Tiociánsav
| Tiocánsav | |
|---|---|
| IUPAC név | tiociánsav |
| Más nevek | rodánhidrogénsav |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [463-56-9] |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | HSCN |
| Moláris tömeg | 59,09 g/mol |
| Megjelenés | Színtelen, olajszerű folyadék |
| Sűrűség | 2,04 (gáz, száraz levegőre vonatkoztatott relatív sűrűség)3[1] |
| Olvadáspont |
5 °C[1] |
| Forráspont |
Bomlik |
| Oldhatóság (vízben) | Korlátlanul elegyedik |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] |
| R mondatok | R20/21/22, R32, R52/53[1] |
| S mondatok | (S2), S13, S61[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | Ciánsav |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A tiociánsav (képlete HSCN) egy szervetlen sav, a ciánsavval analóg kéntartalmú vegyület. Színtelen, szúrós szagú, olajszerű folyadék. Vízzel minden arányban elegyedik. A sói a tiocianátok vagy rodanidok. A tiociánsav és a sói kevésbé mérgezőek mint a cianidok és a cianátok.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
Ha -85°C-ra hűtik, polimerizálódik, és egy sárga színű, szilárd anyaggá alakul át. A tömény tiociánsav bomlékony. A vegyület vizes oldata a következő reakcióegyenlet szerint lassan hidrolizál:
A tiociánsav egy egybázisú sav. A sóit tiocianátoknak vagy rodanidoknak nevezik.
Előfordulása[szerkesztés]
Kis mennyiségben megtalálható a nyálban, a gyomorban, a mustárolajban és a hagyma leveleiben.
Előállítása[szerkesztés]
A tiociánsav az alkálifémek tiocianátjaiból állítható elő híg ásványi savakkal.
A tiocianátok (vagy rodanidok) a cianidokból állíthatók elő kénnel való összeolvasztással.
Felhasználása[szerkesztés]
Az alapvegyületnek, a tiociánsavnak nincs gyakorlati jelentősége. A kálium- és az ammónium-tiocianát a vas(III)-ionokkal vérvörös színű csapadékot ad, ezért ennek az ionnak a kimutatására használják. A higany(II)-tiocianátot egy kémiai kísérletnél alkalmazzák („A fáraó kígyója”). Ha ezt a vegyületet meggyújtják, a hamuja megduzzad, és 40–50 cm hosszú sárga, tekergő „kígyót” formál.[2]
Forrás[szerkesztés]
Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ^ a b c d e A tiociánsav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 19. (JavaScript szükséges) (németül)
- ↑ Rózsahegyi Márta-Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek. Mozaik Kiadó - Szeged, 1999. ISBN 963-697-243-5




