Titus Aurelius Antoninus Pius római császár
| Antoninus Pius | |
| Antoninus Pius | |
|
|
|
| a Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje 138. július 11. – 161. március 7. |
|
| Elődje | Hadrianus |
| Utódja | Marcus Aurelius |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Antoninus-dinasztia |
| Teljes neve | Titus Aurelius Fulvius Boionius Arrius Antoninus Pius Titus Aelius Caesar Antoninus (adoptálás után) Caesar Titus Aelius Hadrianus Antoninus Augustus Pius (uralkodóként) |
| Született | 86. szeptember 19. Lanuvium |
| Elhunyt | 161. március 7. (74 évesen) Lorium |
| Nyughelye | Hadrianus Mauzóleuma |
| Házastársa | Faustina Maior |
| Gyermekei | Faustina Minor Marcus Aurelius (adoptált fiú) |
| Édesapja | Titus Aurelius Fulvus |
| Édesanyja | Arria Fadilla |
Titus Aurelius Fulvius Boionius Arrius Antoninus Pius (86. szeptember 19. – 161. március 7.), 138-tól 161-ig uralkodott a Római Birodalomban.
Fiatalkora [szerkesztés]
Apja, Aurelius Fulvus római consul volt, családjuk Nemaususból (Nîmes) származott. Antoninus Pius nem messze Lanuviuntól született. Apja halála után Arrius Antoninus, a nagyapja támogatta, valamint a család egyik barátja, ifjabb Plinius.
Miután quaestorként és praetorként sikeresen dolgozott, majd kétszer is consullá választották, Hadrianus császár kinevezte Antoninust Itália négy irányítója közé. Tovább növelte hírnevét sikeres ázsiai helytartósága alatt. A császár is nagyon megkedvelte, sőt 138. február 25-én örökbefogadta és utódjává tette első fogadott fia, Aelius Verus halála után. Ennek egy feltétele volt, Antoninusnak örökbe kellett fogadnia Hadrianus sógorának fiát és Aelius Verus fiát, akik mindketten császárrá váltak a későbbiekben (Marcus Aurelius, Lucius Verus).
Uralkodása [szerkesztés]
Egyik első császári intézkedése a szenátus meggyőzése volt Hadrianus istenné avatásának ügyében, amit először visszautasítottak. Próbálkozásai a tisztség megadása érdekében szolgáltatták a legfőbb indokot a Pius név felvételére (kegyes). A másik két oka erre egyrészt idős apósának saját kezű támogatása a szenátusban, másrészt pedig Hadrianus ártatlanul halálra ítélt foglyainak kiszabadítása. Templomokat, színházakat, mauzóleumokat épített, támogatta a művészeteket és tudományokat, és tisztségeket vagy díjakat adományozott a retorika, valamint a filozófia tanítóinak.
Szigorúan kordában tartotta hivatalnokait és a tartományok kormányzóit, könnyített az adóterheken, tiszteletben tartotta a senatus jogait.
Számos katonai zavargás is kitört ebben az időszakban a birodalomban, például Mauretaniában, Júdeában és Britanniában, de egyik sem volt túl komoly. A britanniai nyugtalanság azonban Hadrianus falának folytatásához, kiegészítéséhez vezette Antoninus császárt (Antoninus fala).
Feleségétől, Faustinától két lánya és két fia született, de csak egy, Ifjabb Faustina élte meg apja trónra emelését, aki később Marcus Aureliushoz ment feleségül.
Antoninus súlyos lázban halt meg az etruriai Loriumban, körülbelül 17 kilométerre Rómától. Életének utolsó szava egy jelszó volt, amit egy éppen érkező katonai tribunusnak mondott – „nyugalom”.
Uralkodása jelentette a Római Birodalom történetének legbékésebb korszakát.
Kapcsolatok Kínával [szerkesztés]
A kínai Han-dinasztia alatt nyílt meg az első római nagykövetség Kínában Antoninus Pius császár parancsa nyomán. A rómaiak délről érkeztek Kínába (valószínűleg hajóval), Dél-Ázsiában szerzett orrszarvú- és elefántcsontot, kagylókat ajándékozva a kínaiaknak.
A valóságban azonban már Marcus Aurelius uralkodott, mivel Antoninus Pius 161-ben meghalt, és a karaván csak 166-ban érkezett meg. A tévedés akkor alakult ki, amikor Marcus Aurelius több nevet is felvett, beleértve elődjéét, mint a tisztelet jelét. Ezért a kínai történelemben a mai napig „An Tun”-nak (Antoninusnak) nevezik Marcus Aureliust.
| Elődei: Publius Cassius Secundus (suff) és Marcus Nonius Mucianus (suff) |
|
Utódai: ? (suff) és ...(?) Scapula (suff) |
| Elődei: Marcus Ceccius Iustinus (suff) és Caius Iulius Bassus (suff) |
|
Utódai: ? (suff) és ? (suff) |
| Előző uralkodó: Hadrianus |
|
Következő uralkodó: Marcus Aurelius és Lucius Verus |

