The Pogues
| The Pogues | |
 | |
| Információk | |
| Eredet | Egyesült Királyság |
| Alapítva | 1982 |
| Aktív évek | 1982–1996 2001- |
| Műfaj | kelta punk |
| Kiadó | WEA International, MCA, Stiff, Island, Chameleon |
| Tagok | |
| Shane MacGowan Spider Stacy Jem Finer James Fearnley Andrew Ranken Darryl Hunt Terry Woods | |
| Korábbi tagok | |
| Cait O'Riordan Phil Chevron Joe Strummer Dave Coulter James McNally Jamie Clarke | |
| A The Pogues weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz The Pogues témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A The Pogues egy kelta punkot játszó londoni zenekar, amely 1982-ben alakult. A zenekar első frontembere Shane MacGowan volt, de 1991-ben alkoholproblémái miatt kénytelen volt elhagyni a zenekart. Az új énekes Joe Strummer, majd Spider Stacy lett. A The Pogues 1996-ban feloszlott.[1] 2001-ben újra összeálltak, és azóta rendszeresen adnak koncerteket. Új anyagot nem vettek fel, és Spider Stacy közlése szerint nem is tervezik új számok rögzítését. Zenéjükben a punkot ötvözik a hagyományos ír hangzással és hangszerekkel, például furulyával, mandolinnal és harmonikával.[2] A zenekar Pogue Mahone néven alakult, amely az ír póg mo thóin (magyarul: csókold meg a seggem!) angolos változata.[3]
Korai évek[szerkesztés]
A The Pogues leendő tagjai – az énekes MacGowan, a furulyás Peter „Spider” Stacy és a bendzsós Jem Finer – a The Millwall Chainsaws nevű zenekarban játszottak az 1970-es évek végén. MacGowan és Stacy egy 1977-es, a The Roundhouse-ban tartott Ramones-koncerten, a férfi WC-ben találkozott.[4] MacGowan ekkor a The Nips nevű zenekarban zenélt. A Millwall Chainsaws Stacy zenekara volt, nevüket később The New Republicansra változtatták. 1982-ben a The Nips harmonikása, James Fearnley csatlakozott MacGowanékhoz, és megalapították a Pogue Mahone-t. Először 1982. október 4-én léptek fel a londoni The Pindar of Wakefieldben.[5]
Később csatlakozott az együtteshez a basszusgitáros Cait O’Riordan és a dobos Andrew Ranken. A zenekar londoni sörözőkben és klubokban lépett fel, majd megjelentette a Dark Streets of London című kislemezét.[6][7] Nagyobb ismertségre 1984-ben a The Clash előzenekaraként tett szert.[1] Nevüket – a BBC-hez érkező panaszok miatt – The Poguesra rövidítették. Első nagylemezük, a Red Roses for Me a Stiff Records kiadásában jelent meg 1984 októberében. Ismertségük tovább nőtt, amikor a népszerű televíziós műsor, a The Tube leadta a Waxie's Dargle videóját. A klip, amelyben Spider Stacy rendszeresen fejbe verte magát egy sörös tálcával, a nézők egyik kedvence lett.
1985-ben Elvis Costello segítségével sikerült felvenniük a Rum Sodomy & the Lash című lemezt. Az album címe egy híres idézet, amelyet hibásan Winston Churchillnek tulajdonítottak. A politikus állítólag ezekkel a szavakkal – rum, szodómia és korbács – jellemezte a brit haditengerészet igazi hagyományait. Az együtteshez csatlakozott Philip Chevron gitáros.[8]
A sikert az együttes nem tudta meglovagolni: visszautasították az újabb nagylemezre szóló ajánlatot, helyette inkább egy négyszámos kislemezt (Poguetry in Motion) adtak ki. Cait O’Riordan hozzáment Costellóhoz, és kilépett, helyére a Plummet Airlines és a Pride of the Cross korábbi basszusgitárosa, Darryl Hunt érkezett. Csatlakozott a több hangszeren játszó Terry Woods is. 1987-ben, kevéssel a The Dublinersszel együtt kiadott The Irish Rover után a Stiff Records tönkrement. Az együttes tagjai és O’Riordan szerepet vállalt Alex Cox Straight to Hell című filmjében.
Siker és felbomlás[szerkesztés]
1987-ben megjelent az If I Should Fall from Grace with God című lemez, rajta a kislemezen is kiadott Kirsty MacColl-Shane MacGowan duettel, a Fairytale of New Yorkkal. Ez a szám a karácsonyi csúcsszezonban első helyre került az ír, másodikra a brit listán.[9] A VH1 UK 2004-es, 2005-ös és 2006-os felmérésén is a legjobb karácsonyi dalnak választották. Beszavazták a 27 legjobb dal közé is, amely nem vezette a brit slágerlistát. 2007-ben a BBC a homoszexuálisok érzékenységére hivatkozva cenzúrázta a számot, de a közfelháborodás miatt a rendelkezést visszavonta.
A The Pogues ebben az időszakban volt kereskedelmi sikere csúcsán, viszont az alkoholproblémákkal küzdő MacGowan egyre kiszámíthatatlanabb és megbízhatatlanabb lett. 1990-ben megjelent a Hell's Ditch, majd a következő évben az együttes megvált énekesétől.[2] Helyét a The Clash volt frontembere, Joe Strummer vette át, de 1992 tavaszán őt is kirúgták. Ettől kezdve Spider Stacy énekelt. 1993-ban megjelent a Waiting for Herb, az együttes harmadik és utolsó olyan számával, a Tuesday Morninggal, amely bejutott a slágerlista első húsz helyére. Terry Woods és James Fearnley kilépett, helyükre David Coulter és James McNally érkezett. Nemsokára rossz egészsége miatt távozni kényszerült Phil Chevron is, akit Jamie Clarke helyettesített.
A zenekar utolsó, hetedik stúdiólemeze, a Pogue Mahone megbukott, és az együttes 1996-ban feloszlott. Shane MacGowan szerint a szakítás egyik oka az volt, hogy vita volt a tagok között a dalok politikai üzenetéről. Míg korai számaik között több is (például a Streams of Whiskey) nyilvánvalóan köztársaságpárti volt, a kilencvenes évek közepén ezt már nem akarták valamennyien vállalni.[10]
Külön utakon[szerkesztés]
A The Pogues felbomlása után Spider Stacy, Andrew Ranken és Darryl Hunt együtt játszott a The Vendettasban. Repertoárukban néhány The Pogues-szám is szerepelt. Először Ranken, majd Hunt lépett ki, utóbbi a Bish nevű zenekarban folytatta. Ranken több együttesben (Kippers, The Municipal Waterboard, The Mysterious Wheels) is játszott. Shane MacGowan még 1992-ben megalapította a Shane MacGowan and The Popes nevű zenekarát, amely két lemezt is kiadott. Jem Finer 2005-ben megjelentette a Bum Steer című lemezt, James Fearnley pedig az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol a The Low And Sweet Orchestra, majd a Cranky George Trio tagja lett. Philip Chevron ismét életet lehelt korábbi zenekarába, a The Radiatorsba. Terry Woods The Bucks néven alapított zenekart Ron Kavanával. Később The Woods Band néven zenéltek.
Újra együtt[szerkesztés]
Az együttes, benne MacGowannel, 2001-ben ismét összeállt egy karácsonyi túrára, majd 2004 decemberében kilenc koncertet adott az Egyesült Királyságban és Írországban. Az együttes azóta aktív, felléptek többek között a Sziget Fesztiválon is.
Tagok[szerkesztés]
Jelenlegi tagok[szerkesztés]
- Spider Stacy – ének, furulya (1982–1996, 2001–)
- Jem Finer – bendzsó, mandolin, szakszofon, gitár, ének (1982–1996, 2001–)
- James Fearnley – harmonika, mandolin, zongora, gitár (1982–1993, 2001–)
- Shane MacGowan – ének, gitár, bendzsó, bodhran (1982–1991, 2001–)
- Andrew Ranken – dob, szájharmonika, ének (1982–1996, 2001–)
- Darryl Hunt – basszusgitár(1986–1996, 2001–)
- Terry Woods – mandolin, gitár, ének(1986–1993, 2001–)
Korábbi tagok[szerkesztés]
- Cait O'Riordan – basszusgitár, ének(1982–1986, 2004)
- Philip Chevron – gitár, ének(1985–1994, 2001–2013; his death)
- Joe Strummer – ének, gitár(1991–1992; helyettesítette Phil Chevront egy amerikai túrán 1987-ben)
- Dave Coulter – mandolin, hegedű, ütőhangszerek, ukulele (1993–1996)
- James McNally – harmonika, sípok, ütőhangszerek (1993–1996)
- Jamie Clarke – gitár, ének(1994–1996)
Diszkográfia[szerkesztés]
| Stúdiólemezek |
|---|
|
| Élő albumok |
|---|
|
| Válogatáslemezek |
|---|
|
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b The Pogues. Rolling Stone . (Hozzáférés: 2013. november 11.)
- ↑ a b The Pogues az AllMusicon allmusic
- ↑ Radio 2 – Documentaries – Pogue Mahone: The Story of the Pogues. BBC. (Hozzáférés: 2011. július 14.)
- ↑ Jones, Sam. „He might be a drunk and a bum but he still has that most precious of musical things – a unique and special legacy”, The Guardian, 2007. december 21. (Hozzáférés: 2010. május 25.)
- ↑ Shane MacGowan. Pogues.com, 1957. december 25. (Hozzáférés: 2011. július 14.)
- ↑ Poster : Pogue Mahone : Debut Single on Sale Here. Shanemcgowan.de. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
- ↑ Newspaper cutting : Mahone Is Where The Heart Is!. Shanemcgowan.de. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 19.)
- ↑ Quotes Falsely Attributed. The Churchill Centre. [2014. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
- ↑ BBC News, 15 December 2005. Fairytale still the festive pick. Hozzáférés ideje: 19 December 2005.
- ↑ Interview Archiválva 2009. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben from The Irish World, 21 November 1997, Tonya Henderson.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a The Pogues című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
