The Eternal Idol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Black Sabbath
The Eternal Idol
nagylemez
Megjelent 1987. november 1. brit
1987. december 8. amerikai
Felvételek 1986 - 1987
Stílus Heavy Metal
Hossz 42:42
Kiadó Vertigo Records
Warner Bros. Records
Producer Jeff Glixman, Vic Coppersmith-Heaven, Chris Tsangarides
Kritikák
Black Sabbath-kronológia
Seventh Star
(1986)
The Eternal Idol
(1987)
Headless Cross
(1989)

A The Eternal Idol az angol Black Sabbath 13. stúdióalbuma, amely 1987-ben jelent meg. Ez volt az első Sabbath nagylemez, amelyen Tony Martin énekes közreműködött, és egyben az utolsó melyet a Vertigo (Angliában) és a Warner Bros. (az USA-ban) kiadók gondoztak. Az album a 168. helyet érte csak el a Billboard 200-as listáján. 1996-ban és 2004-ben újra kiadták a lemezt. Az album 2010-ben megjelent deluxe változatának bónusz lemeze a Ray Gillen énekessel készült demókat tartalmazza.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lemezfelvételt elkezdtük az egyik felállással és befejeztük egy másikkal. A végére teljesen elvesztettem a fonalat, annyi ember szállt be és ki rövid idő alatt.
– Tony Iommi[1]

Az albumot eredetileg az előző albumon szereplő felállásban tervezték rögzíteni, de a felvételek kezdetén Ray Gillen énekes kilépett a zenekarból. A lemezt végül Tony Martin énekelte fel, aki bevált a poszton és hivatalosan is a Black Sabbath énekese lett, a következő években több albumot is készítettek vele. Gillen után a basszusgitáros Dan Spitz is távozott. Habár az albumborítón Spitzet tüntették fel, a basszusfutamokat valójában Bob Daisley játszotta lemezre. A lemezfelvétel végén aztán Daisley és a dobos Eric Singer is kiléptek, mindketten Gary Moore együttesében folytatták. A The Shining kislemez videóklipjében éppen ezért Iommi és Martin mellett a The Clash dobosa Terry Chimes és egy ismeretlen basszusgitáros szerepel, de ők sem maradtak a zenekarban.[2]

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "The Shining" – 5:59
  2. "Ancient Warrior" – 5:28
  3. "Hard Life to Love" – 5:00
  4. "Glory Ride" – 4:49
  5. "Born to Lose" – 3:43
  6. "Nightmare" – 5:19
  7. "Scarlet Pimpernel" (instrumental)– 2:05
  8. "Lost Forever" – 4:03
  9. "Eternal Idol" – 6:33

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Iommi 2011 262.o. – „We started recording it with one band and ended up finishing it with another. I lost track of it all in the end, because there were that many people in and out in such a short time.
  2. Iommi 2011 259-262.o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Iommi 2011: Tony Iommi. Iron Man: My Journey Through Heaven and Hell with Black Sabbath (Autobiography). Simon & Schuster. ISBN 978-0-85720-151-5 (2011)