The Velvet Underground and Nico

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
The Velvet Underground
The Velvet Underground and Nico
nagylemez
Megjelent 1967. március 12.
Felvételek 3., 5-6., 8-11. dal:
Scepter Studios, New York
1966. április 25.
2., 4., 7. dal:
T.T.G. Studios, Hollywood
1966. május
1. dal:
Mayfair Studios, New York
1966. november
Stílus rock
Hossz 48:51
Kiadó Verve Records
Producer Tom Wilson (1. dal), Andy Warhol (2-11. dal)
Kritikák
The Velvet Underground-kronológia
The Velvet Underground and Nico
(1967)
White Light/White Heat
(1968)

A The Velvet Underground and Nico a The Velvet Underground nagy hatású bemutatkozó albuma. Nicót, a német énekesnőt Andy Warhol ajánlotta az együttesnek. Az album borítóját is az utóbbi tervezte. A Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb albumának listáján a 13. helyre sorolták. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  Cím Szerző(k) Hossz
1. Sunday Morning   Lou Reed, John Cale 2:56
2. I'm Waiting for the Man   Reed 4:39
3. Femme Fatale   Reed 2:38
4. Venus In Furs   Reed 5:12
5. Run Run Run   Reed 4:22
6. All Tomorrow's Parties   Reed 6:00
7. Heroin   Reed 7:12
8. There She Goes Again   Reed 2:41
9. I'll Be Your Mirror   Reed 2:14
10. The Black Angel's Death Song   Reed, Cale 3:11
11. European Son   Reed, Cale, Sterling Morrison, Maureen Tucker 7:46

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John Cale – elektromos brácsa, zongora, cseleszta a Sunday Morning-on, basszusgitár, háttérvokál
  • Sterling Morrison – ritmusgitár, basszusgitár, háttérvokál
  • Nico – chanteuse, ének a Femme Fatale, All Tomorrow's Parties és I'll Be Your Mirror dalokon; háttérvokál a Sunday Morning-on
  • Lou Reed – ének, szólógitár, gitár
  • Maureen Tucker – ütőhangszer
Minden idők 500 legjobb albumaRolling Stone magazin
Előző album:
Miles Davis
Kind of Blue
12.
The Velvet Underground
The Velvet Underground and Nico
13.
Következő album:
The Beatles
Abbey Road
14.