Theodor Hildebrandt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Theodor Hildebrandt

Theodor Hildebrandt ˙(Stettin, 1804. július 2. - Düsseldorf, 1874. szeptember 29.) német festő.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1823-ban Friedrich Wilhelm von Schadow iskolájába iratkozott be és mesterével együtt 1826-ban Düsseldorfba költözött, 1829-ben pedig Németalföldre utazott. 1836-ban a düsseldorfi akadémia tanára lett. Első művei színpadias, romantikus alkotások voltak, ám csakhamar szakított addigi irányával és a németalföldi mesterek befolyása alatt a realizmushoz közeledett, de a düsseldorfi iskola hagyományaival nem szakított. Későbbi művei kevésbé jelentősek.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Faust és Mefistofeles (1824),
  • Faust és Margit a börtönben,
  • Lear király Cordelia holtteteménél,
  • Romeo és Julia;
  • Tankred és Klorinda;
  • Judit és Holofernes,

Új irányának legkítűnőbb képviselői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harcos és gyermeke
  • A rablók (1829),
  • a Harcos és gyermeke (1832);
  • A beteg tanácsos és leánya;
  • A mesemondó nő;
  • A négy éneklő fiu a templomban;
  • IV. Eduárd angol király fiainak meggyilkolása (Berlin, nemzeti képtár).

Későbbi művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wolsey bibornok fogadtatása a kolostorban;
  • VIII. Henrik;
  • Othello Brabantionak és Desdemonának elbeszéli tetteit;
  • Lear király Cordelia megpillantásakor föleszmél őrültségéből;
  • Julia kiissza az altatószert;
  • Arthur és de Burgh;
  • Cordelia a Kenthez irt levelet olvassa;
  • Doge és leánya;
  • Levelet olvasó olasz nő;
  • Karácsonyest.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona