Tioaldehidek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tioaldehidek kémiai szerkezete

A tioaldehidek a szerves vegyületek közé tartozó, tioaldehid funkciós csoportot tartalmazó vegyületek, az aldehidek kéntartalmú megfelelőik: bennük az aldehidek oxigénatomját kénatom helyettesíti. Képletük RC(S)H, ahol R alkil- vagy arilcsoport. A tioaldehidek álalában instabilak – például a tioformaldehid (H2C=S) ciklikus trimerré, 1,3,5-tritiánná kondenzálódik.[1] Kellő mértékű sztérikus zsúfoltság esetén stabil tioaldehidek is izolálhatók.[2]

Korábban a tioaldehidek létezésére csapdázási folyamatok alapján következtettek. Például feltételezték, hogy az Fc2P2S4 és benzaldehid reakciójában tiobenzaldehid keletkezik, mely a tiotiofoszfinilidekkel cikloadduktumot, C2PS3 gyűrűt képez.[3]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thial című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. H. W. Kroto, B. M. Landsberg, R. J. Suffolk, A. Vodden (1974.). „The photoelectron and microwave spectra of the unstable species thioacetaldehyde, CH3CHS, and thioacetone, (CH3)2CS”. Chem. Phys. Lett. 29 (2), 265–269. o. DOI:10.1016/0009-2614(74)85029-3.  
  2. N. Takeda, N. Tokitoh, R. Okazaki (1997.). „Synthesis, Structure, and Reactions of the First Rotational Isomers of Stable Thiobenzaldehydes, 2,4,6-Tris[bis(trimethylsilyl)methyl]thiobenzaldehydes”. Chem. Eur. J. 3, 62–69. o. DOI:10.1002/chem.19970030111.  
  3. A. Capperucci, A. Degl’Innocenti, P. Scafato, P. Spagnolo (1995.). „Synthetic Applications of Bis(trimethylsilyl)sulfide: Part II. Synthesis of Aromatic and Heteroaromatic o-Azido-Thioaldehydes”. Chemistry Letters 24, 147. o. DOI:10.1246/cl.1995.147.