Théodore Rousseau
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Theodore Rousseau (Párizs, 1812. április 15. – Barbizon, 1867. december 22.) francia festő
Rosseau a tájképfestés epikusa és a barbizoni iskola egyik megalapítója, legtöbb képét a Louvre-ban és a Hágai Mesdag Múzeumban őrzik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Mestere Guillaume Guillon Lethière (1760-1832) történeti festő volt, tanult még Ch. Rèmondnál. Hatással voltak rá John Constable (1776-1837) képei. Auvergnei és normandiai utazásai alatt végzett természeti megfigyelései vezették őt a tájképfestés felé. Az 1830-as években Jules Dupré (1811-1899) és Charles-François Daubigny társaságában egyre többször látogatott a fontainebleau-i erdő szélén fekvő Barbinzonba.
A barbizoni iskolában szeretet és tisztelet övezte, ő volt a barbizoni iskola vezetőegyénisége. 1936-37-től Barbizonba vonult vissza és ott festett. Műveit leginkább halála után értékelték. Közvetlenül a művész halála előtt Durand-Ruel és Brame felvásárolta mintegy 80 képét, vázlatát és rajzát mindössze 100 000 frankért, utána nagyon jó üzletet csináltak vele.
[szerkesztés] Munkássága
Az erősen iparosodó, városias világból a művészek a természetbe menekültek. Rousseau figyelmét nagyon lekötötte a természet struktúrájának megfigyelése, a gránittömbök, a nagy fák elágazásai, az erdő belseje, az abban meghúzódó tisztások, az erdőszéli hatalmas koronájú fák leveleikkel és a nagy horizontú tájjal, mocsarakkal vagy itatókkal. Vázlatait a szabadban készítette. Gyakran a déli nap erőteljes színskálája vagy a naplemente fényei vagy az eső utáni hangulat uralkodik képein. Ő a tájkép epikusa szemben Jean-François Millet szemléletével, aki előszeretettel ábrázolta a tájhoz tartozó embereket is. Rousseau képeinek középpontja a táj. A természetet önmagában és önmagáért ábrázolta a szó legnemesebb értelmében még főként a naturalizmus eszközeivel, de már kilépve a műteremből, ezért kortársainak, majd a realista és impresszionista festőknek is forrás volt az ő művészete.
[szerkesztés] Főbb műveiből
- Erdőszéle Compiégnél, 1834, Louvre
- Tehenek a Jurában, 1835, Hágai Mesdag Múzeum
- Viharhangulat, 1835, Louvre
- Naplemente a fontaineblau-i erdő szélén, 1848, Louvre
- Magános tölgyek, 1852, Louvre
- Mocsár Landesban, 1853, Louvre
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 396.
- Művészei lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. Budapest : Akadémiai, 1968. 4. köt. 178-179.
- A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. ) 8.köt. A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 9631328155
