Terhelt

A terhelt jogi szakkifejezés. A büntetőjogban azt a személyt jelenti, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt:

• a nyomozás során gyanúsított,
• a bírósági eljárásban vádlott,
• a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés alkalmazása után elítélt.

A terhelt jogosult arra, hogy:

• a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,
• az eljárási cselekményeknél – ha a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) nem rendelkezik – jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,
• megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
• a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,
• jogorvoslattal éljen,
• a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy:

• a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék,
• a hozzátartozójával vagy – az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján – más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék.

Forrás

• a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 43. § (1) –(3) bek.