Teylers Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Teylers Múzeum
Teylers Museum
(Haarlem)Taylers Museum, Netherlands.jpg
A múzeum látképe a Spaarne felől
Hely Haarlem
Építési adatok
Építés éve 17791784
Megnyitás 1784
Rekonstrukciók évei 1878., 1996-2002., az Ovális teremé 2010-ben is folyik
Építési stílus klasszicista
Felhasznált anyagok vas, tégla, kő
Védettség A hollandiai műemlékek 100-as UNESCO-listáján szerepel
Építész(ek) Leendert Viervant
Hasznosítása
Felhasználási terület muzeológia, természettudományi gyűjtemény, képtár
Alapadatok
Alaprajz szabálytalan
Egyéb jellemzők
Emeletek száma egy
Elhelyezkedése
Teylers Múzeum (Hollandia)
Teylers Múzeum
Teylers Múzeum
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 22′ 50″, k. h. 4° 38′ 25″Koordináták: é. sz. 52° 22′ 50″, k. h. 4° 38′ 25″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teylers Múzeum témájú médiaállományokat.

A Teylers Múzeum Hollandia legrégibb múzeuma, Haarlemben, a Spaarne folyó partján áll. A névadója, a gazdag mecénás hagyatékából 1784-ben megnyílt múzeum ma már – érdekes őstörténeti, tudománytörténeti gyűjteményei és képtára mellett – elsősorban a „múzeumok múzeuma”, a muzeológia kezdeteire tekint vissza.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allegórikus szobor a a homlokzaton: „A hírnév megkoronázza a művészetet és a tudományt”

A múzeum névadója Pieter Teyler van der Hulst (1702-1778), skót származású, mennonita posztó- és selyemgyáros, amszterdami bankár. A korabeli skóciai felvilágosodási mozgalom híveként végrendeletileg alapítványt hozott létre a művészetek és tudományok támogatására és vagyonát, gyűjteményeit erre hagyományozta.

Hagyatékának kezelői úgy döntöttek, hogy nyilvános múzeumot hoznak létre, amelyben szakkönyvek, természettudományos műszerek, rajzok, kövületek és ásványok is vannak. A múzeum 1784-ben nyílt meg, első igazgatóját Martin van Marum (1750-1837) lett. Van Marum – aki tíz év múlva a Holland Tudományos Társaság titkára is lett – korszerű tudományos központtá kívánta fejleszteni a múzeumot, ahol a kutatást a tanítással együtt lehet művelni, és mindehhez a kor legjobb tudományos műszerei állnak rendelkezésre. 1810 után a fizikai kabinet felől a paleontológia, mineralógia és a növények gyűjteménye felé fordult a figyelme.

Halála után, 1839-től, utódja Jacob Gijsbertus Samuël van Breda (1788-1867) lett, mind a múzeum, mind a Holland Tudományos Társaság élén. Fő érdeklődési területe a paleontológia volt, valamint fizikai előadásokat, bemutatókat tartott a múzeum műszereinek felhasználásával. Új berendezéseket is vásárolt vagy gyártatott Willem Martinus Logeman (1821-1894) haarlemi műszerkészítővel. Van Breda 1864-ben vonult vissza posztjáról. Utódja, már csak a fizikai kabinet élén, Volkert Simon Maarten van der Willigen (1822-1878) lett. Ő jelentős kutatói tevékenységet is végzett, haláláig 51 tanulmányt publikált.

Épülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tervezett „könyv- és művészeti terem” építését 1779-ben kezdte meg Leendert Viervant, Teyler háza mögött. 1784-ben nyílt meg a neoklasszicista stílusban épült Ovális terem a közönség számára. A későbbiek során a múzeum jelentősen kibővült. Az Ovális terem keleti oldalán 1824-26-ban megépült a jelenlegi akvarellek terme és felette a könyvtári rész, valamint az egyes számú képtári terem. Fennállásának 100. évfordulója alkalmából, 1877-ben a Teylers Alapítvány pályázatot írt ki a múzeum tekintélyes kibővítésére. Ennek eredményeképpen 1879-ben új bejárata épült a Spaarne felől. (Ulrich Keresztély bécsi építész alkotása, neoklasszikus és neobarokk elemek kombinációjával.) A haarlemi A. van der Steur építész 1880-85 között megépítette a fosszíliák második termét, majd 1893-ban a festmények második termét. Az épület homlokzata a Spaarne felé részét képezi az ottani zárt homlokzati sornak. Kertjében 19. századi kerti pavilon áll. A múzeum belseje és alaprajza hűen őrzi az építés idején fennállott állapotot, ezért hollandiai állami műemlékvédelem alatt áll.[1]

1996-tól egy új nagy szárnnyal egészítették ki a múzeum épületegyüttesét Hubert-Jan Henket építész tervei alapján. Az építkezés 2002-ben fejeződött be. Azóta a múzeumnak 12 kiállítóterme van.

Termei és gyűjteményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fosszíliák első terme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A több millió éves növény- és állatmaradványokat tartalmazó kövületek, a fosszíliák gyűjtése a 18. században még gyerekcipőben járt. Az az elmélet, miszerint korábban léteztek olyan állat- és növényfajok, amelyek később kihaltak, még alig volt elfogadott. Az érdeklődő amatőrök azonban szívesen gyűjtötték ezeket a titokzatos tárgyakat.

Az ebben a teremben bemutatott korabeli gyűjtemény, amely vásárlásokból állt össze, olyan darabokat is tartalmaz, amelyek később kulcsszerepet kaptak a paleontológia fejlődésében. Az evolúció elméletét ismerő mai látogató számára érdekes megismerni a fosszíliákal kapcsolatos korabeli nézeteket.[2].

A fosszíliák második terme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a terem jól tükrözi az egymást követő muzeológusok felfogaságának változását. 1837-ben a kollakciót a sokoldalú Martinus van Marum igazgató kezelte, aki főleg külföldi útjai során számtalan vásárlással gazdagította azt.

A bajorországi solnhofeni mészkőben talált rengeteg, részletekben gazdag fosszília és az alsó-szászországi Oeningenből származó sok kövület a következő vezető, Jacob Gijsbertus Samuël van Breda munkáját dicséri. 1864-tól a múzeumot Tiberius Cornelis Winkler igazgatta, akinek a keze alatt született meg a terem berendezése, bútorzata, ami máig gyakorlatilag változatlan maradt. Utódja, Eugène Dubois csatolta végül a gyűjteményhez az ősemberi maradványok gipszöntvényeit.[2].

Homo diluvii testis

Homo diluvii testis et theoskopos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A latin kifejezés szószerint azt jelenti, hogy az ember, aki tanúja volt az özönvíznek és látta Istent. Ez a múzeum egyik leghíresebb kövülete.[3]

Tulajdonképpen az óriás szalamandra (Andrias scheuchzeri) maradványáról van szó, amit 1725-ben talált a németországi Oeningen kőbányájában Johann Jakob Scheuchzer, orvos és természet-kutató. Úgy vélte, hogy emberi maradványokra bukkant. Mivel azonban a maradványok csak nagyon felszínesen hasonlíthatók az emberhez, már saját korában is több tudós vitatta ezt a nézetet. Gessner 1758-ban úgy vélte, a lelet egy hal maradványa, Petrus Camper (1787.) gyíkot vélt felfedezni benne.

Georges Cuvier francia anatómus jött rá, hogy egy nagy szalamandráról van szó. 1811-ben engedélyt kapott arra, hogy vésővel is hozzányúljon a kövülethez. Így megtalálta a bizonyítékot arra, hogy a lelet valóban szalamandra.

Kínában és Japánban ma is élnek az óriás szalamandra nagyon hasonló fajtái.

Műszerek terme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első igazgató, Martinus van Marum polihisztorként a fizikai kabinetben is aktív gyűjtő-tevékenységet folytatott. Az ő és utódai munkásságának eredményeképpen mindig a kor élenjáró fizikai és kémiai műszerei, berendezései kerültek a gyűjteménybe, és ezeket oktatási, demonstrációs célokra használták is.

A jelenleg a műszerek termében bemutatott kiállítási tárgyakat eredetileg az Ovális teremben helyezték el, és csak amikor azt már kinőtte a gyűjtemény, és felépült ez a terem, akkor kerültek új helyükre. Jelenleg 400 műszert őriz a múzeum a 18., és 800-at a 19. századból.

A műszerek, készülékek között láthatjuk a mai telefon, fényképezőgép, távcső előfutárait, hang-elemző készüléket, oroszországi mágnesköveket, és egy napenergiával működő gőzgépet - 1789-ből!

A gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja, az 1784-ből származó, 25 nagy, párhuzamosan kapcsolt leideni palackból álló „üteg” is az ovális teremben állt 1885-ig. Ezzel a nagyméretű kondenzátorral komoly elektromos kisüléseket lehetett előidézni. A hatalmas eszközt bemutatták az 1881-es párizsi nemzetközi elektromossági kiállításon is.[4]

R. van Stolk kabinetje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben a kis szobában a 18. században divatos, a természettudományokhoz kapcsolódó bűvészi fogások kellékei láthatóak. A korabeli szalonokban fellépő „mágusok” optikai, mechanikai és hidraulikai eszközökkel bűvölték el közönségüket. A lelkes amatőrök meg is magyarázták az általuk bemutatott jelenségek fizikai hátterét, a profi bűvészek azonban megtartották maguknak titkaikat. Ebben a teremben néhány korabeli „rejtélyt” a látogatók is megfejthetnek.[5].

A lumineszcencia kabinetje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a kabinetet 1938-ban rendezte be Fokker akkori igazgató. A kis szobában sötét van. A látogató beléptekor gyullad csak ki a fény, majd egy perc múlva újra elalszik, hogy a vitinekben kiállított fluoreszkáló ásványok, kristályok kifejthessék hatásukat. Itt mutatják be a foszforeszcencia és az elektrolumineszcencia jelenségét is.[5].

Az ovális terem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a terem a legrégebbi, ennek a felépítésével indult a múzeum története 1784-ben. Úgy tervezték, hogy az eredeti kollekció egésze elhelyezhető legyen benne. A mennyezeten látható tizenhat stukkó a különböző gyűjtési területeket jelképezi. A faliszekrényekben álltak a különböző műszerek. A terem közepén tárlók sora húzódik, amelyekben az ásványgyűjtemény legszebb példányait helyezték el. Ezek még ma is a 18. századi francia tudós, René Just Haüy – ma már meghaladott – rendszere szerint vannak elhelyezve, hogy ez is tükrözze a tudomány akkori állását. Az ovális terem függönyei mögötti polcokon található a könyvgyűjtemény nagy része.[6].

A rajzok, nyomatok kabinetje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a termet 1830-ban nyitották meg a festmények kiállítása céljából. Rossz természetes megvilágítása miatt azonban erre a célra nem bizonyult alkalmasnak. A festményeket másutt helyezték el, a rajzokat pedig ebbe a terembe hozták, mivel azok számára nem szükséges – sőt káros – a természetes fény.

A terem festett mennyezete az eredeti állapotot mutatja, Pieter Teyler és a korabeli Szt. Lukács festőegyesület címereinek ábrázolásával.

A múzeum gyűjteményeiben 2011-ben mintegy 10 000 rajz és 30 000 egyéb grafikai alkotás található. A legértékesebbek közülük a 16. és 17. századi olasz mesterek alkotásai valamint a 17–19. századokból származó holland rajzok. A Teylers Múzeum barátai elnevezésű alapítvány támogatásával a gyújtemény számára kortárs alkotásokat is beszereznek.

A régi rajzok és nyomatok annyira érzékenyek a fényre, hogy speciális raktárban tartják őket. Ebben a teremben is csak időszaki kiállításokat rendeznek a gyűjtemény darabjaiból. Ezenkívül sok közülük nagy, a közönség számára hozzáférhető, lapozható mappákban fakszimilék tekinthető meg a Festészet első termében.

Numizmatikai kabinet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A numizmatikai kabinet őrzi Hollandia egyik legjelentősebb pénz- és érmegyűjteményét. Ennek alapját is Pieter Teyler van der Hulst korabeli magángyűjteménye vetette meg. a gyűjtemény különlegeségei a a régi holland, nyugat-frízföldi és gelderlandi pénzek.

Az értékes gyújteményt mindig szigorúan őrizték. Kezdetben azt csak két igazgató együttes jelenlétében lehetett megtekinteni. 1889-ben megfelelő, biztonságos bemutatótermet létesítettek. Nehéz, fafaragásos bútorokban elhelyezett olvasó-vitrinekben és kihúzható fiókokban voltak megtekinthetők a gyűjtemény kiemelt darabjai. Ma csak a felső vitrinekben lehelyezett érmék láthatók; a fiókok tartalmát széfekben zárták el.

Az 1996-os új szárny építésekor a numizmatikai kabinet is bővült; a mögötte lévő folyosón is vitrineket helyeztek el, hogy a mintegy 15 000 darabból álló gyűjtemény még több darabját mutathassák be a közönségnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teylers Múzeum témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A holland műemlékvédelmi hivatal értékelése az épületről (holland nyelven), 2005. április 5. (Hozzáférés: 2010. november 23.)
  2. ^ a b Teylers Museum wijzer, i. m. 4. old.
  3. Westerman, Frank. 'Homo diluvii testis', Ararat (holland nyelven) (2009) 
  4. Gerard L'E. Turner: 'A múzeumban elhelyezett műszerek teljes katalógusa' (angol nyelven) (pdf), 1996. december 19. (Hozzáférés: 2010. november 25.)
  5. ^ a b Teylers Museum wijzer, i. m. 6. old.
  6. Teylers Museum wijzer, i. m. 8. old.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Teylers Museum című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Homo diluvii testis et theoskopos című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]