Teplán István

Teplán István
Született	1932. szeptember 4. (91 éves) Magyarkeszi
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Teplán István, Teplán Attila
Foglalkozása	kémikus biokémikus egyetemi oktató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1952–1957, kémia)
Kitüntetései	Akadémiai Díj (1983) A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje (1996) Széchenyi-díj (2003)
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	biológia kémia
Tudományos fokozat	a kémiai tudományok kandidátusa (1966) A kémiai tudományok doktora (1979)
Szakintézeti tagság	Magyar Tudományos Akadémia (1995–)
Tudományos publikációk száma	166 (2019. május 4.)
Akadémiai tagság	Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1995)
MTMT MTA
Sablon • Wikidata • Segítség

Teplán István (Magyarkeszi, 1932. szeptember 4. –) Széchenyi-díjas magyar kémikus, biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a fiziológiailag (élettanilag) aktív peptidek. Bevezette Magyarországon a szilárdfázisú peptidszintézist. 1994 és 1996 között az MTA megbízott főtitkárhelyettese.

Életpályája

1952-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán. Itt szerzett vegyészdiplomát 1957-ben. Ennek megszerzése után a Gyógyszerkutató Intézetnél kapott állást, tudományos munkatársi beosztásban. 1959-ben átkerült az Izotóp Intézetbe (1967-től MTA Izotóp Intézet, ma részben a Központi Fizikai Kutatóintézethez tartozik), ahol szintén tudományos munkatársi beosztásban kezdett el dolgozni, később főmunkatárs lett. Itt 1971-ig dolgozott, ezt követően egy évig a Rockefeller Egyetemen volt tanulmányúton, ahol Robert Bruce Merrifield Nobel-díjas kémikus mellett kutatott, valamint évtizedeken keresztül működött együtt a szintén Nobel-díjas Andrew Schally professzorral. Hazatérése után kinevezték az MTA Peptid-Biokémiai Kutatócsoportjának vezetőjévé (később a SOTE I. számú Kémiai-Biokémiai Intézetének része), illetve az MTA természettudományi főosztályának vezetőjévé. Mindkét tisztségét harminc évig, 2003-ig töltötte be. Közben 1994 és 1996 között az akadémia megbízott főtitkár-helyettese volt. 1978-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen címzetes egyetemi tanári címet, 1988-ban az intézetben kutatóprofesszori megbízást kapott. 2003-ban az MTA elnöki tanácsadója lett.

1966-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Biokémiai és Molekuláris Bizottságának, a Neurobiológiai Bizottságnak, valamint a Peptidkémiai Munkabizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. Később a Szociális Bizottságba is bekerült. Emellett az Amerikai, valamint az Európai Peptidkémiai Társaság tagja lett.

Munkássága

Fő kutatási területe a fiziológiailag (élettanilag) aktív peptidek. Bevezette Magyarországon a szilárdfázisú peptidszintézist.

Jelentős eredményeket ért el a peptidek úgynevezett tríciumos jelzése terén, valamint a gonadotropin-kibocsátó hormon (GnRH) szerkezethatás-összefüggéseinek kutatása során előállított nagy hatású inhibitorokat és szuperaktív agonistákat. E területen több szabadalmat jegyeztetett be. Ezeket elsősorban az állatgyógyászatban és egyes szaporodásbiológiai problémák kezelésére alkalmazzák. Kutatásai során a GnRH-val kapcsolatban több fontos tulajdonságot, sajátosságot mutatott ki. Foglalkozik a növekedési hormonok bizonyos részeinek előállításával és antitumor hatású vegyületekkel. Szabadalmaztatott eljárást dolgozott ki a Multi Drug Resistance (MDR) ellenes kispeptidek kidolgozására.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1983)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
• Széchenyi-díj (2003)

Főbb publikációi

• Gonadoliberinek szerepe, hatásmechanizmusa és alkalmazása a szaporodási folyamatokban (1991)
• Antitumor aktivitású peptidek (1999)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1290–1291. o.
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. 1097. o. ISBN 978-963-1787-283  
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán