The Wall Live in Berlin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roger Waters
The Wall Live in Berlin
koncertalbum
Megjelent 1990. szeptember 17.
Felvételek 1990. július 21
Stílus Progresszív rock
Kiadó Polygram
Kritikák
Roger Waters-kronológia
Radio K.A.O.S.
(1987)
The Wall Live in Berlin
(1990)
Amused to Death
(1992)

The Wall Live in Berlin Roger Waters 1990. szeptemberében megjelent koncertalbuma. A felvétel az 1990. július 21-én Berlinben tartott gigantikus koncerten készült, mely a Pink Floyd együttes The Wall című albumának előadása volt. A koncert aktualitását a berlini fal lebontása és Németország újraegyesítése adta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Potsdamer Platzon tartott koncert nagyobb volt, mint a Pink Floyd 1980-81-ben tartott The Wall előadásai. Waters épített egy 550 láb hosszú és 82 láb széles színpadot, és egy gigantikus falat. A koncertet 200 000 néző nézte a színpad előtti elkerített területen és további 500 000 néző pedig a környező utcákból, valamint a tér azon pontjairól, melyek nem voltak elkerítve. 35 országban sugározták élőben a televíziók, így 500 millió ember nézte meg saját otthonából. Az előadás az addigi idők legnagyobb rock koncertje volt.

A koncertet teljes egészében Waters finanszírozta, a befektetés később a CD és videó eladásokból térült meg, a profitot pedig odaadományozta egy alapítványnak, amely a világháború áldozataival és a túlélők megsegítésével foglalkozik, Waters adománya jelentette az alapítvány számára az induló tőkét.

Waters az alábbi zenész társait is felkérte a fellépésre: Peter Gabriel, Rod Stewart, Joe Cocker, Bruce Springsteen és Eric Clapton, azonban egyikük sem lépett fel, volt aki „kimentette magát”, volt aki egyszerűen visszautasította.

A következő zenészek fogadták el a meghívást: Ute Lemper, The Band, The Hooters, Van Morrison, Sinéad O'Connor, Cyndi Lauper, Marianne Faithfull, Scorpions, Joni Mitchell, Jerry Hall, Paul Carrack, Tim Curry, és Bryan Adams.

Waters berlini koncertje és a Pink Floyd eredeti The Wall előadása között számos különbség van. A Mother és az Another Brick in the Wall, part II hangszerszólókkal egészült ki, az utóbbi pedig egy határozott lezárással ért véget. Az In The Fleshnek (a 80-81-es koncertekhez hasonlóan) hosszabb a bevezetője, a Comfortably Numb is hosszabb két gitáros szólójával illetve a a dal végén megismételt refrénnel. A The Show Must Go On kimaradt, a The Last Few Bricks és a What Shall We Do Now viszont bekerült az előadásba (a The Last Few Bricks rövidebb lett). A The Trial előadása alatt élő színészek játszanak, a falról lelógó tanárt Thomas Dolby alakítja.

The Wall Live in Berlin címmel jelent meg a koncert CD-n, valamint videón.

Számok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. CD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. In the Flesh? - a Scorpions előadásában.
  2. The Thin Ice - Ute Lemper & Roger Waters előadásában, közreműködött továbbá a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir
  3. Another Brick in the Wall (Part 1) - Roger Waters előadásában, szaxofon szóló Garth Hudson
  4. The Happiest Days of Our Lives - Roger Waters előadásában
  5. Another Brick in the Wall (Part 2) - Cyndi Lauper előadásában , gitár szóló Rick DiFonzo és Snowy White, szintetizátor szóló Thomas Dolby
  6. Mother - Sinéad O'Connor és a The Band előadásában, harmonika Garth Hudson, énekel továbbá Rick Danko és Levon Helm; akusztikus részek The Hooters.
  7. Goodbye Blue Sky - Joni Mitchell és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában, fuvola James Galway
  8. Empty Spaces/What Shall We Do Now? - Bryan Adams és Roger Waters, valamint a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában
  9. Young Lust - Bryan Adams előadásában, gitárszóló Rick DiFonzo és Snowy White
  10. Oh My God - What a Fabulous Room" - Jerry Hall előadásában (a One of My Turns intrója)
  11. One of My Turns - Roger Waters előadásában
  12. Don't Leave Me Now - Roger Waters előadásában
  13. Another Brick in the Wall (Part 3) - Roger Waters (followed by the medley The Last Few Bricks) és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában
  14. Goodbye Cruel World - Roger Waters előadásában

2. CD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hey You - Paul Carrack előadásában
  2. Is There Anybody Out There? - a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában; klasszikus gitár Rick DiFonzo és Snowy White
  3. Nobody Home - Roger Waters és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában, gitár szóló Snowy White
  4. Vera - Roger Waters és a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában
  5. Bring the Boys Back Home - a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir és a Military Orchestra of the Soviet Army előadásában
  6. Comfortably Numb - Van Morrison, Roger Waters és a The Band, valamint a Bayerischer Rundfunk Orchestra & Choir előadásában, gitár szóló Rick DiFonzo és Snowy White
  7. In the Flesh - Roger Waters, és a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir, valamint a Military Orchestra of the Soviet Army előadásában
  8. Run Like Hell - Roger Waters előadásában
  9. Waiting for the Worms és Stop - Roger Waters és a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir alőadásában
  10. The Trial - a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir előadásában, közreműködik:
    1. Tim Curry mint az Ügyész
    2. Thomas Dolby mint a Tanár
    3. Ute Lemper mint a Feleség
    4. Marianne Faithfull mint az Anya
    5. Albert Finney mint a Bíró
  11. The Tide is Turning - (After Live Aid) a csapat előadásában (vezető ének Roger Waters, Joni Mitchell, Cyndi Lauper, Bryan Adams, Van Morrison és Paul Carrack.), közreműködik a Bayerischer Rundfunk Orchestra and Choir.

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

The Bleeding Heart Band

Egyéb

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]