Tilicske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tiliska szócikkből átirányítva)
Tilicske (Tilișca)
Dacian Fortress of Tilisca - 54.jpg
Tilicske címere
Tilicske címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang községközpont
Beosztott falvak Ród
Polgármester Dumitru Răceu (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 557280
SIRUTA-kód 145916
Népesség
Népesség 1135 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Község népessége 1574 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 580 m
Terület 60,7 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tilicske  (Románia)
Tilicske
Tilicske
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 47′ 57″, k. h. 23° 50′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 57″, k. h. 23° 50′ 40″
Tilicske weboldala
1847-ben épült tiliskai ház a bukaresti falumúzeumban

Tilicske, 1912-ig Tiliska (románul Tilișca, németül Tilischen) falu Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szebeni-Hegyalja tájegységben, a Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység északkeleti részén, Szelistyétől néhány km-re nyugatra fekszik. Négy, 700 és 750 méteres, erdős hegy veszi körül.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tilișcă a varázslófű román neve. Kiss Lajos szerint azonban a helységnév egy 'borjú' jelentésű szláv szóból származik és mai román neve népetimológiás. Első említése: Thylichke (1366).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község határában dák erődítményt tártak fel. A két védelmi vonal között két lakótorony, műhelyek és gazdasági épületek helyezkedtek el.[3]

Kezdetben Fehér vármegyei szabad határőrfalu volt. 1366 és 1472 között a havasalföldi vajdák omlási kerületéhez tartozott. A 1619. században Szelistyeszék része volt.

A falu történetét évszázadokon keresztül két, egymással összefüggő foglalkozás, a transzhumáló juhtartás és a kallózás határozta meg. Nyájaikat egykor nemcsak a Kárpátokon túl, de az alacsonyan fekvő erdélyi legelőkön is teleltették. A juhaikból nyert gyapjún kívül a minden ősszel távoli falvakból összegyűjtött gyapjúneműt is kimosták és tömörítették. Kiegészítő keresetként a patakok vizét lisztelő malmok meghajtására használták. Egy-egy vízimalomnak 12-15 gazdából álló malmostársaság volt a birtokosa és a 19. század végén harminc falu terményeit őrölték bennük. 1675-ben húsz kallómalmot, 1721-ben 28 kallómalmot, 15 lisztelő malmot és 3 fűrészt, 1766-ban már 41 kallómalmot, 16 lisztelő malmot és 6 fűrészt írtak össze benne. A 20. század elején még 16 kallózó és 15 lisztelő malma működött.

A 19. század második felében megnehezült az addig űzött transzhumálás folytatása. Az 1880-as években lakóinak nagy része a Krím-félszigetre települt és a Dnyeper, a Dnyeszter, a Don és a Donyec mellékén űzte tovább korábbi foglalkozását. A többiek részint háziipart űztek (szőttek-fontak, bőrt dolgoztak fel), részint áttértek a kereskedésre. Évről évre sokan próbáltak szerencsét Romániában, vagy le is telepedtek ott. Mások vándorkereskedőként járták a falvakat (főként szövettel üzleteltek), de negyven erdélyi faluban boltot vagy kocsmát is nyitottak a tiliskaiak. Szegényebb és kevésbé élelmes lakói a szomszédos szász falvakba jártak kukoricát kapálni. Egykori legelőinek nagy részét a község visszaerdősítette, amiért a 20. század elején a magyar államtól ezer korona jutalomban részesült.[4]

1910 körül a férfiak gyári gyolcsinget, báránybőr vagy kékposztó mejjest, rövid lajbit viseltek, fejükön fekete báránybőr kucsmát. Az idősek még bocskort, a fiatalok már mind cipőt hordtak. A nők ruhája az előző század végén változott meg. Gyári kötényt, drága, selyemmel és aranyszállal kivarrt gyolcsinget, fekete szőr- vagy selyemkendőt, fekete bársonnyal vagy asztrahánnal szegett bőr- vagy kékposztó mellényt viseltek. Házai általában kő alapra, fenyőfából épültek, a legtöbb zsindellyel, de sok cseréppel fedve.

1941-ben 1571 hektáros határának 31%-a volt erdő, 31,5%-a kaszáló és 26%-a legelő.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 4402 lakosából 4291 román és 105 roma nemzetiségű volt, 2709 ortodox és 137 görög katolikus vallású.
  • 1900-ban 2011 lakosából 2006 volt román anyanyelvű; 1964 ortodox és 42 görög katolikus vallású.
  • 2002-ben 1197 lakosából 1191 volt román nemzetiségű és 1196 ortodox vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Falumúzeumát egy parasztházban rendezték be 2003-ban.
  • A nagyobbik ortodox templom 1782-ben, egy korábbi fatemplom helyén épült. A kisebbiket a görög katolikusok építették 1843-ban. 1858-ban a görög katolikus hívek többsége áttért az ortodox vallásra.
  • A falut északnyugatról határoló hegyen középkori vár romjai láthatóak. A vár keletkezéséről írásos forrás nem maradt fenn, de a régészeti leletek szerint a 13. században épülhetett. A 15. században tűzvész nyomán pusztult el. A romokat építkezéseknél használták fel, jelenleg már csak az alapfal egy darabja áll.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
  4. Fekete Zoltán: Tanulmányút Nagyszeben környékén. Erdészeti Lapok 1912. X. 15.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ioan Bratu: Monografia școalei greco-orientale române din Tilișca. Transilvania, 1912
  • Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiliska témájú médiaállományokat.