Tienkung–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tienkung–1
Tiangong 1 drawing.png
Általános adatok
Ország  Kína
Első repülés 2011. szeptember 29., 13:16 UTC
Helyzet 42,75° inklináció
Műszaki adatok
Hordozórakéta CZ–2F
Hossz 10,4 m
Átmérő 3,35 m
Hasznos térfogat 15 m³
Össztömeg 8,5 t

A Tienkung–1 (magyaros átírásban Tienkung, magyarul: Mennyei Palota) az első kínai kísérleti űrállomás, melyet 2011. szeptember 29.-én állítottak pályára.[1] A viszonylag kis méretű űrállomás nem alkalmas tartós űrbeli tartózkodásra, csak az időnként hozzá kapcsolódó űrhajók személyzetei fognak az űrállomáson lakni, majd munkájuk végeztével az űrállomást üresen hagyják. Kína 2015 előtt tervezi felbocsátani a Tienkung–2 és Tienkung–3 polgári űrállomásokat.

A kínai mérnököknek módosítaniuk kellett a CZ–2F Hosszú Menetelés rakétát, mert az űrállomás nehezebb és nagyobb, mint a Sencsou-űrhajók, amikhez korábban használták (a módosított rakéta típusa 2F T1).[2]

Az Amerikai Egyesült Államok korábban elutasította Kína kérelmét, mely szerint közre kívánt működni a Nemzetközi Űrállomáson, mert az Egyesült Államok nem kívánta megosztani technológiáját a gazdasági és politikai ellenfél Kínával. Ezért Kína önállóan fogott neki űrállomást építeni.[3]

Repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indításra 2011. szeptember 29-én, helyi idő szerint 21 óra 16 perckor került sor a Csiucsüan Űrközpontból. 10 perccel később az űrmodul a tervezett pályára állt. Szeptember 30-ára virradóra a pekingi irányítóközpont utasításai alapján az űrmodul befejezte első pályamódosítását.[4]

Közép-európai idő szerint november 2-án, 18:28-kor a Sencsou–8 űrhajó sikeresen összekapcsolódott a Tiangong–1-gyel. A kínai űrállomás-építés programjában jelentős mérföldkőnek számító dokkolás 343 km-es felszín feletti magasságban történt. A franciaországi G20-as csúcstalálkozón tartózkodó Hu Csin-tao elnök üzenetben gratulált az eredményhez. Csou Csien-ping, a kínai emberes űrprogram vezetője szerint az ország immár az űrállomás létrehozásához szükséges minden alapvető technológiával rendelkezik.[5]

2012-ben a Sencsou–9 és valószínűleg a Sencsou–10 űrhajó következik. A Sencsou–9 fedélzetén utazott az első kínai űrhajósnő.[6].

A Tienkung–1 a tervek szerint két évig üzemel.[2]

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 8,5 tonnás űrállomás részei a műszaki egység és a lakótér. A műszaki egység kisebb átmérőjű, hozzá kapcsolódnak a napelemtáblák, ebben van elhelyezve a hajtómű és az életfenntartó berendezés. A lakótér nagyobb átmérőjű, a végén van az egyetlen űrhajó kapcsolódását lehetővé tevő dokkolóegység. Kínai hivatalos közlemény szerint a lakómodul belső térfogata 15 m³ és három űrhajós ellátására alkalmas.

Megvalósult űrkísérletek, látogatások a Tienkung–1 űrállomáson[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sencsou–8[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. november 2-án, az ember nélküli Sencsou–8 űrhajó sikeresen összekapcsolódott a Tiangong–1-gyel.

Sencsou-9[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. június 16-án bocsátották föl a Sencsou–9 űrhajót három űrhajóssal: Jing Haipeng parancsnokkal, Liu Janggal, Kína első női űrhajósával, és Liu Wang kutató űrhajóssal. Az űrhajó két nappal a fölbocsátás után automata üzemmódban összekapcsolódott az űrállomással. Június 24-én pedig, miután szétkapcsolódott és eltávolodott a Tienkung–1-től, az űrhajósok a kézi dokkolással is sikeresen elvégezték az összekapcsolódási manővert.

Sencsou-10[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sencsou-10 űrhajót 2013. június 11-én bocsátották föl. Két nap múlva, június 13-án (magyar idő szerint 7 órakor) automatikus üzemmódban összekapcsolódott a Tienkung–1 űrállomással. Az expedíció egyik tagja hölgy volt, Kína második női űrhajósa. Az orvosi, élettani és műszaki kísérletek mellett gyakorolták az űrállomáshoz való kapcsolódást. Többször eltávolodtak és kézi vezérléssel ismét összekapcsolódtak az űrállomással.

Szakmai program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tíznaposra tervezett program feladatai: a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF) zászlajának a becsomagolása lesz, amely tavaly szeptember óta a Tiangong–1 fedélzetén kering. (Ugyanez a zászló korábban repült az egyik űrsiklón, járt a nemzetközi űrállomáson és egy Szojuz űrhajón is.) Tudományos programként bábokat vittek a fedélzetre, amelyekből pillangók kelnek ki. Be kell repülni, ki kell próbálni, miként tudnak emberek élni az űrlaboratóriumban. Be kell lakniuk a Földön megtervezett eszközöket, ki kell próbálniuk a fekhelyeket és az edzőgépeket, illetve az űrhajóból át kell rakodniuk a szükséges eszközöket. Az űrmodulban nagy felbontású kamerákat helyeztek el, amelyek segítségével a földi központ folyamatosan figyelheti a tajkonauták minden tevékenységét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]