Tien-san

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tiensan-hegység szócikkből átirányítva)
Tien-san
Gorkiy Peak from South Inylchek Glacier.jpg
Gorkij-csúcs (6050 m)

Hely Közép-Ázsia, Nyugat-Kína
Legmagasabb pont Dzsengis Csokuszu (7439 m)
Terület 1000000 km2
Hosszúság 2800 km
Világörökség-azonosító 1414
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 02′ 15″, k. h. 80° 07′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 02′ 15″, k. h. 80° 07′ 30″

A Tien-san (kínai: 天山; Pinyin: Tiān Shān) láncos röghegység Közép-Ázsiában, Kína, Pakisztán, India, Kazahsztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán területén. Nyugat-Keleti irányban mintegy 2500 km hosszan húzódik. Földünk egyik legnagyobb tömegű hegysége.

Legmagasabb pontja (egyben Kirgizisztán legmagasabb pontja) a 7439 méter magas Dzsengis Csokuszu (korábbi neve: Győzelem-csúcs), a kirgiz-kínai határon.

A kínai Tien-san név egyes vélemények szerint az „ég” jelentésű hsziungnu csilien szóra vezethető vissza, amelyet A történetíró feljegyzései című történeti munka említ. A mai kínai név (天山) jelentése: „mennyei hegység”.

Az első európai utazó, aki részletes leírást készített a Tien-sanról az orosz felfedező Pjotr Szemjonov volt. Felfedezésében, leírásában jelentős szerepet játszott Prinz Gyula is.

Helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tien-san a Takla-Makán sivatagtól északra és nyugatra fekszik, Kazahsztán, Kirgizisztán és a nyugat-kínai Hszincsiang autonóm tartomány határrégióiban. Délen összeér a Pamír hegységgel. Átnyúlik Pakisztán északi régiójába, ahol a Hindukus hegységgel érintkezik.

A nyugati térképeken a Tien-san általában véget ér a hszincsiangi Ürümcsi várostól nyugatra és a várostól keletre lévő hegyeket Bogdasan néven említik. A kínai térképeken azonban a Bogdasan és a Barkol hegyláncai már a Han-dinasztia óta a Tien-sanhoz tartoznak.

A Tien-san része a Himalája hegységképződési övezetének, amely az indiai és az ázsiai kéreglemezek ütközésével jött létre, ami a késő kréta idején kezdődött mintegy 70 millió évvel ezelőtt.

A Győzelem csúcs utáni legmagasabb hegy a Tien-sanban a 7010 méteres Han Tengri („A Szellemek Ura”), Kazahsztán és Kirgizisztán határán. Ezek a világ legészakabbra elhelyezkedő 7000 méternél magasabb csúcsai. 2011 elején Almazbek Aszambajev kirgiz miniszterelnök aláírt és a parlament elé terjesztett egy rendeletet, mely szerint a hegylánc egy még névtelen, 4500 méteres csúcsát Vlagyimir Putyinról neveznék el.[1] A csúcs az Akszu folyó közelében található.

Szerkezete, geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegység északi részét, a Kara-Tau–Felső-Narin-völgytől északra nagyrészt a kaledóniai hegységképződés formálta. A földtörténet ős- és korai óidejéből származó átalakult (gneisz, pala, márvány) és üledékes (mészkő, homokkő) kőzetekből áll, melyeket gránit- és szienitbenyomulások törtek át.

A hegység déli övezete fiatalabb, főként a variszkuszi orogenezis alakította ki, ezért nagyrészt felső devonkarbon időszaki üledékes kőzetekből (mészkőből) épül fel.

A két egység a variszkuszi hegységképződés során forrt össze, majd – egy hosszú lepusztulási folyamatot követően – a kréta időszak végétől napjainkig több fázisban ismét kiemelkedett, a pleisztocénben pl. a kiemelkedés a 2–3000 m-t is elérte, ezért a hegység nagy része eljegesedett.

Párhuzamos vonulatait hosszanti törések, mély szerkezeti árkok választják el egymástól. A szerkezeti mozgások ma is tartanak, gyakoriak a pusztító földrengések.

Felszíne[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszínét magas, meredek falú, éles, csipkézett gerincek jellemzik. Gyakoriak azonban a vastag törmeléktakaróval és fiatal morénaüledékekkel fedett medenceszerű, hullámos felszínek, a szürtök. Ezeknek a régi, elegyengetett, majd kiemelkedett felszíneknek az átlagmagassága eléri a 2–4000 m-t is. Az erős tagoltság, magas, meredek lejtők miatt hegyomlások, gyors kőfolyások, zagyos törmelékárak, valamint csuszamlások alakítják a felszínt. Az alsóbb területeken a folyóvizí erózió is jelentős. A hegység látványos része az északnyugati részében található Akszu kanyon.

Ásványkincsei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsekben gazdag: a higany-, antimon-, ólom-, cink-, ezüst-, ón-, volfrám- és molibdénérc, valamint a foszforit, kaolin, kőolaj és a szénféleségek készletei a legjelentősebbek.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérsékelt övi kontinentális éghajlatát a fekvés és a változatos domborzat alakítja, módosítja. Délnyugati részén száraz szubtrópusi hatás érvényesül. A hegységben a hőmérséklet és a csapadék a magassággal változik. A júliusi középhőmérséklet 20–25 °C-ról előbb 15–17 °C-ra, majd a magasban 5 °C alá csökken. A januári középhőmérséklet -6 °C-nál is alacsonyabb lehet. Az évi átlagos csapadékmennyiség 300–800 mm között változik. Télen hó formájában hullik, mely a meredek lejtők miatt gyakran lavinákat okoz.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegységben 7300 km²-t borít jég, melyből 6100 turkesztáni típusú gleccser ereszkedik le. A legjelentősebbek az Északi- és Déli-Inilcsek-gleccser, valamint a Péter-jégár. A Tien-sanban ered több jelentős közép-ázsiai folyó, melyek közül a legfontosabbak a Szir-darja, Csu, Szaridzsaz, az Ili folyó és a Tarim folyó.

Legjelentősebb tavai: Iszik-köl, Szong-köl, Csatir-köl.

Természetes növényzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes növénytakaró függőleges övezetességet mutat: a hegylábi síkságokon félsivatagok, száraz sztyeppek találhatók; 900–1200 m-ig hegyi sztyeppek; 2000 m-ig hegyi erdős sztyeppek találhatók, ahol a magasfüvű réteket alacsony bokrok, ritkás facsoportok tarkítják; 2000 m felett dió- és fenyőerdők jellemzőek (luc- és jegenyefenyő); 2800–3000 m felett az eltörpülő, ritkuló erdőket magashegyi rétek váltják; 3600–3800 m felett az örök hó és jég a jellemző.

Tájai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Központi-Tien-san A legmagasabb, egységes, legjobban eljegesedett hegységcsoport, 4–5000 m magas hegyláncai a Han Tengri masszívumban csúcsosodnak ki (Han Tengri, Győzelem-csúcs). Innen indulnak a hegység legnagyobb gleccserei: a Déli- és az Északi-Inilcsek.
  • Belső-Tien-san Központi tengelye a Narin folyó széles, teraszos völgye. Jellegzetes domborzati formái a szürtök. Jellemző vonulatai: a Terszkej-Alatau és a Köcskö-Alatau.
  • Északi-Tien-san Legjelentősebb vonulatai az Ilintúli Alatau, a vele párhuzamos Kungej-Alatau – köztük a Föld egyik legnagyobb hegyi tava, az Iszik-köl – és a Kirgiz-hegység.
  • Nyugati-Tien-san A legalacsonyabb, tagolt, a Közép-ázsiai-síkvidékbe benyúló hegységcsoport, melynek legjelentősebb tagjai a Talasz-Alatau és a Csatkal-hegység, valamint a Kara-tau.
  • Keleti-Tien-san A Kína területén szétágazó hegységek, köztük a Barkol-hegység és a Bogdasan, valamint az Ili völgye.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hegycsúcsot neveztek el Putyinról”, FN24, 2011. január 4. (Hozzáférés ideje: 2013. november 13.) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Tianshan". Magyar nagylexikon 17. (1993–2004). 448–449. ISBN 9630566117. 
  • Horváth Gergely, Simon Dénes, Nagy Balázs.szerk.: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál: Közép-Ázsia természeti viszonyai, Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 99–116. o. ISBN 978 963 28 4021 5 (2008) 
  • Yelizaveta Yakovlevna Rantsman, Nigel John Roger Allan (2013). "Tianshan". Encyclopedia Britannica. Hozzáférés ideje: 2013-11-13. 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tien-san témájú médiaállományokat.