Tenere fája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tenere fája
Elhelyezkedése
Tenere fája (Niger)
Tenere fája
Tenere fája
Pozíció Niger térképén
é. sz. 17° 45′, k. h. 10° 04′Koordináták: é. sz. 17° 45′, k. h. 10° 04′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tenere fája témájú médiaállományokat.
Tenere fája 1961-ben, az elpusztult fa élőhelyén a nappali átlaghőmérséklet 27,8 Celsius-fok, az átlagos éves csapadék 163 milliméter volt
Henri Lhote, francia felfedező, etnográfus kétszer is meglátogatta a fát

A Tenere fája (franciául L'Arbre du Ténéré) egy magányos akácia (ernyőakácia, Acacia tortilis[1][2] vagy palesztin akácia, Acacia raddiana[3][4]) volt a nigeri Tenere sivatagban, amelyet a Föld legmagányosabb fájának tartottak az 1973-ban bekövetkezett elpusztításáig, mivel 400 kilométeres körzetén belül nem élt más fa a közelében. A társtalan akácia az életbenmaradásához szükséges vizet 36 méter mélyről nyerte. [5]

Eredete és élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legutóbbi olyan időszak, amelyben a Szahara éghajlata nedvesebb volt 7500-7000 évvel ezelőtt kezdődött és 3500-3000 évvel ezelőtt ért véget. Valószínűleg ez alatt az újkőkori pluviális[6] kor alatt alakult ki az a facsoport, amelynek utolsó maradványa a Tenere fája volt. A fa életkora nem ismert, de tudományos kutatások szerint az ernyőakácok akár 200-650 éves kort is megérhetnek, a Szahara egy másik régiójában, az egyiptomi Keleti-sivatagban élő nomád közösségek tanúsága szerint pedig még ennél idősebb példányaik is lehetnek.[7]

Nem tudni, mikor pusztult el a fa utolsó társa, de az biztos, hogy több évtizeden keresztül állt magányosan az óriási homoklapály közepén, egy forgalmas sószállító karavánút mentén.[8] A Tenerét átszelő, főként sót szállító karavánok számára fontos tájékozódási pontként szolgált. A magányos Akácia élő világítótoronyként működött Agadez és az oázis város Bilma közötti úton. Az állattenyésztő nomád tuaregek szentnek tartották, a fa ágait nem használták tüzelőnek és nem engedték, hogy tevéik megegyék a leveleit.[8][9]

1938-39 telén a francia katonaság kutat ásatott a közelében. A munkálatokat vezető Lamotte őrmester szerint a víztartó réteg 33 méter mélyen kezdődött és legalább 36 méterig nyúlt le, a fa gyökerei 35 méter mélyre értek.[4][8]

Pusztulása és emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elpusztult fa helyét 1985 óta egy fémépítmény jelzi

Henri Lhote, francia felfedező, etnográfus kétszer is meglátogatta a fát. 1934-ben „szép zöld levelei és néhány sárga virága” ellenére már betegesnek, törzse elkorcsosultnak tűnt. Huszonöt évvel később, 1959-ben még rosszabb állapotban volt: két ága közül az egyik letört, a másik levéltelen nyúlt az ég felé. Lhote tudomása szerint egy Bilmába tartó teherautó ütközött neki,[4] Raymond Mauny francia történész értesülése szerint azonban egy katonai teherautó tolatott neki az ágnak, ami eltörött, és így le kellett vágni.[2] A még élő fáról az egyik utolsó fényképet 1972. augusztusában Pierre Destruel készítette. [10] A fa 1973-ban pusztult el, amikor egy líbiai kamionsofőr – állítólag részegen – nekihajtott és kidöntötte. Az akácia fa maradványait 1973. november 8-án a niameyi Nigeri Nemzeti Múzeumba szállították és egy külön pavilonban állították ki. [11] [12] A fa helyén egy fémből készült, fát formázó emlékművet emeltek.[2][8]

A világ legmagányosabb sivatagban elpusztult fáját még egyes 1:4 000 000 léptékű térképeken is feltüntetik.[4]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henri Lhote. L'épopée du Ténéré. Paris: Gallimard, impr. (1961) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Robert Le Roy: Méhariste au Niger: souvenirs sahariens. (hely nélkül): Karthala Editions. 1998. 108. o. ISBN 2865377784 Hozzáférés: 2013. okt. 14.  
  2. ^ a b c L'Arbre du Ténéré—(2). the153club.org (angolul) Hozzáférés: 2013. nov. 01.
  3. Physiologie des arbres et arbustes en zones arides et semi-arides: séminaire, Paris-Nancy, 20 mars-6 avril 1990. 1993. 406. o. ISBN 2742000194 Hozzáférés: 2013. okt. 14.  
  4. ^ a b c d L'Arbre du Ténéré—(1). the153club.org (angolul) Hozzáférés: 2013. nov. 01.
  5. Eric Wagensonner: Eastern Mali to Niger to Timbuktu - 2-19 September 06. Border-Crossings (2007. jan. 15.) Hozzáférés: 2013. okt. 14.
  6. Esős korszak trópusi és szubtrópusi területeken.
  7. Gidske L. Andersen & Knut Krzywinski (2007. június). „Longevity and growth of Acacia tortilis; insights from 14C content and anatomy of wood”. BMC Ecology 7 (4). DOI:10.1186/1472-6785-7-4. Hozzáférés ideje: 2013. október 14.  
  8. ^ a b c d Ken Jennings: The Tragic Story of the World's Most Isolated Tree. Condé Nast Traveler (angolul) Hozzáférés: 2013. okt. 14.
  9. Last Tree of Ténéré. Atlas Obscura (angolul) Hozzáférés: 2013. okt. 14.
  10. Arbre du Ténéré, panoramio.com
  11. Arbre du Ténéré pavillon, Musée Nationale du Niger, Niamey, pbase.com
  12. A fa maradványa a múzeumban, flickr.com

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Arbre du Ténéré című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]