Keleti szél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(The Warlords szócikkből átirányítva)
Keleti szél
(Tau ming chong / The Warlords)
Jet Li - The Warlords.jpg
Jet Li a filmben
Rendező Peter Chan
Producer Peter Chan
Andre Morgan
Forgatókönyvíró Xu Lan
Chun Tin-Nam
Aubery Lam
Huang Jian Xin
Jojo Hui
He Jiping
Guo Jun Li
James Yuen
Főszerepben Jet Li
Andy Lau
Kanesiro Takesi
Xu Jinglei
Zene Chan Kwong-Wing
Peter Kam
Chatchai Pongprapaphan
Leon Ko
Operatőr Arthur Wong
Vágó Wenders Li
Gyártás
Gyártó Media Asia Films
China Film Group
Morgan & Chan Films
Ország  Kína
Hongkong
Nyelv mandarin
Időtartam 127 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Hongkong:
Media Asia Distribution
ARM Distribution
Kína:
Polybona Films
Szingapúr:
Shaw Organisation
MediaCorp Raintree Pictures
Innoform Media
USA:
Magnet Releasing
Bemutató Kína: 2007. december 12.
Hongkong: 2007. december 13.
USA: 2010. április 2.[1]
Bevétel USA: 129 078 dollár[2]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Keleti szél, angol címén The Warlords (hagyományos kínai: 投名狀; egyszerűsített kínai: 投名状; Tau ming chong) egy 2007-ben bemutatott kínai-hongkongi történelmi film Jet Livel a főszerepben. Li első olyan filmje, ahol egyáltalán nem használja harcművészeti képességeit (bár a kardforgatást igen). A film 15 ázsiai filmes díjat nyert, köztük a Hong Kong Film Awards legjobb rendezés, legjobb film és legjobb színész (Jet Li) díját is.[3]

Tartalomjegyzék

Történet [szerkesztés]

A történet az 1860-as években játszódik, a Tajping-felkelés idején. Qing-yun tábornok (Jet Li) hadseregét lemészárolja az ellenség, egyedül ő marad életben. Mindez azért történhetett, mert a tábornoknak segítséget ígérő másik hadsereg parancsnoka, Ho, szándékosan visszatartotta saját seregét, hogy így Qing-yun elbukjon. Az összetört férfit egy Lian-sheng nevű nő ápolja, s a férfi beleszeret az asszonyba, aki azonban eltűnik, miután együtt töltenek egy éjszakát. Qing-yun később egy banditacsapathoz csatlakozik, ahol megismeri a két vezért, Wu-yangot és Er-hut. Itt újra találkozik Lian-shenggel, akiről kiderül, hogy Er-hu asszonya. Ennek ellenére Qing-yun viszonyba kezd a nővel.

Qing-yun egy csata során megmenti a banditákat, ezért maguk közé fogadják, Wu-yanggal és Er-huval vértestvéri szövetséget kötnek, melynek szabályai szerint, aki megöl egy testvért, annak halállal kell lakolnia. Qing-yun ráveszi a banditákat, hogy álljanak be a seregbe, mert a zsoldjukból eltarthatják éhező családjukat. Az immáron hadvezérekké váló három férfi sikert sikerre halmoz, egyik várost a másik után veszik be, miközben Qing-yun folyamatosan viszonyt tart fenn Er-hu feleségével. Suzhou hosszan tartó ostrománál, mikor már a sereg is éhezik, Er-hu beoson a várba, hogy megölje a várurat, véget vetve ezzel a szenvedésnek. A várúr feláldozza magát a béke érdekében, de megígérteti Er-huval, hogy az megkíméli a vár lakosságát és katonáit. Közben az Er-hu tettéről mit sem sejtő Qing-yun Ho seregétől kér ismét segítséget, felajánlja neki, hogy élelemért cserébe serege beveszi Nanjing városát, majd a győzelmet átengedi Hónak. Az élelmet megkapják, közben azonban Er-hu már megölte a várurat és a vár lakói önként kivonultak. Qing-yun megparancsolja katonáinak, hogy gyilkolják le a vár katonáit, mert nincs annyi élelmük, hogy a várban maradtakat is táplálni tudják, s ő elsősorban a saját seregéért felel. Er-hu, aki meg akarja tartani a várúrnak tett szavát, küzd vértestvére parancsa ellen, ezért leláncolják, míg a katonák lenyilazzák a várban maradtakat.

Er-hu dezertálni készül, de Qing-yun meggyőzi, hogy az ártatlanok feláldozása szükséges volt ahhoz, hogy a sereg megmenthesse a Nanjingben lakó több millió embert. A sereg sikeresen beveszi a várost, s sikerei elismeréseképp Qing-yunt a császárnő helytartóvá nevezi ki. Qing-yunnek azt is sikerül elérnie, hogy a császárnő három évig ne kérjen adót a város lakóitól, hogy azok felépülhessenek a háborúból. A háborúban történtek azonban elkezdik szétzilálni a vértestvérek közötti köteléket, s Er-hu, akit gyötör a bűntudat a Suzhouban történt gyilkosságok miatt, elkezdi megszegni Qing-yun parancsait: a császári kincstárnak járó kincset szétosztja a katonái között, ezzel nagy népszerűségre tesz szert. Híre eljut a hadsereget felügyelő hatalmasságokhoz is, akik ráveszik Qing-yunt, hogy gyilkoltassa meg Er-hut, a saját érdekében. Er-hunak azt mondják, hogy Ho meg akarja ölni Qing-yunt a városon kívül, ezért Er-hu lóra száll és elvágtat, hogy figyelmeztesse vértestvérét. A kihalt, elhagyatott város utcáin Er-hut Qing-yun szeme láttára végzi ki egy bérgyilkos. Közben Wu-yang rájön, hogy Qing-yun titkos viszonyt folytat Er-hu feleségével, és hogy Qing-yun meg akarjha öletni a férfit. Azt hiszi, a nő miatt akar megszabadulni vértestvére Er-hutól, ezért kétségbeesésében leszúrja az asszonyt, majd Qing-yunhöz siet, ahol felfedezi Er-hu holttestét. Véresküjükre emlékezve Wu-yang a kormányzói beiktatási ceremónia előtt megtámadja Qing-yunt, azzal, hogy „aki testvért öl, halnia kell”. Qing-yunt a harc közben egy orvlövész többször hátba lövi: kiderül, a császárnő sosem hagyta volna, hogy egy kívülálló legyen Nanjing kormányzója, és végig az volt a hatalmasságok terve, hogy kijátsszák egymás ellen a hadurakat, megszerezzék a városokat, majd végezzenek a hadurakkal. A golyóktól megsebesült Qing-yunt végül Wu-yang mellbe szúrja, s a férfi holtan esik össze.

Kritikai fogadtatás [szerkesztés]

A Village Voice szerint még a „Mennyek is sírnak” az utolsó csatajelenetnél, ráadásul „nem kisebb embert láthatunk sírni, mint Jet Lit, többször is”.[4] A The List kritikusa szerint kifizetődő, hogy Li ezúttal nem a harcművészeti képességeire hagyatkozik, hanem a színészi játékára.[5] Más kritikusok szerint a film fárasztóan repetitív, szomorú és egyáltalán nem illik sem Lihez, sem az általa alakított hadúrhoz az a rengeteg sírás, amit produkál.[6]

Források [szerkesztés]

  1. The Warlords Movie Poster
  2. Box Office Mojo
  3. IMDb
  4. Nelson, Rob: Watch Jet Li Cry in The Warlords. Village Voice, 2010. március 30. (Hozzáférés: 2010. augusztus 13.)
  5. The List: The Warlords
  6. Tau ming chong (Warlords). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2010. augusztus 13.)

Külső hivatkozások [szerkesztés]