Teplán István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Teplán István (Magyarkeszi, 1932. szeptember 4.) Széchenyi-díjas magyar kémikus, biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a fiziológiailag (élettanilag) aktív peptidek. Bevezette Magyarországon a szilárdfázisú peptidszintézist. 1994 és 1996 között az MTA megbízott főtitkárhelyettese.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1952-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán. Itt szerzett vegyészdiplomát 1957-ben. Ennek megszerzése után a Gyógyszerkutató Intézetnél kapott állást, tudományos munkatársi beosztásban. 1959-ben átkerült az Izotóp Intézetbe (1967-től MTA Izotóp Intézet, ma részben a Központi Fizikai Kutatóintézethez tartozik), ahol szintén tudományos munkatársi beosztásban kezdett el dolgozni, később főmunkatárs lett. Itt 1971-ig dolgozott, ezt követően egy évig a Rockefeller Egyetemen volt tanulmányúton, ahol Robert Bruce Merrifield Nobel-díjas kémikus mellett csoportjánál kutatott. Hazatérése után kinevezték az MTA Peptid-Biokémiai Kutatócsoportjának vezetőjévé (később a SOTE I. számú Kémiai-Biokémiai Intézetének része), illetve az MTA természettudományi főosztályának vezetőjévé. Mindkét tisztségét harminc évig, 2003-ig töltötte be. Közben 1994 és 1996 között az akadémia megbízott főtitkár-helyettese volt. 1978-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen címzetes egyetemi tanári címet, 1988-ban az intézetben kutatóprofesszori megbízást kapott. 2003-ban az MTA elnöki tanácsadója lett.

1966-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Biokémiai és Molekuláris Bizottságának, a Neurobiológiai Bizottságnak, valamint a Peptidkémiai Munkabizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. Később a Szociális Bizottságba is bekerült. Emellett az Amerikai, valamint az Európai Peptidkémiai Társaság tagja lett.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő kutatási területe a fiziológiailag (élettanilag) aktív peptidek. Bevezette Magyarországon a szilárdfázisú peptidszintézist.

Jelentős eredményeket ért el a peptidek úgynevezett tríciumos jelzése terén, valamint a gonadotropin-kibocsátó hormon (GnRH) szerkezethatás-összefüggéseinek kutatása során előállított nagy hatású inhibitorokat és szuperaktív agonistákat. E területen több szabadalmat jegyeztetett be. Ezeket elsősorban az állatgyógyászatban és egyes szaporodásbiológiai problémák kezelésére alkalmazzák. Kutatásai során a GnRH-val kapcsolatban több fontos tulajdonságot, sajátosságot mutatott ki. Foglalkozik a növekedési hormonok bizonyos részeinek előállításával és antitumor hatású vegyületekkel. Szabadalmaztatott eljárást dolgozott ki a Multi Drug Resistance (MDR) ellenes kispeptidek kidolgozására.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gonadoliberinek szerepe, hatásmechanizmusa és alkalmazása a szaporodási folyamatokban (1991)
  • Antitumor aktivitású peptidek (1999)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]