Tionil-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tionil-klorid
Thionyl-chloride-2D-dimensions.png
A tionil-klorid szerkezete
Thionyl-chloride-3D-vdW.png
3D model of thionyl chloride
Más nevek szulfinil-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7719-09-7
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet SOCl2
Moláris tömeg 118,97 g/mol
Megjelenés színtelen vagy halványsárga színű folyadék
Sűrűség 1,638 g/cm3 (20 °C)[1]
Olvadáspont −104,5 °C[1]
Forráspont 76 °C[1]
Oldhatóság (vízben) Bomlik, hidrolizál[1]
Viszkozitás 0,6 cP
Gőznyomás 121 hPa (20 °C)[1]
Kristályszerkezet
Molekulaforma trigonális piramis
Dipólusmomentum 1,4 D
Veszélyek
EU osztályozás Maró (C)[2]
R mondatok R14, R20/22, R29, R35[2]
S mondatok (S1/2), S26, S36/37/39, S45[2]
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Szulfonil-klorid
Szelén-oxidiklorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A tionil-klorid vagy szulfinil-klorid egy szervetlen vegyület, amelynek összegképlete SOCl2. A kénessav savkloridja, szerkezete a kénessavéból vezethető le, a kénessavmolekulában található két hidroxilcsoportot klóratomokkal helyettesítve. A molekulája trigonális piramis alakú. Színtelen, levegőn füstölgő, szúrós szagú folyadék.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízzel hevesen reagál, hidrolizál. A folyamat során kén-dioxid fejlődik és sósav keletkezik. A hidrolízis reakcióegyenlete:

\mathrm{SOCl_2 + H_2O \rightarrow SO_2 + 2 \ HCl}

Hevítés hatására elbomlik, a bomlás termékei a kén-trioxid, a dikén-diklorid és a klór. Ez a reakció megfordítható

\mathrm{3 \ SOCl_2 \rightleftharpoons SO_3 + S_2Cl_2 + 2 \ Cl_2}

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tionil-klorid foszfor-pentaklorid és kén-dioxid reakciójával állítható elő.

\mathrm{PCl_5 + SO_2 \rightarrow SOCl_2 + POCl_3}

Előállítható a „kémiai tulajdonságai” részben szereplő második, megfordítható reakció alapján is.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tionil-kloridot a szerves kémiában klórozószerként alkalmazzák. Elektrolitként szolgál a lítiumakkumulátorokban. Felhasználják növényvédőszerek, kártevőirtószerek, gyógyszerek és festékek előállításához is.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f A tionil-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 24. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A tionil-klorid (ESIS)