azonban segítsége is akad a "Nagy Kombinátor", Osztap Bender személyében, aki 50% részesedés fejében minden ravaszságát a keresés szolgálatába állítja.

Az epizódfigurák többsége fogalommá vált (Emberevő Ellocska, a Nagy Kombinátor, Kard és Sas Szövetsége), a nyelvi leleményeik szintén szállóigévé lettek.

„Az ég már lángolt a világító reklámoktól, amikor a város utcáin egy fehér lovat vezettek végig. Ez volt az egyetlen ló, amely a vaszjuki szállítási eszközök gépiesítése után megmaradt. Külön rendelettel Huszár névre keresztelték át, jóllehet kanca volt egész életében.”

– 231. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]