Thrawn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thrawn.jpg

Thrawn főadmirális (teljes neve: Mitth'raw'nuruodo) a Star Wars univerzum egyik szereplője. Elsőként Timothy Zahn Thrawn-trilógiájában (1992-1994) jelent meg. A trilógia első kötete – A Birodalom örökösei – öt évvel játszódik a hatodik Csillagok háborúja-film után. A könyv kezdetekor már Thrawn főadmirális kezében van a teljes birodalmi flotta parancsnoksága. Azóta számos egyéb Csillagok háborúja műben jelent meg, számítógépes játékokban és öt másik Zahn-könyvben egyaránt, melyekben mindig kulcsfontosságú, ha nem is mindig főszerepet játszik. Teljes nevének csak a „magját” használja, valószínűleg azért, mert így egyszerűbb, bár a szülőfaja, a chissek körében ez közeli ismertséget jelentene. Ez a bizonyos „mag” egy elképzelhető utalás az angol „thrawn” szóra, melynek jelentése: eltorzult, meggörbült, „nem egyenes”, tisztességtelen. Thrawn admirális emberszerű, bőre kék, szemei vörösek. Kiváló parancsnoka a Chimera nevű csillagrombólónak.


Jellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezénylési stílus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Thrawn-trilógiában a főadmirálist a legtöbbször és legközelebbről Pellaeon kapitány szemén keresztül látjuk, az író sosem mutatja be belülről Thrawnt, csak a tettein és az őt körülvevők ítéletein keresztül ismerhetjük meg. Pellaeon kapitány Thrawn zászlóshajójának a parancsnoka, ezért majdnem minden parancsának kiadásakor ott van a főadmirális mellett. Thrawn stílusa a sokat látott és tapasztalt Pellaeont még évek múltán is képes meglepni, a főadmirális ugyanis – más birodalmi tisztekkel ellentétben – gyakran kéri ki a véleményét egy-egy helyzetben, és folyamatosan ösztönzi az önálló gondolkodásra és új ötletek felvetésére. Képes elfogadni mások véleményét, sokkal jobban érdekli az adott harci szituáció megfelelő megoldása, mint a személyes dicsősége. A Birodalom örököseiben el is mondja Pellaeonnak, hogy nem fogja csak azért megölni, mert nem az ő szüleménye a megfelelő ötlet, ezzel ironizálva Vader nagyúr parancsnoki stílusát. Ezt – legtöbbször ugyan közvetett módon – számos alkalommal kritizálja a trilógia során.

Amikor az olvasó bekapcsolódik a történetbe, Thrawn már egy éve irányítja a Birodalmi Flottát, ám a zászlóshajója, a Chimera legénysége még nem teljesen fogadja el a főadmirálist. Természetesen nem arról van szó, hogy ne teljesítenék az utasításait, de a trilógia végére már készek a legfurcsább parancsot is habozás nélkül végrehajtani, még ha ez életveszélybe sodorja is őket – ugyanis pontosan tudják, hogy a főadmirális semmit nem tesz feleslegesen. Számtalan példa van rá, hogy egy kedvezőtlen harci helyzetből inkább visszavonul, mint hogy felesleges kockázatot vállaljon. Szerinte a visszavonulás nem megalázó, hanem egy harcászati lehetőség, éppen olyan, mint bármelyik másik. A Birodalom örökösei végén, a végső ütközetben kifejezetten megtiltja a végletekig elhivatott rohamosztagosainak a vakmerő, öngyilkos manővereket, mondván az életük és a további szolgálataik sokkal fontosabbak.

Egy másik jellegzetes eset, amikor egy vonósugár-kezelő elszalasztotta a lehetőséget Luke Skywalker fogságba ejtésére. A sokáig tervezett csapdából a jedi egy ügyes trükkel szabadul, majd amikor a vonósugár-kezelő próbálja a kiképzőjére hárítani a felelősséget, Thrawn helyben kivégezteti a személyes testőrével, a noghri Rukhkal. Egy későbbi esetben Luke Skywalker szintén megszökik a vonósugár elől egy másik trükkel. A főadmirális ekkor is felkeresi a megfelelő vonósugár kezelőjét, aki elgondolkozik a történteken, majd azt mondja, hogy nem emlékszik, hogy bármilyen kézikönyvben olvasott volna hasonló szituációról, vagy hogy bármikor gyakoroltak volna ilyesmit, és ha visszatekerhetné az időt, akkor is ugyanezt tette volna, jobb lehetőséget ugyanis nem lát. Thrawn előlépteti és megbízza a hasonló vonósugár-helyzetek megoldásának kidolgozásával. Az elbeszélő szerint ez az a pillanat, ahonnan a Chimera legénysége kész meghalni a főadmirálisért.

Thrawn egyébként egy-egy nagyobb hadművelet előtt hosszan tanulmányozza az ellenség fajának a művészetét, ezen keresztül próbálva megérteni a fajt, és annak alapvető pszichológiai jellemvonásait – általában sikeresen.

Az ellenség szemében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Új Köztársaság – vagy ahogy Thrawn makacsul ragaszkodik a régi nevükhöz, a Lázadók – köreiben először mendemondaként jelenik meg, miután egyetlen csillagromboló minimális veszteségekkel megsemmisít négy cirkálót a Peremvidéken. Később a történetekből egyre valószínűbbé válik, hogy a főadmirális valójában egy igazi főadmirális, ami több problémát is felvet. Az első az, hogy hol volt eddig, hiszen öt éve többé-kevésbé töretlenül a Köztársaság győzedelmeskedett a Birodalom felett. A fontosabb pedig az, hogy hogyan csúszhatott át a híres Lázadó kémhálózaton. Ugyanis eddig azt hitték, hogy az összes főadmirálissal leszámoltak. Thrawn tettei és gyors győzelmei, mind stratégiai mind taktikai fölénye félelemmel tölti el az ellenségeit, hamar elterjed a híre egy legyőzhetetlen zseninek, aki minden helyzetből képes győztesen kijönni. Ez a félelem még nagyobb méreteket ölt, amikor kiderül, hogy származása humanoid, és nem ember, ugyanis a Császár köztudottan rasszista volt, és ha származása ellenére kinevezte Thrawnt, az csak azt jelentheti, hogy a főadmirális tényleg egy taktikai zseni. Ám ahogy arra Bel Iblis tábornok rámutat, az ellenséget túlbecsülni éppoly veszélyes, mint lebecsülni, és az ő hitvallása szerint nem kéne ennyire félni a titokzatos ellenféltől, előbb-utóbb ő is hibázni fog. Amikor később egy ügyes trükkel megmagyarázhatatlanul átlő egy bolygót védő pajzson – illetve úgy tűnik, mintha képes lenne azt átütni – a bolygó vezetése elhiszi, hogy a főadmirális még erre az eddig fizikai képtelenségnek hitt dologra is képes, és megadja magát.

Thrawn tehát ismét okosnak mutatkozik. Pontosan tudja, hogy az ellenségei zseninek tartják, és hogy félnek tőle, és még ezt is képes a maga oldalára állítani.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Timothy Zahn: A Thrawn trilógia
  • Timothy Zahn: A Thrawn Keze ciklus

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]