Tito Gobbi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tito Gobbi
Tito Gobbi Allan Warren.jpg
Életrajzi adatok
Született Bassano del Grappa
1913. október 24.
Elhunyt Róma
1984. március 5. (70 évesen)
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang bariton

Tito Gobbi (Bassano del Grappa, 1913. október 24.Róma, 1984. március 5.) olasz operaénekes, az 1950–70-es évek bariton sztárja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tito Gobbi a Veneto régióbeli Bassano del Grappa nevű városban született. Felsőfokú tanulmányait a Padovai Egyetemen végezte, jogot tanult. Ezután Rómában kezdett éneket tanulni, a korábbi híres tenornál, Giulio Criminél. Operaénekesként 1935-ben mutatkozott be Gubbióban, Donizetti Alvajárójában Rodolfó grófot énekelte, majd 1939-ben a római Teatro Adrianóban lépett fel. Közben, 1938-ban Bécsben első díjat nyert egy bécsi énekversenyen. 1942-ben debütált a milánói Scalában, ahol Belcorét alakította Donizetti Szerelmi bájital című operájában. Ezután még sok más fontos operaházban is fellépett.

Nemzetközi karrierje a második világháború után indult el, miután 1948-ban sikerrel mutatkozott be San Franciscó-i Operaházban. A londoni Covent Garden következett 1950-ben, majd ugyanebben az évben a Salzburgi Ünnepi Játékokon aratott nagy sikert a Mozart Don Giovannija címszerepében. 1954-től 1974-ig a chicagói Lyric Opera tagja volt. 1974-ben újra többször énekelt a Covent Gardenben, ahol már sokszor megcsodálta a közönség és a kritika hangjának érzékenységét, színészi tehetségét és bensőséges szerepértelmezését.

Népszerűségére kedvezően hatottak a filmek is, haláláig 25 opera- és nem zenés filmben szerepelt (például A sevillai borbély, Az üveghegy). Az 1960-as évektől már rendezett is, például az emlékezetes 1965-ös Simon Boccanegra előadást a Covent Gardenben. Hangfelvételeket már az 1940-es évektől jelentetett meg.

Tito Gobbinak kedves partnere volt Maria Callas, akivel a Covent Garden-beli, Franco Zeffirelli által színpadra állított Tosca produkcióban is fellépett. Itt fordult elő az az eset, hogy egyik jelenetükben Callas parókája tüzet kapott a kezében tartott gyertyától. Gobbi – az eredeti szerepbeállítástól eltérően – hevesen átölelte a meglepett dívát, és a nézők számára észrevétlenül eloltotta a tüzet. Már ezt megelőzően is énekeltek együtt a Toscában, az 1953-as Milánóban készült felvételen, ahol Giuseppe di Stefano volt Cavaradossi, és Victor de Sabata vezényelt. A hanglemezfelvételt – ami még a sztereó korszak előtt született, és sokan máig az opera legjobb felvételének tartanak – később CD-n is kiadták.

1968-ban részese volt Ausztráliában az első élő televíziós operaközvetítésnek. Itt is a Toscában szerepelt, a címszerepet Marie Collier, Cavaradossit Donald Smith énekelte.

Gobbi 1979-ben vonult vissza az énekléstől, repertoárja több mint száz operaszerepet ölelt fel. Ekkoriban állította össze önéletírását (Tito Gobbi – Életem), ami 1970-ben jelent meg kiadásban. Második könyvét (Tito Gobbi és élete, az olasz opera) 1984-ben adták ki. Ebben az évben, 70 éves korában hunyt el Rómában. Felesége Tilda, lányuk Cecilia, aki az apja nevét viselő zenei alapítvány (Associazione Musicale Tito Gobbi) ügyeit intézi.

Válogatott diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donizetti: Szerelmi bájital (Margherita Carosio, Nicola Monti; Gabriele Santini; EMI, 1952)
  • Donizetti: Lammermoori Lucia (Maria Callas, Giuseppe Di Stefano; Tullio Serafin; EMI, 1953)
  • Giordano: Fedóra (Magda Olivero, Mario del Monaco; Lamberto Gardelli; Decca, 1969)
  • Leoncavallo: Bajazzók (Maria Callas, Giuseppe Di Stefano; Tullio Serafin, EMI, 1954)
  • Leoncavallo: Bajazzók (Lucine Amara, Franco Corelli; Lovro von Matačić; EMI, 1960)
  • Franco Leoni: A jós (Joan Sutherland, Huguette Tourangeau; Richard Bonynge; Decca, 1975)
  • Mascagni: Parasztbecsület (Elena Souliotis, Mario del Monaco; Silvio Varviso; Decca, 1966)
  • Mozart: Don Giovanni (Ljuba Welitsch, Elisabeth Schwarzkopf, Erich Kunz, Irmgard Seefried, Josef Greindl; Wilhelm Furtwängler; Archipel, 1950)
  • Puccini: Bohémélet (Renata Scotto, Gianni Poggi; Antonino Votto; Deutsche Grammophon, 1961)
  • Puccini: Gianni Schicchi (Victoria de los Ángeles, Carlo del Monte; Gabriele Santini; EMI, 1958)
  • Puccini: Gianni Schicchi (Ilena Cotrubas, Plácido Domingo; Lorin Maazel; CBS/Sony, 1976)
  • Puccini: Pillangókisasszony (Victoria de los Ángeles, Giuseppe Di Stefano; Gianandrea Gavazzeni; EMI, 1954)
  • Puccini: A köpeny (Margaret Mas, Giacinto Prandelli; Vincenzo Bellezza; EMI, 1955)
  • Puccini: Tosca (Maria Callas, Giuseppe Di Stefano; Victor de Sabata; EMI, 1953)
  • Puccini: Tosca (Maria Callas, Carlo Bergonzi; Georges Prêtre; EMI, 1964)
  • Puccini: Lidércek (Renata Scotto, Plácido Domingo, Leo Nucci; Lorin Maazel; CBS/Sony, 1979)
  • Rossini: A sevillai borbély (Maria Callas, Luigi Alva; Alceo Galliera; EMI, 1957)
  • Verdi: Aida (Maria Callas, Fedora Barbieri, Richard Tucker; Tullio Serafin; EMI, 1955)
  • Verdi: Az álarcosbál (Maria Callas, Eugenia Ratti, Fedora Barbieri, Giuseppe Di Stefano; Antonino Votto; EMI, 1956)
  • Verdi: Don Carlos (Antonietta Stella, Elena Nicolai, Mario Filippeschi, Boris Christoff; Gabriele Santini; EMI, 1954)
  • Verdi: Falstaff (Elisabeth Schwarzkopf; Herbert von Karajan; EMI, 1956)
  • Verdi: Nabucco (Elena Souliotis, Bruno Prevedi; Lamberto Gardelli; Decca, 1965)
  • Verdi: Otello (Leonie Rysanek, Miriam Pirazzini, Jon Vickers; Tullio Serafin; RCA, 1960)
  • Verdi: Rigoletto (Maria Callas, Giuseppe Di Stefano; Tullio Serafin; EMI, 1955)
  • Verdi: Simon Boccanegra (Victoria de los Ángeles, Giuseppe Campora, Boris Christoff; Gabriele Santini; EMI, 1957)
  • Verdi: Traviata (Antonietta Stella, Giuseppe Di Stefano; Tullio Serafin; EMI, 1955)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tito Gobbi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 57. o.