Tiociánsav

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiocánsav
Thiocyanic acid.png
Thiocyanic-acid-3D-vdW.png
IUPAC-név tiociánsav
Más nevek rodánhidrogénsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 463-56-9
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet HSCN
Moláris tömeg 59,09 g/mol
Megjelenés Színtelen, olajszerű folyadék
Sűrűség 2,04 (gáz, száraz levegőre vonatkoztatott relatív sűrűség)3[1]
Olvadáspont 5 °C[1]
Forráspont Bomlik
Oldhatóság (vízben) Korlátlanul elegyedik
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R20/21/22, R32, R52/53[1]
S mondatok (S2), S13, S61[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Ciánsav
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A tiociánsav (képlete HSCN) egy szervetlen sav, a ciánsavval analóg kéntartalmú vegyület. Színtelen, szúrós szagú, olajszerű folyadék. Vízzel minden arányban elegyedik. A sói a tiocianátok vagy rodanidok. A tiociánsav és a sói kevésbé mérgezőek mint a cianidok és a cianátok.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha -85°C-ra hűtik, polimerizálódik, és egy sárga színű, szilárd anyaggá alakul át. A tömény tiociánsav bomlékony. A vegyület vizes oldata a következő reakcióegyenlet szerint lassan hidrolizál:

\mathrm{HSCN + H_2O \rightarrow COS + NH_3}

A tiociánsav egy egybázisú sav. A sóit tiocianátoknak vagy rodanidoknak nevezik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis mennyiségben megtalálható a nyálban, a gyomorban, a mustárolajban és a hagyma leveleiben.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiociánsav az alkálifémek tiocianátjaiból állítható elő híg ásványi savakkal.

\mathrm{2 \ KSCN + H_2SO_4 \rightarrow 2 \ HSCN + K_2SO_4}

A tiocianátok (vagy rodanidok) a cianidokból állíthatók elő kénnel való összeolvasztással.

\mathrm{KCN + S \rightarrow KSCN}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapvegyületnek, a tiociánsavnak nincs gyakorlati jelentősége. A kálium- és az ammónium-tiocianát a vas(III)-ionokkal vérvörös színű csapadékot ad, ezért ennek az ionnak a kimutatására használják. A higany(II)-tiocianátot egy kémiai kísérletnél alkalmazzák („A fáraó kígyója”). Ha ezt a vegyületet meggyújtják, a hamuja megduzzad, és 40–50 cm hosszú sárga, tekergő „kígyót” formál.[2]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e A tiociánsav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 19. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. Rózsahegyi Márta-Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek. Mozaik Kiadó - Szeged, 1999. ISBN 963-697-243-5