Tengely (gépelem)
 |
Ez a technikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
A tengelyek gépelemek, melyek tartó, és/vagy nyomatékátviteli feladatot látnak el. Általában egyenes középvonalú, hosszukhoz képest vékony, leggyakrabban kör keresztmetszetű alkatrészek.
Tartalomjegyzék |
Tengelyek feladata [szerkesztés]
- forgó gépalkatrészek hordozása
- gépelemeken ébredő terhelések felvétele és átadása
- nyomatékátvitel
Tengelyek fajtái [szerkesztés]
- Merev tengely
- Rugalmas tengely (beépített csúszóvezetékkel összekötött két tengelyfél, a tengelyvégek távolságának változását is lehetővé teszi
- Hajlékony tengely (köznyelvben spirálnak nevezik)
_________________________________________
- Forgó tengely (csapágyakban forog)
- Álló tengely (a tengelyeken csapágyazott gépelemek forognak)
_________________________________________
Tengelyek részei [szerkesztés]
- Csapok: A tengely azon részei amelyeken az meg van támasztva, - általában csapágyakkal - vagy valamely más, nem a tengellyel együtt forgó gépalkatrésszel kapcsolódik.
- Végcsap (csap a tengely végén)
- Nyakcsap (csap a tengelyre felszerelt más gépelemen belül)
- Munkacsap (excenterek, ferde csapok, bütykök)
- hordozófelületek (a tengelyre szerelt alkatrészek rögzítésére szolgáló felületek, nyomaték-átadó elemmel, vagy anélkül)
Tengelyeket érő erőhatások [szerkesztés]
Felhasználástól függően több fajta terhelést kell felvenniük.
- Hajlító erők: a hordozott alkatrészek súlya, a munkát végző alkatrészek reakcióerői, és a kiegyensúlyozatlanságból és forgásból adódó forgó tömegerők
- Csavaró erők: a tengelyre rögzített elemek által átvitt forgatónyomatékból származó erők
- Húzó-nyomó erők: A tengelyre szerelt, munkát végző alkatrészek reakcióerőinek tengelyirányú összetevője, a függőleges helyzetű tengelyek súlya (a rászerelt alkatrészekkel együtt)
Tengelyek igénybevételeinek számítása
- Hajlító nyomaték
- Csavaró nyomaték
- Húzó-nyomó erő
- Összetett igénybevétel
Különleges kialakítású tengelyek [szerkesztés]
Kardántengely
Nevét Hieronimus Cardanusról kapta, aki a 16. században élt, bár nem ő találta fel. Az ún. kardáncsukló a hajózásban már időszámításunk előtt is ismert volt, az iránytű vízszintesen tartása érdekében. Ez két koncentrikus gyűrűből állt, a külső győrűt vízszintes helyzetben pereménél csapágyazták, a belső gyűrűt pedig a külső gyűrűbe függesztették, 90°-kal elforgatva. így egy szabad felfüggesztést nyertek, amit egy ellensúllyal stabilizáltak.
A kardántengely valójában több tengely, kardáncsuklókkal összekötve, melyek lehetővé teszik a nyomatékátvitelt akkor is,ha az egyes tengelyek egymással szöget zárnak be. Megvalósítható vele az egyszerű szögeltérés, párhuzamos de nem egytengelyű hajtások összekötése, és a kitérő tengelyek közötti nyomatékátvitel is.
A kardáncsuklónak, a kardánkereszt szögelfordulásból származó, a hajlásszög szinuszával arányos szögsebesség-átviteli hibája van, ezért annak érdekében, hogy a hajtó tengely ás ahajtott tengely fordulatszáma minden pillanatban azonos legyen nagy fordulatszámú gépek esetében mindig páros számú kardáncsuklót használnak azonos hajlásszöggel egymás hibájának kiegyenlítésére.
Forgattyústengely
