Tetrafluor-1,2-diklóretán
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Tetrafluor-1,2-diklóretán | |
|---|---|
 |
 |
| IUPAC név | tetrafluor-1,2-diklóretán |
| Más nevek | R-114, CFC-114, halon 242, cryofluorane |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [76-14-2] |
| ChemSpider | 6189 |
| EINECS-szám | 200-937-7 |
| SMILES | ClC(F)(F)C(F)FCl |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C2Cl2F4 |
| Moláris tömeg | 170,92 g/mol |
| Sűrűség | 1,455 g/cm3 |
| Olvadáspont |
−94 °C |
| Forráspont |
3,5 °C |
| Gőznyomás | 1,824 bar (20 °C) 4,5 bar (50 °C)[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Veszélyes a környezetre (N)[1] |
| R mondatok | R59[1] |
| S mondatok | S9, S23, S59[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A tetrafluor-1,2-diklóretán vagy R-114 teljesen klórozott-fluorozott szénhidrogén (CFC), képlete ClF2CCF2Cl. Elsősorban hűtőközegként használták. Nem gyúlékony, édeskés, kloroformra emlékeztető szagú gáz, kritikus pontja 145,6 °C és 3,26 MPa. Nyomás alatt vagy lehűtés hatására cseppfolyósodva színtelen folyadék. Szerepel az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ózonlebontó anyagokat tartalmazó listáján.
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a 1,2-Dichlorotetrafluoroethane című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Hivatkozások [szerkesztés]
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
