Thai hagyományos óra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A thaiföldi hagyományos vagy hatórás óra egy tradicionális időmérési rendszer Thaiföldön, amelyet a hivatalos 24 órás időbeosztás mellett még ma is használnak. A hagyományos óra a napot négy részre osztja, amelyekben 6-6 óra van, vagyis a hagyományos rendszer is 24 órára osztja fel a napot. Az egyes hatórás negyedekben az órákat a negyedekre jellemző kifejezés előzi meg:

  • ... mong csau (thai nyelven...โมงเช้า, IPA: [mōːŋ tɕʰáːw]) a délelőtti órákban (07:00-től 12:59-ig)
  • Báj ... mong (thai nyelven: บ่าย...โมง, [bàːj mōːŋ]) a délutáni órákban (13:00-tól 18:59-ig)
  • ... thum (thai nyelven: ...ทุ่ม, [tʰûm]) az éjszaka első felében (19:00-től 00:59-ig)
  • Ti ... (thai nyelven: ตี..., [tīː]) az éjszaka második felében (01:00-től 06:59-ig)

A kifejezések feltehetően a hagyományos időmérő szerkezetek által kiadott hangokból erednek: nappal gongütés hangja jelezte az órákat, éjszaka pedig dobok. A mong feltehetően a gong hangjára utal, a thum pedig a dobokra. A ti ige jelentése megütni, elütni.[1] A csau és báj jelentése reggel és délután, és a két nappali negyed megkülönböztetését segíti.

Az egyes negyedek hatodik óráját különleges kifejezések jelölik. A hajnali hatodik óra neve jam rung (ย่ำรุ่ง, [jâm rûŋ]), míg az alkonyati hatodik óra neve jam kham (ย่ำค่ำ, [jâm kʰâm]), mindkét név utal a gong vagy a dob megütésére (jam), míg a rung és a kham szavak jelentése hajnal és alkonyat, vagyis az óra elütésének idejét jelöli. A delet és az éjfélt is a thiang szóval fejezik ki (เที่ยง, [tʰîaːŋ], vagyis thiang van és เที่ยงวัน, [tʰîaːŋ wān]) és thiang khuen (เที่ยงคืน, [tʰîaːŋ kʰɯ̄ːn]), jelentésük dél és éjfél.

A hagyományos hatórás időmérő rendszert ebben a formában az Ajutthaja-királyság (14. század) óta használják, de hivatalosan csak 1901-ben foglalta a maihoz hasonló rendszerbe Csulalongkorn király.[2] Egyszerűsített változata is létezik, amelyben a reggeli órákat (6 és 12 között) a 12 órás rendszernek megfelelően nevezték el.

A hagyományos, a módosított hagyományos és az ISO szabványnak megfelelő 24 órás rendszerek összehasonlítása:

6 órás Módosított 6 órás 24 órás
Jelentése Thai írással Hivatalos átírással Jegyzet Thai írással Hivatalos átírással ISO
hajnali 1 ตีหนึ่ง ti nüng nüng = egy ตีหนึ่ง ti nüng 01:00
hajnali 2 ตีสอง ti szong szong = kettő ตีสอง ti szong 02:00
hajnali 3 ตีสาม ti szám szám = három ตีสาม ti szám 03:00
hajnali 4 ตีสี่ ti szí szí = négy ตีสี่ ti szí 04:00
hajnali 5 ตีห้า ti há = öt ตีห้า ti há 05:00
reggel 6 ตีหก,
ย่ำรุ่ง
ti hok,
jam rung
hok = hat หกโมงเช้า hok mong csau 06:00
délelőtt 1 โมงเช้า mong csau เจ็ดโมง cset mong 07:00
délelőtt 2 สองโมงเช้า szong mong csau แปดโมง pet mong 08:00
délelőtt 3 สามโมงเช้า szám mong csau เก้าโมง kao mong 09:00
délelőtt 4 สีโมงเช้า szí mong csau สิบโมง szip mong 10:00
délelőtt 5 ห้าโมงเช้า há mong csau สิบเอ็ดโมง szip et mong 11:00
dél เที่ยงวัน thiang van เที่ยง(วัน) thiang (van) 12:00
délután 1 บ่ายโมง báj mong บ่ายโมง báj mong 13:00
délután 2 บ่ายสองโมง báj szong mong บ่ายสอง(โมง) báj szong (mong) 14:00
délután 3 บ่ายสามโมง báj szám mong บ่ายสาม(โมง) báj szám (mong) 15:00
délután 4 บ่ายสี่โมง báj szí mong สี่โมงเย็น,
บ่ายสี่โมง
szí mong jen,
báj szí mong
16:00
délután 5 บ่ายห้าโมง báj há mong ห้าโมงเย็น,
บ่ายห้าโมง
há mong jen,
báj há mong
17:00
délután 6 หกโมงเย็น,
ย่ำค่ำ
hok mong jen,
jam kham
หกโมงเย็น hok mong jen 18:00
éjszaka 1 หนึ่งทุ่ม nüng thum หนึ่งทุ่ม nüng thum 19:00
éjszaka 2 สองทุ่ม szong thum สองทุ่ม szong thum 20:00
éjszaka 3 สามทุ่ม szám thum สามทุ่ม szám thum 21:00
éjszaka 4 สี่ทุ่ม szí thum สี่ทุ่ม szí thum 22:00
éjszaka 5 ห้าทุ่ม há thum ห้าทุ่ม há thum 23:00
éjfél หกทุ่ม,
เที่ยงคืน,
สองยาม
thiang khün,
hok thum,
szong jam
เที่ยงคืน,
หกทุ่ม
thiang khün,
hok thum
24:00,
00:00

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Thongprasert, Chamnong (1985), "ทุ่ม-โมง-นาฬิกา (Thum-Mong-Nalika)", ภาษาไทยไขขาน (Thai Unlocked), Bangkok: Prae Pitaya Press, pp. 229–237, <http://www.royin.go.th/th/knowledge/detail.php?ID=1273>.
  2. "ประกาศใช้ทุ่มโมงยาม", Royal Gazette (no. 17): 206, 29 July 1901, <http://www.ratchakitcha.soc.go.th/DATA/PDF/2443/018/206.PDF>. Retrieved on 2008-10-18.

Royal Institute (2003), พจนานุกรม ฉบับราชบัณฑิตยสถาน พ.ศ. ๒๕๔๒ (Royal Institute Dictionary, BE 2542), Bangkok: Nanmee Books Publications, ISBN 974-9588-04-5.