Theodor Kliefoth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Theodor Kliefoth

Theodor Friedrich Dethlof Kliefoth (Kirchow (Mecklenburg), 1810. január 18.Ludwigslust, 1895. január 26.) német lutheránus teológus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanult Berlinben és Rostockban, 1833-ban Vilmos hercegnek, 1837-ben pedig a mecklenburg-schwerini hercegség akkori nagyherceg örökösének, Frigyes Ferencnek lett a nevelője. 1840-ben Ludwigslustban lett lelkéssz, majd a schwerini egyházkerület szuperintendense, 1850-ben a mecklenburg-schwerini egyházi kormányzó testület tagja. Megjelent tőle több egyházi beszédgyűjtemény; kiadta 1854-59-ben Mejerrel együtt Rostockban a Kirchliche Zeitschrift című folyóiratot.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Einleitung in die Dogmengeschichte (1839);
  • Theorie des Cultus der evangelischen Kirche (1844);
  • Dieursprüngliche Gottesdienstordnung in den deutschen Kirchen Lutherischen Bekenntnisses, ihre Destruction und Reformation (Rostock 1847);
  • Acht Bücher von der Kirche (1845);
  • Liturgische Abhandlungen (1854-61, 8 köt.);
  • Kommentare zu den Propheten Zacharja (1881),
  • Esekiel (1874),
  • Daniel (1868);
  • Die Offenbarung Johannis (1874);
  • Christliche Eschatologie (1886).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]