Thomas Malory

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Thomas Malory, Sir (Warwickshire, 1400. - Newgate, 1471. március 14.) angol író

Nemesi család sarja volt, Warwick grófja adományozott neki lovagi címet, 1445-ben parlamenti képviselővé is megválasztották. A Lancaster-párt vereségével az ő karrierjének is vége szakadt, nevével a főbenjáró bűnösöket felsoroló krónikákban látjuk viszont. Élete jó részét börtönökben töltötte, ott is halt meg. Hátrahagyta a középkori angol irodalom egyik legkiemelkedőbb munkáját, a Le Morte Darthur-t. Az első ízben 1485-ben kinyomtatott munkát szerző franciából történt fordításnak tüntette fel, valójában a mű az angol költői próza legelső nagyszabású alkotása, s az Arthur-mondakör művészi összefoglalása. Forrásai egy sor francia románc, valamint egy korábbi angol mű, a Morte Arthure voltak. E kusza történethalmazból alkotott Malory egy nyolc önálló részből álló, egységes művet, amelynek szálai egyrészt Arthur király és a Kerek Asztal lovagjai, másrészt a Szent Grál felkutatása köré szövődnek. A mű Arthur trónralépésével, a legelső csatával kezdődik. Féltestvére, Morgan le Fay ármánykodásai felett is úrrá lesz a fiatal király, aki a római Lucius legyőzése után uralkodó lesz. Ezután Sir Lancelot kalandjai következnek, akit Arthur vitézi érdemei elismeréséül az udvar első lovagjává emel. Az erényes Sir Gareth, a dölyfös Lynet és húga, Lyonesse szerelmi története után következik Tristan és Isolde közismert szerelmi románca, e műben azonban -az eredeti változattól eltérően- a szerelmesek egymásra találnak. Az utolsó három történetben a Szent Grál után kutat Sir Lancelot, fia, Sir Galahad, valamint Sir Percival és Sir Bors. A Krisztus vérével telt szent edényt azonban csupán hárman vehetik birtokukba, Sir Lancelot ugyanis bűnos: a királyné, Guinevere szeretője. A szerelem és az uralkodóhoz való hűség közt ingadozó Lancelot (a gonosz Mordred ármánykodásai folytán) magával a királlyal kerül szembe. Arthur halálos sebet kap, a Kerek Asztal elpusztul, Guinevere zárdába vonul, Lanncelot pedig remeteként éli le utolsó éveit.

[szerkesztés] Források

Világirodalmi kisenciklopédia I-II. Budapest, 1976, ISBN 963-280-286-1